Március elején a thai kormány Kuala Lumpurban másodjára ült tárgyalóasztalhoz a Barisan Revolusi Nasional (BRN) szeparatista csoporttal, amely a nyugtalan „mély déli” országrészek legtöbb lázadó csoportját irányítja. A folyamatokról Michael Hart számol be a World Politics Review oldalán.
Az utóbbi években idén januárig nem került sor közvetlen tárgyalásokra a BRN és a kormány (2014-től tavaly nyárig a kormány feladatát egy katonai tanács látta el) között, de a mostani, Prayuth Chan-ocha volt katonai parancsnok által vezetett elviekben demokratikus kormány óvatosan, de ismét elindította a békefolyamatot.
A kormány a legutóbbi tárgyalásokat eredményesnek nevezte, de hangsúlyozta, hogy a folytatáshoz időre, folytonosságra és támogatásra van szükség a szomszédos Malajzia közvetítésével zajló békefolyamat minden érintettje részéről. Azt is kiemelte, hogy a tárgyalásokat támogató légkör megteremtése érdekében elengedhetetlen az erőszak mérséklése, ami a múltban többször is meghiúsult szeparatista támadások és a thai katonaság állítólagos visszaélései miatt.
Ennek ellenére mindössze három nappal a Kuala Lumpur-i tárgyalások után, március 6-án éjfél előtt nem sokkal felrobbantottak egy rendőrségi járőrautót Narthiwat tartomány egy vidéki útján a gyanú szerint déli lázadók – egy halottal és két sebesülttel emlékeztetve arra, hogy milyen törékeny is a békefolyamat. Az esetet március 17-én egy Yala tartományban lévő kormányhivatal lebombázása követte, ami során legalább 20 ember megsebesült. A hasonló gerillatámadások voltak jellemzők eddig is az évtizedek óta elhúzódó ellenállás során.
A tárgyalások eredményessége az erőszak azonnali mérséklésén kívül még két tényezőtől függ: egyrészt attól, hogy Malajzia ki tudja-e vasalni Bangkok és a BRN súrlódásait, és tárgyalóasztalnál tudja-e tartani őket, másrészt attól hogy a thai kormányzat kész-e nagyobb autonómiát vagy függetlenséget adni a déli tartományoknak.
A legutóbbi közvetlen tárgyalások 2013-ban azon buktak el, hogy az akkor Yingluck Shinawatra miniszterelnök vezette kormány elutasította a lázadók azon követelését, hogy Pattani régió autonómiát szerezzen, és külön nemzetként legyen elismerve. A csoport egyébként a muszlim malájok függetlenségéért küzd a déli Yala, Pattani, Narathiwat és Songkhla tartományokban, amiket 1909-ben csatoltak a buddhista többségű Thaiföldhöz. A tartományok lakosságának több mint 80%-a muszlim.
A katonai tanács 2015-től 2019-ig a déli lázadók Mara Patani nevű esernyőszervezetével folytatott tárgyalásokat, ezek elsősorban azért nem jártak sikerrel, mert a szervezet nem rendelkezett befolyással a BRN földi parancsnokai felett. 2019 novemberében Wanlop Rugsanaoh generális maláj közvetítéssel a BRN-nel is fel tudta venni a kapcsolatot, akikkel decemberben Berlinben megkezdődtek az informális tárgyalások, január 20-án pedig formálisan is tárgyalóasztalhoz ültek, amelyen mind a BRN, mind a kormány szerint elindultak a békés megegyezés felé.
Malajzia már régóta próbál bábáskodni a dél-thaiföldi békefolyamatok felett, mivel aggódik a muszlim maláj kisebbség jogaiért és a saját északi határvidékének destabilizációja miatt. Ennek ellenére semleges szereplőként pozícionálja magát a konfliktusban, aminek köszönhetően mind a BRN, mind Bangkok bizalmát elnyerte. Ez azért is fontos, mivel Bangkok eddig következetesen visszautasította a lázadók azon követelését, hogy nemzetközi megfigyelők is részt vehessenek a tárgyalásokon, mondván, hogy a konfliktus belügy, és annak is kell maradnia.
Malajzia mediátori szerep iránti elköteleződésén még a február végi puccs sem változtatott. Bár Malajzia szerint kizárt, hogy a lázadók Bangkoktól autonómiát vagy függetlenséget szerezzenek, a mostani tárgyalások a korábbiaknál nagyobb bizalomra adnak okot. A BRN ugyanis nagyobb valószínűséggel rendelkezik hatalommal a lázadó csapatok felett, mint a Mara Pati, valamint vezetői közül többeknek vannak szoros kapcsolatai dél-thaiföldi muszlim iskolákkal, ami nagyobb legitimitást ad számukra a muszlim malájok körében. Akár a koronavírus is pozitívan befolyásolhatja a folyamatot, a BRN ugyanis tűzszünetet rendelt el, hogy az egészségügyi dolgozók munkáját segítsék.
Mindenesetre a béke sikeressége azon fog múlni, hogy a felek hosszú távon mennyire tartják magukat a vállalt feltételekhez. Az utóbbi másfél évtizedben a harcok mintegy 7 ezer életet követeltek, így éppen ideje lenne ennek.
Szemlézte: Kiss Dávid
