Az amerikai gazdaság gyártási tevékenységeinek eltűnése először a fekete közösségeket sújtotta erősen, ugyanakkor mára Amerika fehér munkásosztálybeli férfijai is az ebből fakadó problémákkal szembesülnek – írja a City Journal hasábjain Robert Cherry, a Brooklyn College és a CUNY Graduate Center Stern Professzora. Szerinte „nem csoda, hogy Donald Trump töltötte ki a politikai vákuumot”.

Robert Cherry arról ír: ma mind a fekete, mind a fehér alacsonyan képzett férfiak legfőbb problémája a munkanélküliség (ami a feketék esetében a nagy gazdasági világválság szintjén áll), a kormányzati jóléti programoktól való egyre nagyobb függés, a droghasználat és az alkoholizmus.

Cherry szerint a fehér és a fekete munkásosztály e hasonlóságait elfedik azok a balos narratívák, amelyek az identitáspolitika nevében fekete áldozatokat emelik ki, miközben a fehér munkásosztály problémáit pedig nem emelik napirendre. Ezzel szemben a professzor szerint a liberális narratíva által rasszistának nevezett munkásosztálybeli bevándorlás-ellenesség valójában logikus válasz a bevándorlás gazdasági következményeire. Hiszen a bevándorlás társadalmi hasznai ugyan magasabbak lehetnek a költségeknél, ezek a költségek viszont jó eséllyel éppen az alacsonyan képzett munkásoknál fognak megjelenni. Ők azok, akiknek az állásai veszélyben forognak és ezt kutatások is alátámasztják – állítja Cherry.

A professzor logikája szerint éppen e gazdasági mozgatórugó miatt nem faji alapon szerveződő politikáról van szó, és éppen ezért nem is kizárólag fehér támogatói vannak a bevándorlás-ellenességnek. A szerző Joel Kotkin magyarázatát idézi Donald Trump nevedai, latinok körében is növekvő támogatottsága kapcsán: „Ami az újságírók és főiskolai professzorok számára rasszizmusnak tűnik, az a küszködő családok számára gazdasági megváltásnak látszik. A Latin Amerika-i gyökerekkel rendelkezők számára is”.

A szerző arra is emlékeztet, hogy sok fekete és latino szavazó osztja a fehér munkásosztály bevándorlással kapcsolatos félelmeit. Egy 2010-es kutatás latino és afrikai-amerikai válaszadóinak 68, illetve 56 százaléka gondolta azt, hogy a bevándorlás mértéke túl nagy Amerikában. Ezzel párhuzamosan e válaszadók még nagyobb része gondolta azt, hogy a bevándorlók nem csak olyan munkákat végeznének, amelyeket az amerikaiak maguk nem szívesen vállalnának el. Ezzel összhangban, egy 2013-as kutatás is arról beszél: a bevándorlás-ellenes gondolatok valójában osztályalapon szerveződnek. „A munkásosztálybeli feketék, ahogyan a munkásosztálybeli fehérek, sokkal inkább támogatják a bevándorlás korlátozását” – írja Jamelle Bouie az American Prospectben.

Cherry szerint a Trump-támogatók másik hiedelme a jóléti állami szolgáltatásokkal való visszaélés elterjedtségéről, sem a rasszizmusban gyökeredzik (ahogyan azt sok liberális gondolja). A szerző itt is egy kutatásra hivatkozik, amely szerint a jóléti állam kihasználásáról szóló vélemények jó része a fehér munkásosztálybeli szavazók saját szomszédságában, nem ritkán családjában tapasztaltakra épül.

Összességében Cherry arra emlékeztet: a fekete és fehér szavazók szembeállítása helyett a szakpolitika-alkotásnak és a narratíváknak sok esetben inkább a munkásosztály politikai érdekeinek képviseletére és társadalmi problémáinak kezelésére kellene összpontosítania. Ez nem történt meg, ezért Cherry szerint „nem csoda, hogy Donald Trump töltötte ki a politikai vákuumot”.

Zulik Ákos