Az egykori álmodozók nagy és váratlan kihívások elé néznek. Az X-generáció minden kamaszkori félelme ellenére mégis hisz abban: nem kaphatsz meg valami ingyen és nem veszed el azt, ami másé. E nemzedék, tehát a 20. hatvanas és nyolcvanas évei között születettek nagyobb közéleti szerepvállalását szorgalmazza Matthew Hennessy, a City Journal szerzője. Ezt a nemzedéket az újságíró szerint a mára felnövő milleniumi, nyolcvanas évek vége után született nemzedékhez hasonlóan sokszor álmodozónak, műveletlennek, komolyságra képtelennek bélyegezték − ez viszont mára egyáltalán nincs így, miközben Amerika legfontosabb pozícióiban továbbra is idősebbek ülnek.

A kilencvenes években, amikor a szóban forgó generáció körülbelül a húszas éveiben járt, a világ egyre békésebbnek és a technológiai fejlődés által meghatározottnak tűnt. Amerikát a gazdasági fellendülés jellemezte, a világ akkori háborúi pedig a nyugati világtól meglehetősen távolinak tűntek. Ezt az állapotot viszont a szeptember 11-i események végképp megváltoztatták − meg kellett tanulni, hogy a történelem soha nem ér véget. Amikor az X-nemzedék gyermekei megszülettek, Amerika háborúban állt, amikor pedig családi házaikat megvették, a gazdaság összeomlott.

Mire felnőtt, e nemzedék tehát intézmények pusztulását, háborút és gazdasági nehézségeket lát maga körül. Eközben az eggyel idősebb, „baby boomer” generáció nyugdíjba vonulna és immár munka nélkül tartaná fenn magas életszínvonalát. A fiatalabbak, az ezredvégiek pedig még nagyobb követelésekkel állnak a társadalom elé.

Hennessy szerint tehát az idősebbek által meghatározott fogyasztás és a fiatalabbak által tovább erősített társadalmi igények kielégítése mind-mind az X-generáció feladatává váltak. Eközben a szerző szerint a nagy feladatok megoldása is rájuk vár: a radikális iszlám pacifikálása, a gazdaság feltámasztása és az erodálódó társadalmi és politikai intézmények megjavítása. Az egykori álmodozók tehát nagy és váratlan kihívások elé néznek. „Valakinek meg kell mindezt tennie. És az a valaki mi leszünk” − állítja a City Journal kolumnistája.

Ezzel szemben a ma elnökjelöltségért küzdő Donald Trump és Hillary Clinton a szerző szerint inkább tekinthetőek zavaró tényezőknek, mint a jövő embereinek. Ezeket a politikusokat öregek támogatják. „Ha valamelyikük esetleg megnyeri az elnökséget, az nem lesz több, mint egy elveszett generáció négy évig tartó temetése” − állítja. A világ megmentéséhez az X-generációnak kellene erőt merítenie a jó tulajdonságaival.

Hennessy úgy véli: az ő generációja az utolsó kapocs ahhoz a korhoz, amikor a gyermekkor még egy kicsit veszélyes volt, de a felnövő felnőttek emiatt természetes ellenálló képességet fejlesztettek ki.

Randialkalmazások és SMS-ek nélkül nőttek fel, így az emberek szemébe képesek nézni a vacsoraasztalnál és rossz híreket is át tudnak adni másoknak. A válások ellenére ismerik a stabil családkép értékét. E nemzedék minden kamaszkori félelme ellenére hisz Amerikában: nem kaphatsz meg valami ingyen és nem veszed el azt, ami másé. Ezért most Hennessy az X-generáció előretörésére szólít fel. „Ha nem mi, akkor ki?” − teszi fel a kérdést zárásként.

Zulik Ákos