Nagyon úgy fest, hogy Joe Biden költözhet a Fehér Házba az elkövetkező négy évre. Újraszámlálásokra és hosszas jogi procedúrákra lehet még számítani, de Biden pozíciója immár megingathatatlannak tűnik. Ennek ellenére a demokratáknak nincs túl sok okuk az örömre – Stephen L. Miller írása a The Spectator magazinban.
Trump újraválasztásának kudarca, valamint az elnök ehhez kapcsolódó viselkedése sokáig beárnyékolhatja a Demokrata Párt több ízben is katasztrofális választási eredményeit. A szerző elismeri, hogy az emberek többsége elutasította Trump személyét, ám hozzáteszi, hogy a demokraták programja összességében nem hozta meg a várt sikereket. A közvélemény-kutatók azt jósolták, hogy a „kék hullám” visszafoglalja a szenátust, a képviselőházban növeli előnyét, s ezáltal a párt tálcán kínálhatja fel baloldali programcsokrát a nagy többséggel megválasztott Joe Bidennek.
Ez azonban nem így történt, hiszen számos, előzetesen lesajnált republikánus szenátort újraválasztottak. Kiváló példa Susan Collins, akit egyetlen felmérés sem hozott ki győztesnek, mégis visszatérhet a kongresszusba – jegyzi meg a cikkíró. Georgiát ugyan végül kiélezett küzdelemben elbukta Trump, a szenátorválasztáson második fordulóra kerül majd sor, melynek jó esélyekkel vághatnak neki a republikánusok. Miller szerint az állam egy megosztott kormányzat kialakulása felé hajlott, amivel Trump bukik, viszont a demokraták szélsőbaloldali kezdeményezései – például a „zöld New Deal” – megakadhatnak a szenátuson.
Emellett a képviselőházi székekért folytatott versenyben is alulmúlták a várakozásokat a Demokrata Párt jelöltjei. Nancy Pelosi – a ház demokrata elnöke – a választások előtt elárulta, hogy pártja többségének további növekedésére számít. Ezzel szemben néhány republikánus jelölt képes volt leváltani riválisát, szűkítve ezzel a szakadékot a kongresszus alsóházában. Tagállami szinten is jobban teljesített a „Nagy Öreg Párt”: több törvényhozói kamarában is sikerült átvenniük a többséget riválisuktól.
„Joe Biden valószínűleg a történelem egyik leggyengébb demokrata elnökeként léphet majd az Ovális Irodába, a kétkamarás törvényhozás csupán alsóházi támogatását élvezve” – prognosztizálja Miller. Szerinte nem meglepő, hogy a szavazók is kétkedőek a Demokrata Pártot illetően. Trump kisebbségek körében szerzett támogatottsága – a texasi spanyolajkúakkal az élen – egy évtizedes demokrata szövetséget fenyeget. Az Associated Press adataiból kiderül, hogy az elnök és pártja az afroamerikai szavazók körében meglepően jól szerepelt, ráadásul a muszlimok 35 százalékát is sikerült megnyernie.
Ahogy telnek a hetek, a demokraták vélhetően számot vetnek majd a vártnál gyengébb teljesítményükkel. A szerző meggyőződése szerint a bukás fő oka a „szélsőbaloldal felé sodródás, amely egyben a valóságtól való eltávolodást is jelentette”. Erre utaló mozzanat volt például a rendőrség eltörlésének demokrata aktivistákhoz köthető kampánya. Virginia egyik képviselője sérelmezte is pártjánál, hogy a rendőrségi források megvonása kis híján a győzelmébe került. „Biden tudatosan kitért a szélsőbaloldali ötletekkel kapcsolatos kérdések elől, s ez valószínűleg előnyére is vált, hiszen azon politikustársai, akik nyíltan felkarolták ezeket az ideákat, kevésbé voltak sikeresek a választáson” – legalábbis ez a konzervatív publicista következtetése.
Lehet, hogy Trumpot sikerült legyőzniük, de a párt irányvonalával kapcsolatos égető kérdésekre még választ kell találniuk a demokratáknak, hiszen a napirenden lévő jogalkotási kezdeményezéseik egészen biztosan visszautasításra kerülnek majd Mitch McConnell szenátusában. Ezért komolyan meg kell fontolniuk, hogy továbbra is elkötelezzék-e magukat a fiatal aktivistabázis társadalmi egyenlőséghez fűződő ambíciói mellett, vagy inkább elhatárolódjanak tőlük és szélsőséges elképzeléseiktől. S ami a fő kérdés: vajon úrrá tud-e lenni a dilemmán egy 77 éves elnök?
Szemlézte: Irlanda Balázs
