A legnagyobb tech cégek egyre inkább cenzúrázzák a konzervatívokat: az amerikai konzervatívoknak nem volt megfelelő ellenségük a hidegháború vége óta, de most úgy tűnik, végre megtalálták. John A. Burtka IV elemzése a Washington Postban.
Minden politikai mozgalomnak szüksége van egy főgonoszra, ha össze akar tartani egy sokszínű politikai tábort. A demokraták főgonosza négy évvel ezelőtt egy mozgólépcsőn leereszkedve jelent meg Manhattanben. A republikánusok azonban a hidegháború óta keresik a sajátjukat. A megdönthetetlen Bill Clinton, a muzulmán terrorizmus és az Obamacare mind szolgáltak már a konzervatívok céltáblájaként, de egyik sem volt képes annyira galvanizálni őket, mint azelőtt a kommunizmus.
Még Donald Trump elnökségével sem halványult el annyira a Reagan iránti nosztalgia, hogy a korábban a szabad piac és az alacsony adók iránt elkötelezett párt integrálni tudja az új, munkásosztálybeli választóit. Mindez hamarosan megváltozhat.
A Big Tech és Kína felemelkedése képes lehet arra, hogy új programot adjon a konzervatívoknak. Washingtonban és országszerte egyre népszerűbb az a vélemény, hogy az amerikai szabadságra a legnagyobb veszélyt nem a közel-keleti extrémisták vagy a demokraták hatalomvágya jelenti, hanem a Szilikon-völgy és Peking behemótjai.
A média liberális elfogultsága miatt a konzervatívok már régen panaszkodnak, de a Big Tech és az azt kísérő „progresszív kapitalizmus” és „a megfigyelés kapitalizmusa” olyan mértékben nehezíti meg a konzervatívok helyzetét, amit akár öt évvel ezelőtt is nehéz volt elképzelni. A legnagyobb cégek egyre inkább cenzúrázzák a konzervatívokat, ráadásul az olyan vállalkozások, mint a Netflix, a konzervatív szabályozást elfogadó államokkal szemben közvetlenül is fel tudnak lépni az államból való kivonulásukkal.
Erre is reagál például Josh Hawley szenátor, amikor az antitröszt szabályozás felújítását szorgalmazza a közösségi média óriásaival szemben. A minap röppent fel a hír, hogy a Trump-kormányzat vette az adást, és fellépnének a Google versenygátló magatartása ellen. A kérdésben a demokraták együttműködésére is lehet számítani, akik szintén érdeklődésüket fejezték ki a Google és a Facebook elleni vizsgálatok elindításában.
Ezzel párhuzamosan paradigmaváltásnak lehetünk szemtanúi a konzervatívok külpolitikájában is. Ha a legnagyobb geopolitikai fenyegetés Kínából érkezik, miért a közel-keleti konfliktusokba öntjük a pénzünket és az európaiak biztonságát fejlesztjük, akik tökéletes meg kellene tudniuk védeniük saját magukat? A nyílt kereskedelmi háborúval kapcsolatban természetesen léteznek véleménykülönbségek, de az egyértelmű, hogy a Bush-éra óta a Közel-Keletre koncentráló figyelem lassan másfelé fordul.
Ha ezekre az újdonságokra akar az amerikai konzervatív mozgalom politikai programot építeni, az sikeres lehet 2020-ban, de felvet néhány elméleti kérdést. Szakítani kell ugyanis a szabad piacok dogmájával és egyrészt vissza kell térni a Roosevelt-féle antitröszt szabályozáshoz a Big Tech elleni fellépés érdekében, másrészt a Kínával szembeni konfrontációhoz az amerikai ipar védelmére és támogatására van szükség. A hidegháborús logikától azonban nehéz megszabadulni, és egyelőre a konzervatív gondolkodók nem készek elszakadni a szabad piac doktrínájától és alternatív politikai gazdaságtani modellekben gondolkodni.
Egy új felmérés szerint a leginkább alulreprezentált választói csoport a szociálisan konzervatív, gazdaságilag mérsékeltek csoportja. Ha a Republikánusok képesek megszólítani ezt a választói réteget a vállalatok hatalmának visszafogásával és egy munkásbarát gazdaság kialakításával a Kínával való verseny felvétele érdekében, olyan többséget építhetnek, ami egy generációt átfoghat. Ellenkező esetben viszont a politikai vadonba vezet az út.
Szemlézte: Bálint Janka
