A The Federalist publicistájának, David Marcusnak láthatóan elege lett a szómágiából, és dühös cikkben írta le, mi is az úgynevezett „whataboutism" vád, amellyel a konzervatív, de Trump-ellenes értelmiségiek illetik azokat, akik meg merik jegyezni az ordító ellentmondást a Kapitólium ostroma és a tavaly nyári-őszi anarchista, ultrabalos lázongások értékelése között.

A „whataboutism” egyfajta érvelési hiba, a tu quoque: „te pedig” típusúak közé tartozik. Körülbelül megfelel a szocializmusban, különösen a Szovjetunióban használt „Amerikában pedig verik a négereket” végső érvnek, amellyel a rendszer diktatórikusságát és emberi jogi visszaéléseit kritizálóknak válaszoltak. Magyarul „te csak ne beszélj, te sem vagy jobb a deákné vásznánál.”

Csakhogy, mondja Marcus, a kapitóliumi események kapcsán ezzel vádolni a Trump-pártiakat egy olyan bunkósbot, amely csak arra jó, hogy elfedje az azt forgatók képmutatását.

Marcus kijelenti, hogy teljesen igazságtalan a rettenetesen divatba jött kifejezéssel leírni azt az érvelést, amely a nyilvánvaló kettős mércére mutat rá Donald Trump és a baloldal tetteinek megítélésekor. A kifejezést különösen a Trump elleni második vádemelési eljárás során használták előszeretettel, amikor világossá vált, hogy az egyetlen esetet, amikor szélsőjobboldali tüntetők (is) zavarogtak, elképesztő képmutatás „az egész nemzetet megrázó tavalyi nyári erőszakhullámmal egy kalap alá venni.” Márpedig ezt történik, gondoljunk csak vissza Joe Biden beiktatási beszédére, amelyben a „belföldi terrorizmust" és a „fehér felsőbbrendűséget" említette, mint az Amerikát fenyegető legnagyobb kihívásokat.

Marcus kifejti, a múltbéli és jelenkori események összevetése teljesen legitim dolog, így működik az emberi agy – bármiről legyen szó, gyereknevelésről, tudományról, emberi kapcsolatokról, összehasonlítjuk helyzetünket hasonló múltbéliekkel, hogy jobban tudjunk dönteni. Ez nem logikai tévedés, hanem egy tökéletesen racionális magatartás, mondja Marcus. Leszögezi, azt is hogy

a konzervatívok közül senki, legalábbis azok, akik „nem elmebetegek vagy börtönt érdemlők," nem próbálja mentegetni azt, ami a Kapitóliumnál történt. A konzervatívoknak az ott történtekre adott jogi, politikai és médiaválaszokkal van bajuk.

Miközben a kapitóliumi eseményeket habozás nélkül belföldi terrorizmusnak aposztrofálták, a nyári zavargásokat és fosztogatásokat sokkal árnyaltabban ítélték meg a progresszív oldalon. Nem egy esetben haladó ügyészek megtagadták a zavargások résztvevői elleni vádemelést. A mostani alelnök, Kamala Harris pedig tavaly egy tweetben szólított fel a „tüntetések” letartóztatott résztvevőinek óvadékára gyűjtő pénzalap támogatására.
Vessük ezt össze a Kapitóliumnál történtekre adott reakciókkal! „Itt aztán semmiféle összetett megközelítést nem látunk.

Abszurd vádemelés követte az ostromot, a közösségi médiacégek pedig nemcsak arra használták fel, hogy letiltsanak felhasználókat, hanem tech óriás pajtásaikkal együtt arra is, hogy tönkre tegyék riválisukat, a Parlert, és ellehetetlenítsék a nyilvános politikai beszédet.

A Biden kormányzat belföldi terrorizmus ellenes törvényeket fontolgat, amelyek segítségével még jobban megfigyelhetik és büntethetik a konzervatív megszólalásokat - írja Marcus.

Teljesen nyilvánvaló a szerző szerint, hogy a múlt nyári tüntetéssorozat sokkal halálosabb, sokkal több kárt okozó volt, és legalább olyan veszélyt jelentett a kormányzásra, mint a Kongresszus épületének megtámadása. Mivel a Trump-ellenes konzervatívok ezzel tökéletesen tisztában vannak, rá akarják sütni a volt elnök híveire a relativizálás bélyegét. Mindez része az egyetemek, a nagyvállalatok és a balos média azon erőfeszítéseinek, amelyek arra irányulnak, hogy belefojtsák a szót a liberális kánonból kibeszélőkbe. „A whataboutism” vádja ezekbe az illiberális, szólásszabadság-ellenes tendenciákba illeszkedik. Ne hagyjuk, hogy elhallgattassanak vele. Ha valaki hibás érveléssel vádol meg bennünket, vegyük ezt tökéletes bizonyítékául annak, hogy igazunk van, és nem tudják az igazunkat megcáfolni - zárja írását Marcus.

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia