2023. január 10-én jelent meg a NATO és az Európai Unió harmadik közös nyilatkozata, ami a következő néhány évre meghatározza a két szervezet közötti együttműködés természetét. A transzatlanti kapcsolatok már a második világháborút követően meghatározó szerepet játszottak az európai biztonsági rendszer kialakításában, amely viszony az ukrajnai invázióval csak felértékelődött. A NATO és az EU együttműködésének jövőjét Mathieu Droin, a Center for Strategic and International Studies kutatója elemezte.
Annak ellenére, hogy az újonnan nyilvánosságra hozott nyilatkozat a transzatlanti együttműködés szilárdságát hivatott sugallni, a szöveg elfogadása másfél éves munkát vett igénybe. Ezzel szemben az ukrajnai háború megmutatta, hogy a NATO és az Unió képes komplementer-szerepet betölteni az ukránok támogatását illetően. Droin szerint mindkét szervezet tud olyan segítséget biztosítani az agresszió elszenvedőjének, amelyre a másik nem képes. Ennek értelmében
az Unió országai szankciókkal, humanitárius segélyekkel, valamint az EU „politikai közösségébe való tartozás jövőképével” támogatja Ukrajnát, míg a NATO biztosítja a keleti szárny országainak azt a védelmet és elrettentést, amire az Unió önmagában nem képes.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatos összefogással szemben a NATO és az Unió együttműködése korábban kevésbé volt szoros. A 2016-ban, valamint a 2018-ban kiadott korábbi közös nyilatkozatok a szerző szerint inkább voltak a kooperáció hirtelen fellángolásai, mintsem hosszútávú folyamatok eredménye. Az elmúlt évtized második felében számos tényező nehezítette a két szervezet közeledését. Érdemes elsőként megemlíteni Donald Trump négyéves elnökségét, amely során az elnök több alkalommal, például 2018-ban és 2019-ben is felvetette a Szövetség elhagyásának lehetőségét. Az óceán másik oldalán pedig viták övezték az európai biztonsági környezet jövőjét. Az Egyesült Királyság euroszkeptikus pozíciója egyértelművé vált a Brexittel, míg Franciaország inkább az európai közösségre kívánta helyezni a hangsúlyt. Utóbbit a francia elnök is kifejezésre juttatta, miután több alkalommal szót emelt Európa NATO-n belüli „stratégiai autonómiájával” kapcsolatban.
A stronger Europe will allow the continent to become more autonomous within the alliance, acting “inside NATO, with NATO but also not depending on NATO.
— Visegrád 24 (@visegrad24) December 22, 2022
An alliance isn’t something I should depend on. (…)
We must rethink our strategic autonomy,
says French President Macron. pic.twitter.com/eCMubuvPtk
Macron elnök nyilatkozatai az Unió törekvéseit is demonstrálják, hiszen a legújabb stratégiai dokumentumok azt mutatják, hogy a szervezet az eddiginél kiemeltebb szereplője kíván lenni a globális biztonsági rendszernek.
Mindeközben a NATO agendája is átalakulóban van, a katonai szövetség politikai aspektusa megerősödni látszik, reagálva a modern – az élet minden területére kiterjedő – hadviselés támasztotta követelményekre. Droin szerint azonban – a véleménykülönbségek ellenére – az Unió és a NATO kooperációja továbbra is fennáll.
Az együttműködéstől a jövő kihívásai – mint például Kína felemelkedése – további fejlődést követelnek. A szerző szerint ebben három faktor játszhat meghatározó szerepet. Az első és legfontosabb a politikai akarat szükségessége. Ezt továbbra is akadályozhatja Törökország, hiszen – főképp a ciprusi konfliktus miatt – Ankara gyakran blokkolja a két szervezet közötti kooperáció mélyítését. Emellett nem hagyhatók figyelmen kívül az Európa szerepéről kialakul viták az amerikai döntéshozók körében. Bár
a Biden-kormányzat nyitott az Európai Unióval való kapcsolatok fejlesztésére, az USA NATO képviselete kevésbé támogatja ezt.
Ezzel párhuzamosan kulcsfontosságú, hogy valódi, tettleges együttműködés alakuljon ki a két entitás között. Eddig ez alacsony szintű volt csupán, amit az EUFOR boszniai jelenléte is mutat. A jövőben ennek fellendítéséhez olyan országokra van szükség, amelyek hajlandóak felvállalni a vezető szerepet.
Végül érdemes megemlíteni az intézményesítés, valamint az informális találkozók jelentőségét. Már korábban is került sor személyes megbeszélésekre az Észak-atlanti Tanács, valamint az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága között, azonban ezek rendszeresítésére van szükség. A párbeszédet pedig tovább javíthatják mind az amerikai-európai, mind az Európán belüli informális találkozók.
Összefoglalva tehát a NATO és az Európai Unió együttműködésében nagy potenciál van a globális biztonság tekintetében, azonban ennek kiteljesítéséhez további munkára és nyitottságra van szükség mindkét fél részéről.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
