Társadalmi, gazdaság és politikai jellemzőiben a modern kor amerikai társadalma sokban hasonlít a középkori európai társadalmakhoz. A feudális kötöttségekre jellemző hűségfogadalom a mai politikai rendszerben is sajátosan jelen van, illetve az egyetemi tudományos gondolkodás szabadsága is korlátokba ütközik, írja Victor Davis Hanson a National Review honlapján megjelent cikkében.
„A pesszimisták manapság gyakran hasonlítják a zavaros Amerikát a gyengülő Rómához vagy a hanyatló Brit Birodalomhoz. De a középkori Európa a legpontosabb hasonlat.” A középkori világ egy látványos, ezer éves emberi munka eredménye volt, helyi bizonytalanságokkal, babonákkal, illetve inkább kettő, mint három osztállyal.
Az olyan neves középkori egyetemeken, mint a bolognai, a párizsi vagy éppen az oxfordi, lépésről-lépésre folytatódott az előrehaladás a tudomány területén − azonban nem a szabad gondolkodás központjai voltak. A középkori kommunikációs kifejezési formák nem tették lehetővé az egyházi doktrínák tekintélyének megkérdőjelezését. A kulturális és politikai tekintetben kompromittáló irodalmi alkotásokat kemény cenzúrának vetették alá. Öngyilkossággal ért fel egy középkori, a padovai egyetemen tanító professzor számára annak a tételnek a megkérdőjelezése, hogy a Nap kering a Föld körül. A szerző úgy látja, ma hasonlóképpen kevesen merik azt állítani, hogy az ember okozta globális felmelegedés nem jelent közvetlen, az emberi civilizáció létét fenyegető veszélyt − hiszen ez eretnekség volna.
A középkorban az elszegényedett jobbágyok hűséget fogadtak a báróknak, nagybirtokosoknak − cserébe a tőlük kapott élelemért és szállásért a földbirtokon. A modern világban a progresszív kormányzat az a bástya, amely a tömegek részéről a rendszeres választásokon tanúsított hűséget követően kiosztja a különböző segélyeket, támogatásokat.
A műveltség területén is hasonlatosságokat vél felfedezni Hanson, azt állítva, hogy a középkorban a széles körben elterjedt, elsősorban irodalmi műveltség, olvasottság „eltűnt”, és a „babonák uralkodtak” az ész és a racionalitás helyett Európában. Ettől a mai amerikai társadalom annyiban különbözik csupán, hogy minden diákra 11 ezer dollárt költenek évente. Ugyanis számos felmérés szerint, az amerikai lakosok egynegyede hisz az asztrológiában, körülbelül ugyanennyien gondolják, hogy földönkívüliek jártak a Földön, illetve 40 százalékuk nem tudja megnevezni a saját alelnöküket.
Azért, hogy a latinul beszélő vezető réteg meg tudja szólítani a tömegeket, helyi nyelvjárásokat beszéltek, amelyek később az angol, francia, és német nyelvek lettek. A cikk szerint ez a középkori változata a mai Twitteren és elektronikus üzenetekben használt kitalált szavaknak, melyek egy új, populáris nyelvet kezdenek formálni.
Az öreg kontinens állandóan hadban álló kisebb országokra és tartományokra darabolódott a középkor folyamán. A törzshez tartozás jelentette valamiképpen az állami egységet, emeli ki az elemzés. Hasonlóképpen a modern amerikai társadalom több kultúrára tagolódik, és ezek mentén több identitásforma alakul ki (amelyeknek a politikai életre is meghatározó hatásuk lehet.) Hanson szerint a középkori vezetők által emelt falak, melyeknek célja az ellenség távolt tartása és az ország biztonságának garantálása volt, semmiben sem különböznek a manapság Malibuban és a Szilícium-völgyben körülkerített birtokoktól.
A középkor építészei által megtervezett bámulatos katedrálisok, mint például Chartres és Rouen,megépítése az adósság, a hozzá nem értés, valamint a nézeteltérések következtében évszázadokat igényelt. A kaliforniai nagysebességű vasútvonal létrehozására irányuló tervek a gótikus katedrálisokhoz hasonlóan rendkívül grandiózusok. A cikk szerint azonban ezeknek a terveknek a megvalósítása fél évszázados pereskedést és folyamatosan növekvő adókat jelentene.
Azonban van egy nagy különbség a középkori és a modern világ között: a középkor embere hitt a transzcendenciában, egy felsőbb hatalom létében és a lélekben, miközben arra törekedett, hogy „életben tartsák a kultúrát”, amíg vissza nem tér a civilizáció. Ezzel szemben a modern idők embere egyre növekvő mértékben a saját szükségleteit szem előtt tartva él, nem törődve azzal, hogy tetteinek milyen következményei vannak – „kevés tudomással arról, hogy mi veszett el”, és kevés elképzeléssel arról, hogyan szerezze azt vissza.
Szemlézte: Árpási Botond
