Vlagyimir Putyin orosz elnök váratlan bejelentése, miszerint kivonja erőit Szíriából, jelzi, hogy Moszkvának nem érdeke hosszú távon részt venni egy közel-keleti konfliktusban, valamint hogy Oroszország kiszabadulhat a nemzetközi elszigeteltségből és ismét nagyhatalmi szereplővé válhat. Az orosz elnök lépése elősegítheti a genovai béketárgyalások sikerességét is − írja Ishaan Tharoor a Washington Postban megjelent cikkében.
Nemzetközi szakértőket is meglepett az orosz elnök március közepén tett bejelentése, ami egy lépés az öt éve húzódó szíriai polgárháború lezárása felé, s a Kreml támogatását élvező Aszad-rezsimet is a békekötésre ösztönözheti. Ez a diplomáciai lépés más megvilágításba helyezi a Fehér Ház korábbi álláspontját is, miszerint az orosz légierő csapásai a felkelők rovására foglal el területeket a felkelőktől, akiket az USA-vezette koalíció támogat − írja a cikk szerzője. „Nem kérdés, hogy a szíriai orosz beavatkozás alapvetően változtatta meg a felállást: az eredetileg a dzsihadista Iszlám Állam ellen harcoló Putyin főként felkelő csapatokat támadott, amelyek egy része a CIA támogatását élvezi.” Fél éve a szíriai kormány az összeomlás szélén állt, azonban az orosz légicsapások következtében a kormánycsapatok körülbelül 4000 négyzetmérföldnyi területet foglaltak vissza, bekerítették a háborúban megtépázott Aleppót, valamint fontos Törökország felé vezető útvonalakat vágtak el. A szíriai kurdok térnyerése tovább bonyolítja a geopolitikai helyzetet a térségben.
A megváltozott politikai és katonai helyzet eredményeként a béke- és tűzszüneti tárgyalásokra helyeződött át a hangsúly. A cikkben idézett Nikolaj Pakhomov úgy látja: „habár Oroszország nem érte el az összes célját, (…) ezek a lépések felgyorsították az orosz együttműködést a közel-keleti országokkal”.
A szerző véleménye szerint habár az Egyesült Államok katonailag is fellépett Irakban és Szíriában az Iszlám Állam ellen, azonban úgy akart a legjobban eljárni, hogy nem avatkozik be szíriai háborúba az Aszad ellen lázadók oldalán. „Amerika térségbeli szövetségesei a saját érdekeiket próbálják szem előtt tartani, amik nem minden esetben egyeznek a nagyhatalom érdekeivel”- idézi az elemzés a Brookings Institution munkatársát, Tamara Cofman Wittes-t. „Obama képtelen arra, hogy különbséget tegyen a Szíriában folytatott, illetve az IS elleni politikájában (…) olyan problémát eredményezett, amit nehezebb megoldani”, mint a beavatkozás körüli bizonytalanságokat és félelmeket.
Putyin beavatkozása Szíriában megerősítette Oroszország dominanciáját a Közel-Keleten. „De a kivonulás magáért beszél. Azt támasztja alá, hogy Moszkvának nem volt érdekelt egy hosszú távú közel-keleti harcban.” Továbbá azt is bizonyítja, hogy az Aszad-rezsim Oroszország általi támogatásának is megvannak a határai. Aszad támogatói biztosak voltak benne, hogy Moszkva segít nekik visszafoglalni Szíriát, véli Joshua Landis Szíria-szakértő.
Az orosz elnök döntése segíthet előrelendíteni az ENSZ által vezényelt béketárgyalásokat, s „egyenlő erőként jelenhet meg a genfi tárgyalóteremben” az USA-val szemben. Ez a forgatókönyv nem feltétlenül jelent rosszat a Fehér Ház számára: a líbiai és iraki „leckék” bizonyították, hogy Aszad szövetségeseinek, Moszkvának és Teheránnak „egyaránt fontos szerepet kell játszaniuk a szíriai béke megteremtésében”.
A cikk írója úgy látja, hogy a hat hónapos orosz jelenlét és az ezzel járó katonai akciók a Közel-Keleten, valamint a mostani bejelentés „közelebb hozhatja egymáshoz a Kremlt és Washingtont”. Az orosz-amerikai együttműködés azt bizonyítja, hogy csak két szuperhatalom állíthatja meg a háborút.
Azonban Oroszország még nem igazi szuperhatalom. Az olajáresés, a nemzetközi szankciók mind hozzájárultak az orosz vezetők azon politikájához, hogy valamiképpen kitörjenek az elszigeteltségből. A fél éves közel-keleti intervenció diplomáciailag kifizetődhet Putyin számára, ugyanakkor Obamán múlik, hogy teret enged-e az orosz államfő számára.
Árpási Botond
