„Nemrég egy barátom megkérdezett egy befektetési lehetőségről, amely 9%-os kötvényhozamot ígért. Tudni akarta, hogy érdemes belevágni, vagy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Nos, szinte biztosan” – olvasható Richard Turnbull közgazdász, anglikán tiszteletes írásában az Acton.org oldalán. Szerinte fontos lenne alapvető pénzügyi és üzleti nevelést biztosítani mindenki számára.
Hogy miért gyanús egy ilyen ajánlat? – kérdezi a szerző. Először is, mert a megadott feltételek mellett általában 0,75% és 1,25% közti hozamokat szoktak ígérni. Itt kapcsol be az első vészcsengő. Megkérdezte a barátját arról is, hogy szerinte mit jelent a kötvényhozam. Azt felelte: amikor pénzt ad át egy pénzintézetnek a megtérülési garanciáért cserébe. Nos, itt azonban a garancia igen kétséges: a jobbik eset, ha 9%-ot a befektetett tőkével együtt érti a pénzintézet, de veszélyesebb, ha a tőke visszafizetése egészében az eszközök vagy üzlet teljesítményétől függ.
Fontos, hogy a kötvény része legyen a Pénzügyi Szolgáltatási Kompenzációs Rendszernek – enélkül a tőke visszatérítése ugyanis nem garantált, ez a következő figyelmeztető jel. Az is fontos kérdés, hogy hallott-e már korábban erről a befektetési lehetőségről – ez is növeli az adott termék felé mutatható bizalmat. Négy kérdés, és négy figyelmeztető jel, négy vészcsengő, hogy óvatosan kezeljük a csábító lehetőséget, ha elénk kerül.
Turnbull másik példája, amikor 2017-ben fenntarthatatlansága miatt bezárt a Brit Acélmunkások Nyugdíjalapja. A rendszerhez tartozó munkások átvihették a befizetéseiket egy másik, kevesebb hozammal járó alapba, vagy áthelyezhették máshová. A kétes szándékú tanácsadók és a helyzetükkel visszaélő befektetők persze hamar megtalálták a bizonytalanokat: a tanácsadási árak mértékétől kezdve az irreális átruházási díjakon keresztül egészen a konkrét befektetési tanácsok megbízhatóságáig számos helyen téveszthették meg a munkásokat, akik közül sokan bele is sétáltak ezekbe a csapdákba. A BBC olyan munkást is megszólított, aki egymaga 70 millió forintnak megfelelő 200 ezer fontját veszítette el az ügyeleteken.
Ez a két, egymástól függetlennek tűnő történet gondolkodtatta el Turnbullt arról, hogy mennyire fontos lenne alapvető pénzügyi és üzleti nevelést biztosítani mindenki számára.
Az anglikán tiszteletes négy gyermeke közül egyik sem tért soha azzal az iskolából, hogy bármit is tanultak volna arról, hogyan kell költségvetést tervezni, nyugdíjalapba fektetni, félretenni, adósságot kezelni vagy alapvető ismereteket szereztek volna az adórendszerről, az üzleti életről vagy a gazdaságról. Márpedig Turnbull szerint enélkül nem is remélhetjük, hogy erkölcsösebbé, mindenki számára előnyössé váljon a gazdasági rendszer.
Turnbull szerint egy erkölcsös gazdaság többek között:
– az abban résztvevők jóindulatán, morálisan helyes magatartásán alapul – ideértve az egyének helyes ítéletalkotását
– elkötelezett a megtakarítások és a (személyes és állami) adósságok helyes menedzselése iránt
– ennek érdekében biztosítja az alapvető üzleti és gazdasági ismeretek elsajátítását
Zárásként azt hangsúlyozza: egy vállalkozói gazdaság, amely az innovációt és a kreativitást jutalmazza, elengedhetetlen része a társadalmi jólétnek és a közjónak. És ha ez nem is azt jelenti, hogy sutba kell hajítanunk a már meglévő növekedési modelleket, hanem azt, hogy megfelelő korlátozások és jogi szabályozások révén biztosítva legyen az esélyegyenlőség – ennek az ideának, az erkölcsös gazdaság megvalósításához viszont vezetőkre van szükség, amihez az első lépés az ismeretek terjesztése.
Szemlézte: Ottlik Domonkos
