A Glasgow-ban a napokban véget ért klímacsúcs elsődleges célja nem az, hogy megegyezést eredményezzen a bolygó felmelegedésének fékezésére, hanem hogy minél inkább felerősítse a klímaváltozás ellen küzdő csoportok hangját, s új támogatókat gyűjtsön - írja az Atlantic magazin. De nem vezet-e egy bizonyos pont után kezelhetetlen folyamatokhoz az egyre bombasztikusabb kijelentéseket tevő, reklámalapú klímavédelmi aktivizmus?

Sokan érezhetik úgy, hogy a klímacsúcsok nem vezetnek sehova, bizonytalan alapokra és gyenge garanciákra építkező vállalásokkal érnek véget, amelyeknek betartatása aztán kevéssé ellenőrizhető. Ennek a kissé érthetetlen jelenségnek jár utána Robinson Meyer, aki sajátos elmélettel áll elő a glasgow-i klímacsúcs lényegéről. Szerinte nem az a kulcs, hogy ki milyen környezetvédelmi elhatározásokat, egyezményeket hoz egy ilyen konferencián. A glasgow-i konferencián például nem is született semmilyen komoly vállalás a legfontosabb üvegházhatású gáz, a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban, csak kisebb jelentőségű megegyezéseket hoztak tető alá. Ennek ellenére a világsajtó mégis hangzatos kijelentéseket tesz, a bolygó megmentését várja – szavakban – a skóciai eseményektől. Ez egyszerre hamis és mégis logikus, célravezető, bizonyos szempontból hasznos tevékenység. Ugyanis

az ilyen klímacsúcsok elsődleges célja leginkább az, hogy a bolygó melegedése ellen küzdők politikai koalícióját erősítsék.

De miért éppen erre van szükség? A hagyományos narratíva azt mondaná, hogy alapvetően minden ország kritikus jelentőségű érdekének tartja a klímaváltozás elleni küzdelmet, csak a megfelelő egyezményes feltételek hiányoznak ahhoz, hogy mindenki bizalommal elkezdje a végrehajtást. Valójában azonban arról van szó, hogy bizonyos országok, illetve országokon belüli szervezetek egyszerűen nem érdekeltek a klímaváltozás elleni küzdelemben. Ennek megfelelően arra van szükség, hogy ezeket a csoportokat egyszerűen legyőzze a klímavédelmi aktivizmus az egyes nemzeti és nemzetközi politikai rendszereken belül. Ehhez megfelelő társadalmi támogatást, illetve szövetségeseket kell szereznie, hálózatokat kell építenie.

Egy klímacsúcson a lényeg, hogy ezek az csoportok megmutathassák erejüket, s tovább építsék kapcsolataikat.

Ezen események vállalásai éppen ezért nem nagymértékűek, hiszen nem garantálható az egyes országokon belül ezeknek a szervezeteknek a politikai sikere.

A másik lényegi eleme a klímacsúcsoknak a toborzás. Ezeken a PR-eseményeken a klímavédelemért küzdők ráirányítják a figyelmet arra, hogy milyen nagy fenyegetés is az átlaghőmérséklet emelkedése, s ezáltal újabb aktivistákat nyerhetnek meg, és rombolhatják ellenfeleik hitelét világszerte. Ehhez hasonló akció volt Tuvalu külügyminiszterének a térdig érő vízből mondott beszéde, amellyel a tengerszint emelkedésére hívta fel a figyelmet.

Ha komolyan vesszük az Atlantic cikkét, és ilyen szemüvegen keresztül vizsgáljuk a klímacsúcsokat, akkor egyfelől bizakodóak lehetünk. Ezek a találkozók valamilyen szinten gyümölcsözőek tehát és hozzájárulnak Földünk tagadhatatlan és káros melegedésének megállításához. Azonban észre kell vennünk az árnyoldalakat. Egy ilyen túlfűtött légkörben, amelynek célja a narratíva uralása és a figyelemfelkeltés, elkerülhetetlenek a propaganda túlkapásai. Mint arra Bjorn Lomborg környezetvédelmi szakértő rámutatott, a híres tuvalui példa is ilyen fals fogás. A szigetcsoport területe ugyanis a tenger partépítő hatásai miatt az elmúlt években inkább nőtt.

Looks great, totally misleading: Tuvalu's foreign minister wades into water for climate speech

But actual science shows Tuvalu ��������� land area 2.6% because of more accretion than loss from sea level risehttps://t.co/MD5vHWvD3Ghttps://t.co/kKtsYOF6sP, pic.twitter.com/gm1AC39f67

— Bjorn Lomborg (@BjornLomborg) November 8, 2021

Ezenkívül veszélyes lehet olyan csoportok megjelenése az egyre nagyobbra növő koalíciókban, amelyek

a klímavédelem „kosarába” más politikai elképzeléseket is beillesztenek, illetve a túlzó kijelentéseket készpénznek veszik,

ilyen például az Extinction Rebellion és más, a társadalom teljes átalakítását célzó mozgalmak.

Ilyen módon sürgető, hogy a klímapolitikában minél több józan, a bolygó védelmét normálisnak mondható politikai elképzelésekkel társító erő vegyen részt. Fontos például a fejlődő országok megvédése a túlzó, drasztikus intézkedésektől, amelyek tönkre tehetik gazdasági növekedésüket és így újabb, a fejlett világ felé irányuló migrációs hullámokat okozhatnak. Mindenképpen lényeges, hogy a kissé üresnek tűnő klímacsúcsokat komolyan vegyük, s igyekezzünk hasznos tartalmakkal megtölteni azokat, ezáltal elkerülve az újonnan létrejött politikai hálózatok esetleges káros hatásait.

Szemlézte: Farkas Dániel