Lehet, hogy téged nem érdekel a háború, de te érdekled a háborút. A párizsi támadások komoly tanulságokkal szolgálnak a Nyugat számára. Az iszlamisták azért támadtak, mert utálják azt, ami a Nyugat és azt, ahogy Nyugaton lehet élni. A bezárkózás nem csak a terroristák győzelmét jelentené, hanem azoknak az értékeknek és erényeknek a megtagadását jelentené, amiért Európa harcolt, írja Alex Massie a The Spectator honlapján megjelent véleménycikkében.
Együtt könnyezünk Franciaországgal a napokban. A bánat könnyei mellett azonban ott van elkerülhetetlenül a harag is. A könnyek mögött pedig ott bujkál a rádöbbenés rémisztő érzése, hogy ezek az események újra meg fognak történni, kezdi írását Alex Massie. Máshol már régóta történnek ilyen események. A párizsi támadások mellett merénylet történt Bejrútban is, ahol 41 ember halt meg. Az Iszlám Állam számára a távolság nem számít.
Alex Massie szerint a borzasztó igazság az, hogy a terrorizmus működik. Nyugodtan tudunk ma este aludni? Ki tudja elkerülni a lopakodó félelmet, hogy itt is megtörténhet? Csupán idő kérdése. A titkosszolgálatok mindent megtesznek, de nem lehetnek állandóan tökéletesek. Mindent nem tudunk megtenni, véli Massie.
Az Iszlám Állam közleményéből nyilvánvalóvá válik: lehet, hogy téged a háború nem érdekel, de te kétségkívül érdekled a háborút. Maisse szerint sokan figyelmeztetnek majd az események túlreagálása ellen. Ő azonban úgy látja, hogy ez lehetetlen. Szerinte végre rádöbbentünk a valóságra, hogy az Iszlám Államot el kell törölni a föld színéről, mivel semmiféle kompromisszum nem képzelhető el azzal a szellemiséggel, ami ezek mögött a gyilkosságok mögött van.
Lehet, hogy ők utálnak minket azért, amit teszünk; de leginkább azért vetik meg a Nyugatot, amik vagyunk és ahogy élünk. Maisse szerint ez akár banálisan is egyértelműnek tűnik, azonban vannak, akik még a történtek után sem hajlandóak tudomást venni erről az igazságról. Maisse úgy látja: sem elbújni, sem elfutni nem tudunk.
Azok a megközelítések, amelyek szerint bármilyen reakció civilizációk háborújához vezethet, Maisse szerint nem számolnak azzal, hogy ez a háború már elkezdődött. Ez nem a Nyugat döntése, ahogy nem volt húsz évvel ezelőtt sem, az Al- Kaida támadásaikor Kenyában és Tanzániában. Vagy amikor iszlám fundamentalisták megölték Salman Rushdie japán fordítóját huszonöt éve. Az a retorika pedig, amely azt mondja, hogy ne adjuk meg nekik, amit akarnak, elfelejti, hogy már megkapták, amit akarnak.
Maisse szerint ahogy groteszk és kontraproduktív minden muszlimot felelősséggel vádolni a mészárlásért, ugyanúgy bárgyúság úgy tenni, mintha nem lenne semmi köze az iszlámhoz. A szerző úgy látja: az egyetlen remény a párizsi eseményekben az, hogy események után végre elkezdődik Nyugat-Európa megtisztítása az extremizmustól. A megkésett tisztogatásnak azonban mihamarabb el kell kezdődnie.
Minden mozgalomban ott vannak a pusztulás magvai, így az iszlamizmusban is. A radikálisok egyszer átlépnek majd egy határt, amely még azok előtt is kegyvesztetté teszi őket, akiket eddig megkísértett az extrémizmus erkölcsisége.
Maisse szörnyű alkukat vizionál az elkövetkező időben. Soknak lesznek rossz következményei és további zavart is okozhatnak majd, azonban elkerülhetetlenek lesznek. A nemzetközi politikának prioritási sorrendre van szüksége.
Itt az ideje Szíriával kezdeni. Azonban az átfogó régiós rendezés ötlete egy kényelmes sületlenség. Jól hangzik, de mit jelent és hogyan lehet elérni, ha egyáltalán el lehet érni, teszi fel a kérdést Maisse. Továbbá a belpolitikai kérdések sem kevésbé fontosak. A lényeg, hogyan maradhat egy nyitott társadalom nyitott, amikor egy ilyen fenyegetés éri. Maisse szerint csak egy út van: a nyitottság fenntartása. Azonban nem azért, mert ha másképp tennének ezek az országok, a terroristák nyernének. Hanem a nyitottság alternatívái mindazoknak az értékeknek és erényeknek a megtagadását jelentenék, amikért Európa harcolt. Vagy együtt buknak, vagy együtt maradnak meg ezek az országok, véli Maisse.
Nehéz megőrizni a hidegvérünket, azonban nyugodtnak és határozottnak kell lenni. Mi voltunk itt előbb és minden után még mindig itt vagyunk. Lehet, hogy ez sem elég, de több mint a semmi, írja Massie. Szerinte ezekben a sötét időkben is találhatunk egy kevés megnyugvást. Péntek este a franciák és a németek játszottak barátságos labdarúgó mérkőzést, amikor a dzsihádisták megtámadták a stadiont. Ez a két nép több véres háborút is vívott egymás ellen a huszadik század során. Igaz, hogy sovány vigasz, azonban Maisse szerint ez is egy bizonyíték, hogy a gonosz végül elbukik.
Pál Benedek
