Kim Dzsongun észak-koreai vezető január 16-i nyilatkozata, miszerint feladja a Dél-Koreával lehetséges megbékélést, megrázta a nemzetközi közösséget. A lépés jelentős változást jelent Észak-Korea külpolitikájában, és aggályokat vet fel a Koreai-félsziget jövőbeli dinamikájával kapcsolatban.

A Kim döntését övező kontextus vizsgálata feltárja a regionális geopolitika, a nukleáris ambíciók és a diplomáciai manőverek összetett kölcsönhatását.

A világhatalmak most szorosan figyelemmel kísérik, hogy Kim egyik legfontosabb külpolitikai nyilatkozata után hogyan alakul a helyzet. Phenjan ugyanis közben azon dolgozik, hogy befolyást szerezzen egy olyan régióban, amely ígéreteket és veszélyt is tartogat kicsi, elszegényedett, nukleáris fegyverekkel rendelkező nemzete számára.

Az észak-koreai vezető alkotmánymódosításra is felszólította parlamentjét, hogy a háború által megosztott országok közötti békés egyesülés gondolatát teljesen kizárja, és Dél-Koreát alaptörvény szintjén is, „változatlan főellenségként” tartsa nyilván.

A jelenlegi helyzet gyökerei a Kim Dzsongun és Donald Trump volt amerikai elnök közötti nukleáris diplomácia 2019-es hanoi összeomlására vezethetők vissza. Azóta Észak-Korea nemcsak felgyorsította nukleáris képességeinek fejlesztését, hanem provokatív retorikát is folytatott. A hanoi csúcstalálkozót követő ellenségeskedés feszültté tette a Korea-közi kapcsolatokat, és olyan környezetet teremtett, amely értelmet ad Kim közelmúltbeli nyilatkozatának.

Kim Dzsongun külpolitikai stratégiájának részeként Dél-Koreát Amerika "első osztályú besúgójának" nevezte a Legfelsőbb Népi Gyűlés ülésén; sugallva, hogy megpróbálja csökkenteni Dél-Korea regionális befolyását és presztízsét. Ez

összhangban van azzal a szélesebb körű stratégiájával, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és Kína közötti feszültségek kihasználásával befolyást szerezzen a régióban.

Azzal, hogy Dél-Koreát "változatlan főellenségként" pozícionálja, Kim célja lehet, hogy megerősítse erejét az esetleges amerikai-észak-koreai nukleáris tárgyalásokon, egy plusz szereplő részvétele nélkül.

Észak-Korea taktikai erőfeszítéseit, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait Oroszországgal és Kínával és csatlakozzon egy „egységes fronthoz” Washington ellen – amit Kim "új hidegháborúnak" nevez –, szeptemberi oroszországi látogatása is kiemelte, ahol csúcstalálkozót tartott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a két ország partnerségi viszonyát elmélyítve. Az Észak-Korea és Oroszország közötti összehangolódás aggodalmakat keltett egy fegyverkezési együttműködéssel kapcsolatban, amelyben Észak-Korea tüzérségi lövedékeket és rakétákat biztosítana Oroszországnak, hogy az megnövelhesse harci képességeit, valószínűleg gazdasági és katonai segítségért cserébe –

mind Moszkva, mind Phenjan tagadta azonban az Egyesült Államok és Dél-Korea vádjait, miszerint Észak-Korea fegyvereket szállítana Oroszországba.

Phenjan eddigi elszigeteltsége a Covid világjárvány hatására tovább fokozódott; látszólag most ezen próbálnak változtatni. „Észak-Korea a 2019-es hanoi csúcstalálkozó összeomlása óta folyamatosan újrakalibrálja regionális szerepvállalását.” – fogalmazott Ankit Panda, a Carnegie Endowment for International Peace szakértője. „Most, fejlett nukleáris és rakétaképességekkel, valamint Oroszország és Kína támogatásával, Kim elég magabiztosnak érzi magát ahhoz, hogy véghez vigye ezeket a változtatásokat, amelyek legfontosabb külpolitikai nyilatkozatai hatalomra kerülése óta (Észak-Koreában)" - mondta Panda.

Phenjan többé már nem használható közvetítőként tekint Szöulra.

A közös államiság gondolatának megszüntetésével Kim felelevenítheti Észak-Korea régebbi megközelítését, amely figyelmen kívül hagyja Dél-Koreát, és közvetlen kapcsolatokat próbál teremteni Washingtonnal. A dél-koreai Institute for National Unification szakértője, Hong Min szerint a régi érvelés Phenjanban az volt, hogy a Dél nem volt közvetlen részese az 1950-53-as koreai háborút lezáró fegyverszünetnek. Azt ugyanis az Egyesült Államok vezette ENSZ-parancsnokság, Észak-Korea és Kína írta alá, amely csapatokat küldött Észak-Koreába.

A déli kulturális és egyéb társadalmi folyamatok hatását megszüntetni kívánó határozott intézkedések, illetve Észak-Korea saját identitásának és nemzeti öntudatának építése a Kim-dinasztia befolyásának és rezsimjének megszilárdítására is irányuló lépések.

A parlamenti gyűlésen Kim arra is felszólított, hogy távolítsák el a Korea-közi megbékélés korábbi szimbólumait: köztük egy határokon átnyúló vasúti szakaszt és egy egyesítési emlékművet Phenjanban, amelyet "szemet bántónak" nevezett. Elrendelte "a teljes törlését” az olyan fogalmaknak, mint az »újraegyesítés«, a »megbékélés« és a »honfitársak«.

Ez szöges ellentéte Kim 2018-as hozzáállásának, amikor a diplomáciai kapcsolatok felvételét kezdeményezte Dél-Korea korábbi liberális elnökével,

Mun Dzseinnel, majd később Szöult „hídként” használta a Trumppal való kapcsolatfelvételhez – annak az ambiciózus erőfeszítésnek részeként, hogy atomfegyverekkel való fenyegetését a szükséges gazdasági engedmények és előnyök megszerzésére fordítsa.

Park Vongon, a szöuli Ewha Egyetem professzora szerint Kim hosszú távú célja, hogy országát Washington is elismerje nukleáris hatalomként, illetve, hogy az elnökválasztás évét kihasználva és feszültséget keltve tárgyalásra kényszerítse az új amerikai elnököt. Regionális szinten ráadásul mind a tajvani, mind a közelgő dél-koreai választások rejtenek hasonló lehetőségeket a térség status quo-jának átalakításához.

"A Korea-közi összecsapás kockázatát nem lehet kizárni, de Észak-Korea gondolkodhat úgy, hogy Dél-Korea határait a totális konfliktus küszöbe alatt feszegeti" - mondta Panda. "A politikai események mind Dél-Koreában, mind az Egyesült Államokban vonzóvá teszik ezt a megközelítést Kim számára."

Kim stratégiai számításai, amelyeket a diplomáciai befolyás és a belső konszolidáció iránti vágy vezérel, kiemeli a geopolitikai dinamika bonyolult hálóját, amely a Koreai-félszigeten és azon túl játszódik. A kihívás most abban rejlik, hogy fény derüljön Észak-Korea szándékaira, amelyekre árnyalt diplomáciai stratégiával kell válaszolni – mind a regionális biztonsági aggályokat, mind a szélesebb globális kontextust figyelembe véve.

Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon