Mihez kezdjen Európa Iránnal?

2020. május 20. - Danube Institute

iran5.jpg

Cornelius Adebahr német külpolitikai szakértő és politikai tanácsadó jegyzett véleménycikket az EUobserver portálon május 15-én, „A világjárvány azt jelenti, az EU-nak regionálissá kell tennie Iránnal kapcsolatos politikáját” címmel.

Adebahr áttekinti Irán és a közel-keleti térség helyzetét a koronavírus-pandémia idején. Megállapítja, hogy „az Európa által ellenzett szigorú amerikai szankciók tovább súlyosbították Irán amúgy is súlyos társadalmi és gazdasági gondjait”, miközben akaratlanul is megerősítette a Nemzeti Gárda keményvonalasait az országban. Adebahr szerint a mélyrepülésben lévő olajárak ellenben sokkal inkább ártottak a Perzsa-öböl „olajmonarchiáinak”, mint a már amúgy is harapófogóban lévő Iránnak. A koronavírus-járvány pedig az egész térségben várhatóan komoly problémákat fog okozni.

A szerző szerint az USA-nak Iránnal több megoldatlan ügye van, például a 2015-ös atomalku sorsának kérdése, vagy a lappangó konfrontáció a két állam között Irakban.

A világ többi részével is ellentétbe került Irán, írja Adebahr, például az ENSZ által érvényesített, előreláthatóan októberben megszűnő fegyverembargó miatt, és a szankció körüli vita a nyáron tovább élesedik majd. Mindez Adebahr szerint közvetlenül hatással van Európára, azaz az EU-ra és Nagy-Britanniára, miközben a szerző szerint Európa az egyetlen olyan szereplő a játszmában, amelynek csakugyan érdeke fűződik egy diplomáciai megoldáshoz.

Azért, hogy ezt a kihívást Európa megfelelően kezelni tudja, Adebahr szerint kontinensünknek „regionalizálnia kell” eddigi kétoldalú politikáját Iránnal. Először is: ahhoz, hogy a koronavírus járvány ellen hatékonyan tenni tudjon a térségben, az EU-nak fel kell erősítenie humanitárius tevékenységét a járvány gócpontjává vált Iránban. Adebahr szerint az elfajult iráni vírushelyzetért egyrészt a perzsa iszlamista vezetés a felelős, amelyik makacsul megtagadta a társadalmi távolságtartás bevezetését és az imahelyek bezárását, másrészt az amerikai szankciók, amik megnehezítették a vírusellenes gyógyszerek bevitelét.

Adebahr szerint az EU közbeléphetne, és az Instex barter platformon keresztül felpörgethetné az orvosi műszerek, gyógyszerek és élelmiszerek kereskedelmét Iránnal. Ezt a csatornát annak az 5 milliárd dolláros kölcsönnek a célbajuttatására is lehetne használni, amelyért Irán az IMF-hez folyamodott a járvány elleni küzdelemre hivatkozva. Az Instex használatával ki lehetne küszöbölni azt, amitől az USA tart, azaz, hogy Irán megcsapolja az IMF forrásokat és ne a pandémia elleni harcra, hanem térségbeli szerepe erősítésére használja azokat.

Ha sikerülne Iránnak segíteni a járvány legyőzésében, azzal az iszlám köztársaság szomszédainak is segítene Európa, hiszen csökkenne a járvány további átterjedésének veszélye. Ezen felül lehetővé tenné Iránnak, hogy fokozatosan visszatérjen a 2015-ös atomalku előírásainak betartásához.

Miközben az egész régióban évek óta eszkalálódnak a konfliktusok, többek között Szíriában és Jemenben, Európa eddig „tehetetlen megfigyelőként” szemlélte az eseményeket, annak ellenére, a biztonsági környezet romlása, ami az Iszlám Állam újbóli felerősödését is okozhatja, közvetlenül is érinti az öreg kontinenst.

Európának lehetősége lenne arra, hogy aktívan alakítsa az eseményeket, ha elérné, hogy az Irán-ellenes ENSZ fegyverembargó egy az egész térségre kiterjedő tilalommmá válna. Ezzel olyan Irán-támogatta csoportok is elesnének fegyverszállítmányoktól, mint a Hezbollah vagy a Szaúd-Arábia által pénzelt különböző terrorista alakulatok.

Adebahr szerint ezzel enyhülhetne egy regionális konfliktus, Európa pedig végre globális szereplőként mutathatná meg magát. „Egy olyan unió számára, amelyik azt állítja magáról, hogy geopolitikai aktor és a saját szuverenitását akarja megvalósítani, kiváló alkalom lehetne mindezt bebizonyítani, ha Irán-politikáját regionális stratégiává alakítaná” – zárja cikkét a szerző.

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia