Az emberek a stagnáló vagy csökkenő reálbéreket, növekvő egyenlőtlenségeket és a pénz által korrumpált politikát látják. A szemükben „a jólét, hatalom és a haveri kapitalizmus összetartozik”. Donald Trump elnöksége előtt a demokraták nyitották meg az utat, amikor átjátszották a hatalmat a nagyvállalatok kezébe − írja Robert Reich a Guardianben.

Az Egyesült Államokban nem a gyűlölet diadalmaskodott a mérsékletesség felett, hanem a fennálló politikai rendet tagadták meg néptömegek. Azt a politikai rendet, ami Washingtonban és New Yorkban az üzleti és politikai elit kezében összpontosul – írja Reich.

A 2016-os választási ciklus elején Hillary Clintont és Jeb Busht támogatta ez a berendezkedés. A két jelöltnek mindene megvolt, amire egy kampányhoz szükségük lehet: ismerős név, politikai kapcsolatháló, pénzügyi támogatók és tanácsadók. A dolgok azonban máshogy alakultak.

A Republikánus Párt jelöltje egy olyan New York-i, valóságshow-szereplő milliárdos lett, akinek semmi köze nem volt a párthoz és aki sohasem töltött be közhivatali posztot. A demokrata előválasztásokat Hillary Clinton nyerte meg, nem sokkal maradt el mögötte Bernie Sanders, egy párteliten kívüli jelölt, akinek a fő üzenete az volt, hogy a rendszer romlott és a nagyvállalatok érdekeit szolgálja. Trumpnak végül annak ellenére sikerült nyernie Clinton ellen, hogy a teljes elit, a média és még a republikánusok egy része is a demokrata jelöltet támogatta.

„Sanderst egy eltévelyedésként írták le, és mostanáig Trumpot sem vették komolyan.” A politikai bennfentesek úgy látták, hogy az amerikai gazdaság jól teljesít és a gazdasági mutatók is ezt támasztják alá. Ugyanakkor ezek a mutatók nem tükrözik azt a létbizonytalanságot és igazságtalanságot, amit az amerikaiak érzékeltek. Az emberek a stagnáló vagy csökkenő reálbéreket, növekvő egyenlőtlenségeket és a pénz által korrumpált politikát látták. A szemükben „a jólét, hatalom és a haveri kapitalizmus összetartozik”.

„A demokraták valaha a munkásosztályt képviselték” – állítja Reich. Hozzáteszi, hogy ez mostanra végzetesen megváltozott. Ahogyan washingtoni szakértők átvették a hatalmat, a vállalatok és a Wall Street lettek a finanszírozás forrásai a kampányokhoz, ami az ingadozó kertvárosok szavazatainak megszerzését célozták. Az elmúlt huszonnégy évben tizenhat évig demokrata elnök volt és négy évig volt többségük a szenátusban és a képviselőházban egyszerre. Mégsem sikerült megfordítaniuk a dolgozó osztály hanyatlását. Nem tettek semmit, amikor a fehér munkásosztály gerincét képező szakszervezeteket szétzúzták a nagyvállalatok. A munkatörvényeket továbbra is jelentős büntetések nélkül megszeghetik a vállalatok.

Bill Clinton és Barack Obama a szabadkereskedelmi egyezmények pártján volt. Ennek következményeként kékgalléros munkások tömegei vesztették el az munkájukat és azóta sem tudták elérni a régebbi bérszínvonalat. Most sokan attól félnek, hogy Trump izolacionalizmusa megállítja a gazdasági növekedést. De a növekedés nem érdekli azokat, akik eddig egyáltalán nem érzékelték annak az előnyeit.

Donald Trump demagógiájának győzelméhez az vezetett, hogy az elit elszakadt az amerikai emberek hétköznapi valóságától.

Szemlézte: Szászi Áron