2022. július 01. 07:00 - Danube Institute

A nyugati értékek újragondolása

A szélsőbaloldali, „woke” kultúroffenzíva nagy veszélyt jelent a nyugati világra. De hogyan lehet egy mindent dekonstruáló, mindent megkérdőjelező korban válaszolni arra, hogy melyek az alapvető értékeink? John Fonte amerikai és David Starkey angol történészek próbáltak meg választ adni erre a Danube Institute rendezvényén.

shutterstock_2004041735.jpg

A liberalizmus halott. Hova megyünk most? – tette fel a kérdést David Starkey. A Cambridge Egyetemen végzett történész a nyugati világ 2020-as évek elején tapasztalható válságtüneteiből indult ki nagyívű történelmi elemzésében, amelyben pontosan erre a kérdésre kereste a konzervatív választ. Starkey szerint a probléma még 1945-ben kezdődött, amikor a második világháború után egy igazán igazságos, racionális, liberális világrend felépítését kezdte el Amerika. A Szovjetunió és a kommunista Kína jelentette fenyegetéssel pedig ugyanennek a világrendnek az elképzelését állította szembe. 1989-ben ennek a világrendnek eljött a győzelmi pillanata, amelyet Francis Fukuyama öntött leginkább szavakba: a történelem véget ért, a liberalizmus győzelmet aratott, és ebből következően határozatlan időre stabilitást hoz.

A brit történész szerint ez a világrend azon a feltételezésen alapult, hogy az emberek alapvetően jók, alapvetően hasonlóak és hasonló dolgokra vágynak, a különbségek köztük csak véletlenszerűek.

Az, hogy az ezen az elképzelésen alapuló világrend győzedelmeskedett egy adott pillanatban, a pozitív feltételezései miatt óriási illúziókat keltett. De hibás volt, és most, amikor látványosan összeomlik, annál nagyobb a pánik. A „woke” kultúra pontosan ezen rendszer elleni támadás. Azonban nem egy jobb rendszert akar a helyébe állítani, hanem sokkal rosszabbat.

David Starkey elmagyarázta, hogy annak érdekében, hogy megmenekülhessünk a „woke” elképzelések hazugságaitól, de ne is ragaszkodjunk a bukott liberalizmushoz, egészen messze kell visszanyúlnunk. Elmondta, hogy Szent Ágoston „Isten városa” című politikaifilozófiai munkája jó válaszokat ad a problémánkra. A kora középkori Karthágóban élő gondolkodó ugyanis elválasztotta egymástól az ideális „Isten városát” és az „ember városát”. Leszögezte, hogy az emberek nem képesek ideális államot létrehozni, és ezért mindig csak aktuális helyzetükből indulhatnak ki, arra kereshetnek mérsékelt válaszokat. Elmondta:

a történelemre, a hagyományra és a józan ésszel belátható változások igenlésére kell törekedniük a konzervatívoknak.

Például állította a hallgatóság elé Angliát, ahol – elmondása szerint – a 16. században pont egy ilyen, nagyon jó hatásokkal járó folyamat zajlott le. A korrupt és cinikus királyság ellen tiltakozva Thomas Morus megírta „Utópia” című művét, amellyel megteremtette az ideális államról szóló művek alappéldáját. Erre azonban számos más angol gondolkodó olyan művekkel válaszolt, amelyek az ideális államra való absztrakt törekvést elutasították. Ebből a hagyományból jött aztán az a rendkívül stabil, változásra nyitott, de radikalizmusnak ellenálló angol politikai rendszer, amely egyedülálló Európában mind a mai napig.

John Fonte amerikai történész mindezt azzal egészítette ki röviden, hogy Amerikának sajátos helyzeténél fogva egyedülálló kihívásai vannak a „woke” kultúra elleni küzdelemben. Kifejtette, hogy az amerikai politikai rendszer és hagyományok eltérőek Nagy-Britanniáétól.

Amerika nagyobb hangsúlyt fektet az alapvető emberi jogokra és egyéb absztrakt elképzelésekre, mint a kifejezetten hagyományokra támaszkodó angolok.

Ennek egyik példája a születési alapú állampolgárság, amelyben bárkinek az Amerikában született gyermeke amerikai állampolgár lehet.

A két történész ezután vitába bonyolódott arról, hogy Amerika alapításakor hibát vétettek-e a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazói, amikor rendkívül liberális, univerzális jogokra és ideális elképzelésekre épülő állam elképzelését írták le. David Starkey szerint igen, és ez okozza most Amerika brutális belső válságát. John Fonte szerint Amerika inkább régi, klasszikus, mérsékelt hagyományokra épült, és a mostani „woke” forradalom teljesen független az amerikai hagyományoktól. Abban mindkét gondolkodó egyetértett, hogy a speciális történelmi hagyományokon alapuló, mérsékelt reformok elképzelése a legfontosabb a nyugati hagyományok között, és a woke forradalomnak minden elképzelhető fronton ellen kell állni.

Írta: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása