Több mint tucatszor használta a „különleges kapcsolat” kifejezést Nagy-Britannia és az USA viszonyára április 22-án, közös sajtótájékoztatóján Barack Obama és David Cameron. A kifejezés Churchilltől származik, aki a második világháború után az éledező Szovjetunióval szemben Washington és London barátságát nevezte a világbéke kulcsának. Michael Crowley, a Foreign Policy elemzője szerint azonban az utóbbi időben egyre kevésbé különleges a kapcsolat.

Obama már többször kimutatta szimpátiáját Nagy-Britannia iránt, és Erzsébet királynőt „egyik kedvenc emberének” nevezte. Mégis, amikor Putyinról vagy Európa jövőjéről akar beszélni, Berlinbe megy. Az első ország, amely csatlakozott az USA szíriai légicsapásaihoz az ISIS ellen, nem Nagy-Britannia volt, hanem Franciaország; és Nicolas Sarkozy francia elnök beszélte rá Obamát arra is, hogy Líbiában bombázzon 2011-ben.

Az elnök körül talán nem meglepő módon mindenki tagadja, hogy Németország és Franciaország befolyásának erősödése a különleges kapcsolat kárára ment volna. De beszédes volt Obama egyik érve az ellen, hogy Nagy-Britannia kilépjen az EU-ból: arra figyelmeztetett, hogy az EU nélkül az ország a sor végén találná magát a jövedelmező kereskedelmi megállapodásokért – tehát egyedül már nem elég befolyásos ahhoz, hogy az USA partnerként kezelje. Nagy-Britannia már nem első az egyenlők közül Európában, hanem egy a sokaságból.

Crowley szerint a különleges kapcsolat kulcsa a monarchia intézménye, amely ellen 250 éve fellázadtak az amerikaiak, ám szimbolikus hatalma a mai napig erős. Obama a sajtótájékoztatón előadott egy történetet egy beosztottjáról, aki általában nem hagyja el a hotelszobáját hasonló utazásokon, mert annyit dolgozik; de most megkérte, hogy vele mehessen Windsorba, annak reményében, hogy találkozik a királynővel. Ez meg is történt és a beosztott, miután kezet rázott a királynővel, annyira meg volt hatódva, hogy majdnem elájult. „Ez a különleges kapcsolat”, fejezte be Obama; és Crowley egyetért vele, de figyelmeztet, hogy Churchill nem épp erre gondolt.

Daniel Corsano