Danube Institute Blog

A szélsőbaloldal is kezdi megízlelni a cenzúra keserű ízét – tanulni azonban nem hajlandó belőle

2021. február 09. - Danube Institute

Az elmúlt években a közösségi médiafelületeken megfigyelhető cenzúra sokat vitatott témává vált. A baloldal örömmel nézte, ahogy az egyébként teljesen elszámoltathatatlan technológiai óriások sorra törlik az ideológiájukkal ellentétes tartalmat. Most viszont úgy tűnik, hogy őket is utolérte a cenzúrahullám – tudhatjuk meg Tom Slater véleménycikkéből, melyet a Spectator magazin közölt.

cenzura.png

Január 19-én a Facebook letiltotta a brit Szocialista Munkáspárt (SWP) oldalát, számos hozzájuk köthető aktivistáéval együtt – ezt maga a szolgáltató jelentette be egy sajtókiadványban. A heves ellenreakciók következtében a közösségi hálózat végül visszavonta a párt hivatalos oldalának tiltását, viszont az aktivistákét az SWP állítása szerint egyelőre nem.

A szélsőbaloldali politikai csoport természetesen kifogásolta „az aktivisták hangjának elnyomását”. Azonban mint arra a szerző visszautal,


a Szocialista Munkáspárt az úgynevezett „no platforming” vagy „deplatforming” egyik úttörője volt a szigetországban. Az idegen nyelvű kifejezés arra a taktikára utal, mellyel bizonyos szélsőbaloldali aktivisták a nyilvános beszéd és a véleménynyilvánítás lehetőségétől igyekeztek megfosztani szélsőjobboldali ellenfeleiket.

„Az SWP ugyanakkor képtelen volt meglátni a helyzet iróniáját” – konstatálja Slater.


Nigel Farage egy bejegyzésében konfrontálta a pártot az ügy és a cenzúra kapcsán, az erre adott válaszban viszont csupán a megszokott „rasszistázásra és bigottozásra” futotta a radikális szocialisták részéről.
Ezzel párhuzamosan – a szerző tájékoztatása szerint – a tengerentúlon is fellelhető már a cenzúra-párti baloldaliak szólásszabadságának korlátozása. A múlt hónapban több Antifához köthető, összesen 71000 követővel bíró felhasználói fiókot törölt a Twitter. Az „antifasiszta” szervezet tevékenysége egyébként nem az elnevezésből vezethető le, tényleges küldetésük jóval inkább a velük egyet nem értő hangok elhallgattatásáról és az erőszakról szól.

Ezenkívül néhány tekintélyesebb, liberális értékeket megtagadó baloldali közszereplőt is utolért ironikus sorsa. Will Wilkinson, a New York Times szerzője és egy washingtoni think-tank volt alelnöke gúnyosan hangoztatta, hogy a cancel culture (azaz bizonyos vélemények és azok formálóinak kizárása) nem tekinthető problémának.


Múlt hónapban pedig épp az általa elbagatellizált jelenségnek lett áldozata, amikor is elbocsátották munkahelyéről, miután Mike Pence meglincselését követelte Joe Bidentől egy Twitter-bejegyzésben – számol be a szerző.

Slater zárásként megjegyzi, hogy az igazi radikálisok álláspontjuktól függetlenül igyekeztek megvédeni a különböző vélemények szabadságát, hiszen a másik oldal elnyomása előbb-utóbb precedenst teremthet saját maguk ellen is. Következtetésképpen tehát a cenzúra nemcsak morálisan helytelen, de taktikailag is kudarcra ítéltetett.


„Az autoriter baloldal azonban ezt a leckét akkor sem hajlandó megtanulni, amikor a cenzúra intézménye már az ő ajtaján kopogtat” – vonja le a végső következtetést Slater.


A techcégek szabályozásának dilemmájáról egyébként ebben a cikkünkben írtunk bővebben.

Szemlézte: Irlanda Balázs

süti beállítások módosítása