Danube Institute Blog

Kamala Harris rózsaszín szocializmusáról

2020. november 11. - Danube Institute

kamala1.jpg

Világ proletárjai egyesüljetek? Szocialista fennhangú üzenetet küldött az egyenlőségről Kamala Harris, a demokraták alelnökjelöltje a választások napján. Christine Rosen írása a Commentary Magazin hasábjain.

Kamala Harris leendő amerikai alelnök az elnökválasztás napján egy rövid animációs videóval megosztotta az egyenlőségről vallott nézeteit a közösségi médiában. A több milliós nézettségű videó üzenete erősen hasonlít Karl Marx szocialista ideológiájához.

A videó Kamala Harris azon állításával kezdődik, miszerint: „Nagyon nagy különbség van az egyenlőség és egyenlő esélyek között. Az egyenlőség azt sugallja, hogy mindenkinek ugyanannyit kéne kapnia. Jelentős probléma viszont, hogy nem mindenki rendelkezik egyenlő esélyekkel, hiszen nem mindenki ugyanonnan indul.”

Az animáció a fehér és fekete bőrűek közötti különbséget is kiemeli: egy fehér ember a hegy aljáról tud indulni lehetőségek felé, és eléri a kötelet, amivel felhúzza magát a hegy tetejére, míg a fekete bőrű embernek esélye sincs elérni ezt a kötelet.

Harris narrációja így folytatódik: „Ha én a hegy aljától indulok, ahonnan elérem a kötelet, te pedig onnan, ahonnan a fekete bőrű ember, akkor, még ha ugyanannyi lehetőséget is kapunk mindketten, te mégis jóval mögöttem leszel”. Ekkor azonban azt látjuk a videóban, hogy a föld megemelkedik és kivirágzik az összekuporodott fekete bőrű ember alatt, aki így eléri a fehér ember szintjét, miközben Harris nyomatékosan a következőket mondja: „Mindez arról szól, hogy megadjuk az embereknek a szükséges erőforrásokat és támogatásokat, hogy mindenki egyenlő alapról indulhasson majd versenybe.”

Harris a videó végén ugyanakkor részben ellentmond előző mondatának azzal a kijelentésével, hogy még ha van is verseny, a végén mindenki ugyanott találja magát: „Az egyenlő bánásmód azt jelenti, hogy mindannyian ugyanazon a helyen végzünk” − állítja, miközben a videó elhalványodik és megjelenik a Biden-Harris kampány logója.

Szükségtelen lenne a videó mélyebb értelmezése, ha ez mindössze dolgozók számára kötelező érzékenyítő tréning része lenne. Viszont, amikor egy alelnök-jelölt a választások napján posztol ki egy ilyen videót, amely több mint hárommilliós nézettséget szerez, érdemes feltenni a kérdést, valójában mit is képvisel a videó és mit árul el a Demokrata Párt világnézetéről.

Mint minden hatásos propaganda, a videó képei nem riasztónak tüntetik fel a valójában szocialista nézeteket, hanem aranyos mesébe illő módon mutatják be azt. Harris narrációja során azonban nem ad több érvet arra vonatkozóan, mi a probléma az egyenlőséggel, azon kívül, hogy az nem vezet tökéletesen egyenlő végeredményhez.

A „méltányosság” vagy „egyenló esélyek” („equity”) fogalma Harris kontextusában az egyenlőség és lehetőségek kifejezett elutasítására utal. A méltányosság azt igényli, hogy az emberekkel különböző módon bánjanak és egy egyenlő eredmény érdekében attól függően osszák ki az előnyöket és juttatásokat az embereknek, hogy kinek van rá jobban „szüksége”. Az esélyegyenlőség fogalma azonban jelentheti azt is, hogy vállalkozásoktól és önkormányzatoktól megkövetelhető hogy, kerekesszékekkel is használható ajtókat építsenek fogyatékkal élő emberek számára. Ez azonban kevés amerikai ember számára jelent gondot.

Azonban az elv, amit Harris videójában javasol, nem is olyan egyszerű a valóságban, mint ahogyan azt bemutatja. Lehet ugyanazon esélyeket biztosítani két ember számára, de ők mégis valószínűleg nagyon különböző módon fognak élni azokkal. Ahogyan az a tény is tagadhatatlan, hogy vannak olyanok, akik egyszerűen több tehetséggel, intelligenciával, és képességgel születnek, mint mások. Lehetetlen mindenki számára biztosítani, hogy kétszülős családba, biztonságos és stabil országban és egy adott társadalmi osztályban születhessen. Az amerikai emberek generációkon keresztül elfogadták és megértették, hogy az élet nem mindig igazságos.

Ez azonban nem azt jelenti, amit a leendő amerikai alelnök videójában állít, hogy mindenki, aki valamilyen hátrányos helyzetből indul, élete során saját maga nem javíthat a helyzetén az állam beavatkozása nélkül. A videó Biden és Harris kampányának olyan üzeneteinek is ellentmond, amelyek rendszeresen kiemelik, hogy mindketten szerény családi körülményekből emelkedtek ki és nem jártak elit iskolákba.

Harris kritikusai között érthető módon a legnagyobb megdöbbenést videója utolsó állítása váltotta ki, miszerint „az egyenlő bánásmód azt jelenti, hogy mindannyian ugyanazon a helyen végzünk”. Liz Cheney amerikai kongresszusi képviselő szerint ez a mondat „éppen olyan, mintha Kamala Harris Karl Marxtól idézett volna”. Továbbá, még ha meg is valósulhatna Harris koncepciója, hogy mindenki azonos lehetőségekkel születik, az emberi természet gyarlósága révén nem mindenki „ugyanarra a helyre fog kerülni”. Vannak olyanok, akik keményebben dolgoznak, vannak, akik szerencsésebbek, mint mások. Néhányan nem törődnek a szabályokkal vagy felülírják azokat, de vannak olyanok, akiket egyáltalán nem érdekel maga a verseny.

A leendő alelnök elképzelései szerint azonban ahhoz, hogy a játékszabályok mindenki számára egyenlővé váljanak azáltal, hogy „mindenkit felemelünk”, szükségszerűen olyan következmények társulnak, miszerint kell, hogy legyenek olyan emberek, akiket pedig jelenlegi élethelyzetük alá kell szorítani. Arra pedig, hogy ez miként ültethető gyakorlatba, már láttunk példát: országszerte számos elit középiskolába − ahová korábban csak verseny árán lehetett bekerülni − megszüntették a felvételi vizsgákat, sőt még az érdemjegyekkel való osztályzásokat is.

Egy Washington állambeli városban, Seattle-ben pedig már azt is fontolóra vették, hogy a szegénység és függőség mind olyan tényezők, amelyek megléte védelemként számíthat bűncselekménnyel vádolt emberek számára. Ha a méltányosság megszerzésének mércéje az egyenlő végeredmény elérése, akkor meg kell változtatni a szabályokat, hogy bevonjuk azokat is, akik nem hajlandóak a jelenlegi szabályokat követni.

A méltányossági modell (equity model) olyan szakértőket igényel, akik képesek az esetleges új egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. Ezek a szakértők olyan hatalommal lennének felruházva, hogy meghatározhatnák, kik számítanak „rászorulóknak” – olyan hatalommal, amely állami pénzforrásokkal párosítva könnyen az Orwell Állatfarmjában leírt társadalomhoz vezethetne, ahol „minden állat egyenlő, de néhányan egyenlőbbek, mint mások”.

Amikor elérik, hogy emberek tömegei gondolják úgy, hogy a méltányosság ugyanaz, mint az egyenlőség, és a méltányosság előmozdítására irányuló rendeleteket megkülönbözhetetlennek tartják az esélyegyenlőség biztosításától, akkor az átprogramozás eléri a célját. Ezután, ha valaki meg merné kérdőjelezni az új normákat, automatikusan megkapná a „kiváltságos” bélyeget. Ha azonban egyetértesz Harris nézeteivel, a jövő olyan lesz, mint videójában: Minden szép és jó, az alul lévőket felemelik és a „kiváltságos” gazemberek karikatúraszerű alakjai végül eltűnnek a színről.

A kommunizmus időszakának köszönhető történelmi tapasztalataink azonban nem ezt a fényes jövőt mutatják. Amikor megváltoztatjuk a szavak eredeti jelentését, annak érdekében, hogy elkerüljünk kényes témák és kérdések felvetését, akkor leszűkítjük azt, hogyan és milyen keretek közt beszélhetünk egyenlőtlenségről és különbségekről. Az ideológia és a hatalom érdekében korlátozzuk a vitát és kompromisszumokat kötünk. Az a társadalom, amely ezt teszi, valójában nem emel fel korábbinál több embert, amint azt Harris állítja, hanem a sajátjai elől veszi el ezzel a lehetőséget.

Szemlézte: Morvay Sáron

süti beállítások módosítása