Jan Techau, a German Marshall Found tudományos főmunkatársa és európai programjának igazgatója véleménycikkében a keleti nagyhatalmak és a koronavírus okozta geopolitikai hatásokról értekezik az EUobserveren.
Nem telt el sok idő, de már tisztán látszik, hogy a világjárvány geopolitikai vesztese Európa lesz – vélekedik Jan Techau. Ennek oka szerinte elsősorban nem az EU-s tagállamok nem megfelelő fellépése és az EU-s eszközök nem megfelelő használata a koronavírus és annak gazdasági hatásai ellen.
Még mielőtt a koronavírus időlegesen globális szuperhatalommá vált volna, Európa hatalmas integrált piaccal, stabil hazai politikával, figyelemre méltó ipari bázissal és a nemzetközi mérce viszonylatában magas szintű szociális bizalommal és békével rendelkezett.
De az elmúlt két évtizedben, ha nem régebb óta, ezek közül semmi sem lett külpolitikai sikerekbe transzformálva. Az Európai Unió csupán passzív szemlélője volt a nemzetközi diplomáciának és kormányzásnak az utóbbi időben, messze attól, hogy aktívan alakítsa és irányítsa az eseményeket – fogalmaz Techau.
Úgy tűnik, az EU képtelen garantálni a saját biztonságát vagy a tágabb értelemben vett szabályozási rendszerét, amelyen a gazdasági jóléte nyugszik. Más szóval ez egy derivált, Washingtontól származtatott hatalom.
Minden kezdeményezés arra nézve, hogy az EU külpolitikai nagyhatalommá váljon, megbukott. A válasz egyszerű: az Unió tagállamai részéről hiányzott a valódi komoly ambíció és elhatározás – mondja Techau.
Jelenleg pedig Európa el kell, hogy költse az utolsó megtakarításait a krízisből való kilábalásra anélkül, hogy milliók elszegényednének vagy súlyosan összeszűkülne a politikai mozgástere.
Fennál a veszély, hogy a koronavírus alatt háttérbe szorulnak a külpolitikai alapvetések.
„Évek óta mondom, ahogy a Pax Americana véget ér, Európában azt fogjuk látni, hogy az uniós vezetők, ha külpolitikai ügyekben akarnak tanácsot kérni, Pekinget és Oroszországot hívják fel, nem pedig Washingtont” – fogalmaz Techau.
Az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, Margarethe Vestager arra figyelmeztetett, hogy Kína a koronavírus-járványon felbuzdulva könnyen felvásárolhatja a készpénz-szegény európai vállalatokat. A kínai kormányzat különös erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy kiterjessze geopolitikai befolyását az egész világon. Európa pedig előkelő helyen szerepel a listáján, mint a Pax Americana koronaékszere. Ezzel szemben az EU legalább egy generáció óta nem törődik geopolitikai befolyásának növelésével.
Sok politikusban és véleményvezérben megfogalmazódott, hogy szükség lenne egy új Marshall-tervre az európai gazdaságok újjáépítéséhez, amelyet meggyengített az eladósodás, a drámaian megnövekedett munkanélküliség, és a gyenge lábakon álló bankszektor.
Csakhogy nem szabad elfeledkezni arról, hogy annak idején, amikor a II. világháború után elindult a Marshall-terv, annak három összetevője volt – hívja fel a figyelmet Techau. Az első elem egy pénzügyi támogatás volt az USA részéről, amely a gazdasági befektetések lehetővé tételét célozta. A második összetevő a korábbi európai ellenségek együttműködését akarta elősegíteni. A harmadik, geopolitikai komponens lényege pedig az volt, hogy megerősítse a meggyengült Európát egy potenciális külső agresszióval szemben.
Bármit is találnak ki az európai vezetők az országaik összeomlástól való megvédésére, észben kell tartaniuk a harmadik összetevőt – fogalmaz Techau. Jelentős összegeket kell ahhoz mozgósítani, hogy Európát újra visszahelyezzék a geopolitika nagyszínpadára, legalábbis a közvetlen régiójában. De nem csak a periféria országai veszélyeztetettek. A központ is meggyengült. És ez az, ami ezt a lassú sorvadást annyira veszélyessé teszi.
Bármilyen Marshall-segéllyel állnak is elő, annak biztosan része kell, hogy legyen valamilyen geopolitikai elem – véli Techau. Nagyobb pénzeket kell azért mozgósítani, hogy a kormányok ellen tudjanak állni a kínai befektetések kísértésének.
És arra is pénzt kell áldozni, hogy megerősítsék azokat az országokat, amelyeket Európa nem engedhet átcsúszni más érdekszférájába, és végezetül ahhoz is pénz kell, hogy ezek az uniós országok megerősítsék saját védelmüket.
Ezúttal Európának magának kell megfinanszíroznia a saját Marshall-segélyét, ha nem szeretné, hogy kevésbé baráti hatalmak tegyék ezt meg helyette.
Ha Európa nem akar a koronavírus járványból vesztesként kikerülni, akkor a politikai elitjeinek meg kell értenie, hogy a szabadságuk nem csak otthon, de külföldön is veszélyeztetve van.
Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia
