A pandémia és az online oktatás kezdete óta egyre több amerikai szülő ébred rá arra, hogy milyen – sokszor dogmatikus – tartalmakat tanítanak a gyermekeiknek az iskolában. A legnagyobb felháborodást az úgynevezett Critical Race Theory vagy kritikai fajelmélet beszivárgása jelentette a tananyagba.

Az iskolákban alkalmazott kritikai fajelmélet azon alapszik, hogy felhívják a fehér gyerekek figyelmét, hogy fekete társaik traumatizálva vannak a rasszizmusuk miatt, továbbá, hogy ’megértessék’ a gyerekekkel, hogy az amerikai társadalom gyökeresen rasszista. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy fekete történelmi szereplőkről is oktassanak, hogy ne csak a ’fehérek történelméről’ tudjanak a gyerekek.

Mivel egyre több szülő lép fel az elmélet ellen, amely kvázi kriminalizálja a fehér gyerekeket és áldozati szerepben tünteti fel a fekete gyerekeket, az amerikai Nemzeti Oktatási Egyesület (National Education Association) levelet küldött a nagyobb közösségi média szolgáltatókhoz azzal, hogy a tüntető szülőket elhallgattassa.

Az Oktatási Egyesület arra kérte a közösségi média platformokat, hogy az ’emberek biztonságát helyezze a profit elé’ azáltal, hogy leállítja a ’propagandáját’ egy ’kicsi, de erőszakos, radikalizált szülői csoportnak’. A Fox News információi szerint a Fehér Ház is támogatta a Nemzeti Oktatási Egyesület levelét. Korábban, a Nemzeti Iskolatanácsok Szövetsége (National School Boards Association) a tüntető szülőket ’hazai terroristáknak’ nevezte.

A kritikai fajelmélet a nemzeti struktúrák dekonstrukciójára épít, annak reményében, hogy a struktúrák alapjaiban megtalálja a feketék fehérek általi elnyomásának törvényszerű mivoltát. Az elmélet szerint minden intézményrendszer a fehéreket helyezi privilegizált helyzetbe a feketékkel, vagy színesbőrűekkel szemben. Fontos eleme az ideológiának, hogy minden rendszer szinten zajlik, emiatt azok az ’álságos’ ötletek, miszerint a bőrszínre való tekintet nélkül (’bőrszínvakság’) vegyenek fel embereket munkahelyekre, vagy egyetemre szintén mind a fehéreket fogják előnyben részesíteni.

Az elmélet szerint minden olyan terület, ahol nem a társadalmi jelenlétükkel azonos arányban vannak jelen a rasszok, demonstrálja a rasszok egyenlőtlenségét és a fehérek felsőbbrendűségét.

Ezt úgy kell érteni, hogy például ma az Egyesült Államok 12%-a fekete, s amennyiben a Kongresszus vagy a Legfelsőbb Bíróság tagjainak legalább 12%-a nem fekete, akkor biztos, hogy a feketék szisztematikus elnyomása áll az alulreprezentáltságuk a hátterében. A kritikai fajelmélet támogatói úgy gondolják, hogy a rassznak (csakúgy, mint a nemeknek) nincsen biológiai alapja. A rassz (mint a nemek) csupán egy társadalmi konstrukció, amelyet kifejezetten egyes csoportok elnyomása érdekében hoztak létre.

Ezen elmélet miatt kerültek bajba azok a közéleti személyiségek és kutatók, akik – a Black Lives Matter mozgalom kritikájaként - azt állították, hogy ’minden élet számít’, vagy hogy a ’fehér életek számítanak’. A kritikai fajelmélet értelmében ugyanakkor a ’bőrszínvak’ verzió (tehát a ’minden élet számít’) is rasszistának számít, hiszen az nem vezet egyenlő kimenetelhez feketék és fehérek között. Csakis kizárólagosan a feketék pozitív diszkriminációja oldhatja meg a helyzetet – egyszóval nem esélyegyenlőséget, hanem ’kimeneti egyenlőséget’ várnak el az elmélet követői.

Ez például olyan problémákhoz vezetett, hogy a diákok elkezdtek hazudni a rasszukról az egyetemi jelentkezésükön.

Egyharmada a fehér diákoknak inkább mást mondott, a nem igazat állítók fele indiánnak vallotta magát. Ami viszont még ennél is problémásabb, hogy a hazug diákok háromnegyede felvételt nyert az általa kiválasztott intézménybe.

A tüntető szülők azzal védekeznek, hogy igenis van szabadságuk arra, hogy beleszóljanak pontosan mit tanul a gyermekük az iskolában.

Remember, though! Critical Race Theory "isn't in schools!"

This book is a gold mine of Critical Race Theory thought and basically reveals every lie its supporters are trying to tell about it. pic.twitter.com/TJfHOr1MSA

— James Lindsay, watching narratives crumble (@ConceptualJames) June 24, 2021

A helyzet fontos eleme a szólásszabadsághoz való jog is. Mivel a szülők a közösségi médiában szervezkednek, amennyiben a közösségi médiaszolgáltatók elhallgattatják őket, sérülne a szülők szólásszabadsághoz való joga. S míg az nem a közösségi média szolgáltatók feladata, hogy meghatározzák miről lehet a platformjukon beszélni, az igenis a szülők jogai közé tartozik, hogy beleszóljanak, mit tanulnak a gyermekeik az iskolákban.

Szemlézte: Zemplényi Lili Naómi

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!