Rod Dreher az American Conservative hasábjain ír az új egyenlősítők törekvéseiről.

"Vannak emberek, minden fajból és osztályból, akik utálják a kiválóságot és a teljesítményt" - kezdi cikkét Rod Dreher. Ezek az emberek azzal akarják kompenzálni a saját alkalmatlanságukat, hogy elvennék a tehetségesebbektől a lehetőséget, hogy kibontakoztassák magukat. Ez Dreher szerint irigység, ami bűn, és ezért egy áltörténetet faragnak hozzá, hogy elrejtse azt.

A szerző kifejti, így tesz Bill de Blasio New York-i polgármester is, aki felszámolná a nagyváros "tehetséges iskolák" programját az egyenlőség nevében. A jelenlegi rendszerben nagyrészt fehér és ázsiai származású diákok jutnak be a legjobb iskolákba, míg sok fekete és latino gyerek marad a gyengébb inézményekben. A program természetesen nagyon népszerű, hiszen a tehetségesebb gyerekek előtt nagyobb lehetőség nyílik így az életben.

A kritikusok azonban szegregációról beszélnek, még úgy is, hogy egyébként a tehetséges fekete és latino diákok is be tudnak kerülni a programba.

"Az iskolarendszer nem faj és társadalmi osztály szerint választja szét a diákokat a tehetségprogramban. A diákokat a képességeik szerint választják ki" - hangsúlyozza Dreher, aki nem érti, hogyan lehet ezt igazságtalanságnak nevezni. A szerző felhívja a figyelmet, hogy

a fehér és ázsiai szülők egyre inkább otthagyják New Yorkot, hogy olyan környékbeli elővárosokba költözzenek, ahol nem büntetik a gyerekeket azért, mert valamiben jól teljesítenek.

Dreher felemlegeti, hogy gyerekkorában Louisianában ő is bekerült egy ilyen válogatott diákokból álló iskolába, ahol azonban mindenféle bőrszínű és különböző társadalmi osztályokból érkezett gyerekek voltak, és ez nagy felhajtóerőt jelentett számára.

"Elpusztítjuk ezt az országot és azt, ami naggyá tette, mert az intézményeinket intellektuálisan romlott elitek irányítják, akik egy rosszindulatú, félmarxista ideológia rabjai" - vonja meg a mérleget Dreher.

Szemlézte: RG