Zuckerberg szerint a Facebook az új „ötödik rend” – számol be James P. Pinkerton a The American Conservative oldalán.
A kijelentés Mark Zuckerberg Facebook-alapító október 17-ei Georgetown Egyetemen tartott beszédében hangzott el. Az előadást szerényen csak „Kiállás a felszólalásért és a szabad véleménynyilvánításért” névre keresztelték.
Ahogy Zuckerberg fogalmazott: „Az, hogy az emberek azelőtt soha nem látott mértékben képesek kifejezni a véleményüket, egy teljesen új erő a világban – egy ötödik pillér, a már létező társadalmi hatalmi struktúrák mellett. Nem szükséges többé a média vagy a politika klasszikus csatornáit választani, hogy hangot adjanak a véleményüknek, ennek pedig jelentős következményei vannak”.
Mark itt „ötödik rend” alatt a közvéleményt érti, amely a közösségi médiában fejeződik ki, és amelyet nem szűr meg a „régi média”. Az „ötödik rend” egy szójáték a „negyedik rendre”, amely fogalmat még Thomas Carlyle vezetett be a klasszikus médiára a XIX. század elején. Carlyle a maga korában úgy fogalmazott, hogy a média egy új erő a társadalomban, amely a korábbiakat, nevezetesen a nemességet, a papságot és a polgárságot egészíti ki – magyarázza az író.
Zuckerberg kijelentésére sokan felfigyeltek, a legjelentősebb ezek közül Bali. S. Srinivasan techmogul volt, aki azt tweetelte, hogy „a közösségi média mint ötödik társadalmi rend lehet Zuckerberg tegnapi beszédének legmaradandóbb része. Mint a negyedik rend, a sajtó öndefiníció szerint is úgy pozícionálja magát, hogy joga van a társadalmat felelősségre vonni. A közösségi médián keresztül most pedig a társadalom tudja a sajtót felelősségre vonni”.
Persze a közösségi média mint „ötödik rend” szerepe több szempontból is vitatható. Például ha már csak abba gondolunk bele, hogy Zuckerberg nyivlán a saját fontosságát és szerepét kívánja hangsúlyozni, is egyértelmű, hogy ilyen kijelentéseket fenntartásokkal kell kezelni. Egyesek szerint például az internet inkább egy vad, burjánzó közeg, megint mások szerint egyenesen egy szennyáradat – hívja fel figyelmünket a szerző.
Sőt, ha őszinték akarunk lenni, akkor a net inkább a csődbe ment álmok halmaza. Az internet hajnalán sokan reménykedtek abban, hogy az internet válhat egy bizonyos szabadságorientált jövő alapjává, vagy hogy létre fog hozni egy olyan virtuális közösséget, ami egy valóban nyílt társadalomban fog tetőzni.
Ehhez képest semmi sem így történt. A legjövedelmezőbb területeket szinte azonnal elhappolták (néha jogi értelemben is) a techóriások, mint például az eBay, AOL, Yahoo, valamivel később pedig az Amazon, Google, és persze a Facebook. Mindezeken felül pedig egy egész alvilági hálózat is kiépült a neten, például drogkereskedelem és kiberterrorizmus is. De mindezek között a legális és az illegális tevékenységek között egy egész online tér terül el a spontán közvélemény számára. Ez az a bizonyos „ötödik rend”, amiről Zuckerberg beszélt, ahol az embereknek kötetlen lehetősége van véleményük kifejezésére.
Az „ötödik rend” erejének bemutatására Shane Gillis humorista története a legjobb példa, akinek a műsorát még az indulás előtt a netes közösség kaszálta el azzal, hogy előkerített róla egy régi, politikailag korántsem korrekt felvételt. Az eset fontosságát még a Washington Post is hangsúlyozta, kiemelve, hogy többé nem csak a komédiások uralják a színpadot, hanem az internet népe is képes aktívan visszajelzéseket adni.
Viszont ellenpéldák is vannak. Virginia állam kormányzójáról, Ralph Northamról például kiderült, hogy az iskolában anno feketének öltözött, ami ma már súlyosan rasszista cselekedetnek számít az Államokban. A negyedik és az ötödik oszlop minden oldalról nyomást gyakorolt lá, le akarták mondatni, azonban azzal, hogy figyelmen kívül hagyta őket, a vihar hamar elült. Ma igen jelentős elfogadottsági eredményt mondhat magáénak. Épp ezért sokak szerint az internetre is igaz a mondás, amelyik kutya ugat, az nem harap.
Egy ilyen jellegű új rend felbukkanása még komplexebbé teszi a társadalmat, értelemszerűen. És aki meg akarja érteni, annak feltétlenül kutatni kell majd a rendek közötti kapcsolatokt, legfőképpen a negyedik és az ötödik közöttit. A társadalom ilyen rétegződése koránt sem újkeletű, több történelemfilozófus is megpróbálta már értelmezni, mint például Hillaire Belloc, G.K. Chesterton, Richard Weaver, és Robert Nisbet.
Szemlézte: Faragó Bence