2015 óta a dzsihadisták több mint 300 embert öltek meg és több ezret sebesítettek meg az európai terrortámadásokban. Mit lehet ez ellen tenni? − teszi fel a kérdést Jytte Klausen a Foreign Affairs-ben.

2015 óta a terroristák kamionokkal hajtottak a tömegbe, öngyilkos merényleteket követtek el, lövöldözéssel vagy késeléssel öltek meg sokakat Európában. Az elkövetők nagyrészt már Európában éltek, de ideológiájukat az Iszlám Államtól kapták.

A legrosszabb helyzetben Franciaország van, ahol mély gyökerei vannak az iszlamizmusnak és ahonnan ki-be járnak a Közel-Kelet felé a terrorista-jelöltek.

A szerző bemutatja Gilles Kepel francia politikatudós elméletét az iszlamista terrorizmusról. Szerinte az iszlamizmus is része a manapság erősödő identitás-politikáknak. Ez a trend azonban nem egyeztethető össze a francia társadalommal és ideálokkal.

Kepel szerint az internet elterjedése és ennek segítségével az iszlamista identitás terjesztése az első lényeges oka a mostani iszlamista hullámnak. Az elégedetlen muszlimok egyre inkább ráéreznek a baloldali eredetű identitáspolitikában rejlő vonzerőre.

Az elégedetlenség a francia reformképtelenségből és a globalizáció Franciaországot is sújtó árnyoldalaiból ered. Az elégedetlen muszlimok a radikális iszlámban találják meg az életük értelmét, teljességét, és egyre inkább elidegenednek a francia államtól.

Kepel elítéli a francia szélsőjobboldalt az idegenellenességért, de ugyanúgy elítéli a francia baloldalt is, amely „kriminális vakságot” mutatott az iszlamizmussal szemben. A francia elemző szerint eközben „iszlamobaloldaliság”alakult ki, az iszlamizmus kommunitarizmussal keveredik.

Kepel vitapartnere, Olivier Roy szerint Franciaországnak nem az iszlám radikalizációjával, hanem a radikalizmus iszlamizációjával kell szembenéznie. A városi szegény férfiak elhagyják közösségeiket, hogy radikális cselekvésre készüljenek. Szerinte az érintett fiatalok elidegenedése a fő oka az iszlamizmus terjedésének − szemben Kepellel, aki szerint a szalafista prédikátorok szónoklatai tüzelik őket. 

Kepel fontosnak tartja az iszlám vallás sajátosságait az iszlamizmus terjedésében, míg Roy nem a vallásra, hanem a radikalizmus vonzerejére teszi a hangsúlyt.

A két szerző ugyanakkor egyetért abban, hogy a francia állam nem volt képes lehetőségeket biztosítani a bevándorlók gyermekeinek. A fiatalok az utcára kerültek, képzettség, jövőkép nélkül. Az iszlamisták jellemzően a külvárosi lakótelepeken, a banlieu-kben szervezkednek, de vannak hálózatok, amelyek a börtönökben alakulnak ki.

A Foreign Affairs szerzője szerint az európai kormányzatoknak hasonló lépéseket kellene tennie a jövőbeli terrortámadások elkerülésére. A titkosszolgálatoknak figyelniük kell a lehetséges veszélyes emberek köreit. Ebben együtt kell működniük a helyi közösségekkel, szomszédságokkal, mecsetekkel és családokkal.

A legtöbb terrorista már ismert volt a biztonsági szervek számára, mégis sikerült kikerülniük a látóterükből. Az államoknak több embert kell felvenniük az érintett szolgálatokhoz, hogy jobban tudják figyelni a gyanús elemeket. Az egyes államok szerveinek pedig kommunikálniuk kell egymással. A fő cél az, hogy a dzsihadista hálózatokat szétverjék, erejüket gyengítsék.