Kialakulóban van egy új, progresszív erkölcs? Mit tanulhatunk még a George Floyd-tüntetésekből? – taglalja a kérdést Matthew Continetti a National Review hasábjain.

„A legnagyobb problémánk az, hogy demokratikus, városias civilizációt teremtünk, miközben valójában makacsul megtagadjuk azt, hogy egyértelműen gondolkodjunk a városiasság és a demokrácia kapcsolatáról” – állította Irving Kristol, a New York University egykori professzora az 1960-as évek Amerikájáról. Most, hogy már hosszú napok óta folyamatossá váltak a tüntetések az Egyesült Államok nagyvárosainak utcáin, újra eszünkbe juthatnak Kristol szavai. És vajon mindez, ami most történik, egyszerre jele annak is, hogy milyen mértékben és milyen irányba változik az amerikai társadalom és a társadalmi értékrend? 

Az amerikai demokrácia – mondta Kristol 1970 áprilisában a közönségnek – két pillérre épül. Az első az „újfajta politikatudomány”, melynek alapja a fékek és ellensúlyok amerikai rendszere, a szétválasztott és kölcsönösen ellenőrző hatalmi ágak és intézmények megléte és maga az alkotmányos felépítés. A második pillért már kicsit nehezebb konkretizálni, de alapjában véve az alapítók úgy gondolták, hogy a „szellemi rend” a kormányuk megfelelő működésének egyik záloga. Ennek lényege abban gyökerezik, hogy alapfeltételezésként volt jelen: a jó állampolgár, ha kell, aláveti magát – és személyes érdekeit – a közjónak.

Ez az alapító atyák által megfogalmazott „szellemi rend” azonban a 20. századra kezdett egyre inkább átalakulni, és Kristol elmondása alapján az amerikai nép egyre inkább „csőcselékként” kezdett viselkedni. Mi történt azonban, és hogyan tudjuk ezt ma újraértelmezni?

A 20. században a demokrácia hagyományos politikai filozófiáját kezdte felváltani az a jelenség, melyet akár „a demokrácia transzcendentális–populista vallásának” is nevezhetünk. Az emberekből elveszett a karakter állandósága és a hajlam arra, hogy saját érdekeit a közérdek alá rendezzék, ha a szükség úgy kívánta. És ennek továbbélését láthatjuk a ma társadalmában is.

Nincs meg az alapvető rend és nincs meg a válasz arra a kérdésre sem, hogy miért nem. Miért ne drogozzunk? Miért ne törjünk be és lopjunk üzletekből? Napjainkban a közösségi média még inkább átalakítja a közerkölcsöt, mint ahogy azt Kristol idejében tette. Eltűntek az általános értékek, és a legvalószínűbb az, hogy azért vesztek el, mert az idősebb generációk hagyták őket elveszni. Kristol a következőképpen fogalmazott erről: „Gyermekeinknek nem sikerült átadni az úgynevezett felnőtt értékeket, hagytuk őket túl sokáig gyereknek lenni, és nem tanítottuk meg nekik azt, hogy számít a saját és mások véleménye is. Úgy neveltük őket, hogy viselkedésük sokkal inkább hajaz egy önpusztító csecsemőére, mintsem egy felnőttére.”

George Floyd halála csak egyfajta katalizátor volt a már amúgy is kibontakozóban lévő társadalmi folyamatban. Ez most egy olyan tömegmozgalom, melyet az online tér és a digitális média csak még jobban felerősített, és nem utolsó sorban valószínűleg nagy szerepet játszott benne az elmúlt hónapok bezártság és tehetetlenség érzése is.

„És ez a tömegmozgalom határozottan értékek egy sorát képviseli: az úgynevezett társadalmi igazságosság faji, szexuális, gazdasági és környezeti formáiban. Az alapítók republikánus erénye már nem tartozik ide.”

Egy stabil társadalomban az emberek úgy vélik, hogy a magánviselkedésük valamilyen kapcsolatban áll a nyilvános viselkedésükkel. Azt gondolják, hogy erőfeszítéseik valamilyen összhangban vannak a jutalmukkal. Ha ez azonban nem történik meg, akkor jön az elidegenedés érzése és az anomáliák léte.

„A köztársasági erényt ápoló intézmények és az azt modellező vezetők hiányában úgy tűnik, az amerikaiak, különösen a fiatalok, az új progresszivizmus erkölcsi igazolása felé fordultak. Lényegében az amerikai elit kudarca az, ami a gazdaság és társadalom állapotának kényszerítő igazolásának megfogalmazásával a nemzetet ebbe a veszélyes patthelyzetbe hozta. És mindaddig, amíg nem tudják elmagyarázni minden amerikainak, hogy miért van szükség mind az alkotmányosságra, mind a köztársasági erényre, addig továbbra is ez lesz. Ha a szabad társadalom képviselői és szószólói kívánják alakítani a jövőt, akkor mindenekelőtt arra kéne törekedniük, hogy újra képesek legyenek megerősíteni és demonstrálni az amerikai civilizáció erkölcsi alapját” − írja végül Continetti.

Szemlézte: Markó Alíz Izabella