Repedeznek Kína Csernobiljának falai

2020. július 06. - Danube Institute

kina_gat.jpg

Idén nyáron különösen erős árvizek öntöttek el több kínai régiót is, és a vészhelyzet miatt újra aktuálissá vált a Három Szurdok Gát mélyen elhallgatott problematikája, de a Kínai Kommunista Párt továbbra is figyelmen kívül hagyja a szakértők figyelmezéseit, noha könnyen lehet, hogy a történelem legnagyobb természetes katasztrófája van készülőben.

Írta: Orbán Tamás, a Danube Institute kutatója

 

A hetek óta tartó esőzések idén is hatalmas árvizeket eredményeztek Közép- és Dél-Kínában, ahol a hatóságok eddig 78 ember halálát jelentették, és közel 100 ezer lakás, valamint egymillió hektár termőföld esett áldozatul a pusztításnak, mintegy 3,6 milliárd dollár értékű károkat1 okozva. Ezen kívül a Jangcén eddig soha nem regisztrált vízszintnövekedést is tapasztaltak, ami újra felszínre hozta a Párt által évtizedek óta elhallgatott problémákat.

A Jangce felső folyásán található Három Szurdok Gát joggal vált világhírűvé építésének 1986-os megkezdését követően, hisz a pekingi kormány a világ legnagyobb vízerőműjeként reklámozta, ami a névleges kapacitás alapján igaz is, 181 méteres magasságával pedig a negyedik a Földön. A hatalmas betonmonstrumot 14 éven keresztül építették és közel 32 milliárd dollárba került, mivel úgy tervezték, hogy egymaga megtermelje Kína áramszükségletének 15%-át. A 2,3 kilométer hosszú építmény jelentőségét az is jól mutatja, hogy a NASA számításai szerint az általa feltartóztatott víztömeg 0,06 mikroszekundummal lelassította2 a bolygó forgását.

A gát története már az építés megkezdése óta kísértetiesen hasonlít a volt szovjet RBMK-típusú atomreaktorokéra, melyek közül az egyik a szerencsétlen balesetét nem szükséges túlságosan részletesen bemutatni, hála az HBO tavalyi sikersorozatának. A csernobili atomerőmű katasztrófájához rengeteg tényező járult hozzá, az emberi műhibától a technikai zavarokig, azonban a legfontosabb okait egy szóban össze lehet foglalni: kommunizmus. A totalitárius szovjet rendszer volt a közvetett oka például annak, hogy az illetékesek zsírosabb pozíciók reményében túlhajtották az erőművet, majd a félelem teljesen megbénította őket és felelősséget igyekeztek másokra hárítani, ezért a hatékony kármentés késleltetése csaknem tízmilliók életébe került. A robbanást kiváltó végzetes hiba mégis az építés közben történt, amikor is a csalások, a spórlás és az általános korrupció miatt gyakorlatilag egy hatalmas időzített bombát hoztak létre. Azokat a tudósokat pedig, akik fel akarták hívni a figyelmet az RBMK-k súlyos veszélyeire, a rendszer kíméletlenül elhallgattatta.

De mi köze Csernobilnak a Három Szurdok Gáthoz? A válasz az, hogy meglepően sok, de a legrosszabbat remélhetőleg még el lehet kerülni, ehhez viszont az kell, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) végre hallgasson a saját szakértőire. Az egyik disszidens kínai hidrológus szerint3 olyan hibák vannak a hatalmas betonfalak közé rejtve, amelyek akár a történelem legnagyobb természeti katasztrófájához is vezethetnek.

Nem sokkal a projekt 1986-os megkezdése után már jó pár ellenzője volt a gátnak a kínai tudományos élet berkeiből, akik véleményeit Taj Csing polgárjogi aktivista gyűjtötte össze és a „Jagce! Jangce!” című kötetben sikerült publikálnia is. A kutatók a munkáikban nemcsak felhívták a figyelmet az esetleges problémákra, de határozottan kérték is Pekinget, hogy állítsa le az építkezést, amíg valóban elfogadható tervek nem születnek. Az könyv természetesen semmilyen eredményt nem tudott elérni, kivéve Csing bebörtönzését4, az összes megjelent írás betiltását és a szerzők hatékony elhallgattatását a témában.

A Párt szava szent, a gátnak tehát meg kellett épülnie, méghozzá úgy, ahogy eredetileg megtervezték. Az első probléma pedig pont ebből adódik. A Három Szurdok Gát árvízvédelmi kapacitása hivatalosan 22 milliárd köbméter, ami a szakértők szerint közel sem elég nagy, hisz például az 1981-es árvízkor közel 250 milliárd köbméter többlethozammal zúdult rá a Jangce Vuhan-ra és a többi partmenti nagyvárosra, ami ellen ez a gát sem tehetett volna semmit. A második probléma az, hogy amint utólag kiderült, a 22 milliárdos számítás is hibás, a valós árvízvédelmi kapacitás ennél jelentősen kevesebb lehet. Ezzel a ténnyel pedig a KKP teljes mértékben tisztában volt még jóval a projekt befejezése előtt is, de persze máig nem hajlandóak beismerni a tévedést. Ahogy Kuo Sujen, az építkezés bizottságának alelnöke fogalmazott az egyik kiszivárgott jegyzőkönyv5 alapján: „És ne felejtsék el, ennek soha, de soha nem szabad kitudódnia…”

Mi történik tehát, ha a ’81-eshez hasonló, valóban nagy áradással kell a gátnak megküzdenie, amire felépülte óta még nem volt példa, de valójában bármikor bekövetkezhet? Azt gondolnánk, hogy bármekkora gát is jobb, mintha semmi nem állna a víz útjába. Nos, ahogy az elismert geológus, Fan Hsziao elmagyarázta6, ez közel sem ilyen egyszerű. Először is a gát napok alatt eléri a maximális kapacitását, és 175 méter magasságig nő meg a vízszint. Ekkor, ha az operátorok helyesen járnak el, akkor újra meg kell nyitniuk a gátat, és a lehető legnagyobb sebességgel engedni ki a vizet. A baj ott van, hogy a hatalmas (több, mint ezer négyzetkilométeres) tóban felgyűlő víz kinetikus energiája így sokkal nagyobb, mintha gát nélkül haladna végig a területen, így a nyomás miatt folyó a sebessége megnő és óriási árhullámokat produkálhat a gáttól többszáz kilométerre is. Negyven éve csak 30 ezer halálos áldozattal járt az árvíz, részben azért, mert a sziklafal természetesen kialakult bemélyedései lelassították és feltartóztatták a folyót a Három Szurdokban. A szurdokok helyét most viszont átvette a víztározó, így azok védelmi funkciója semmissé vált.

Félve következményektől viszont az operátorok úgy is dönthetnek, hogy lassabban engedik ki a vizet, és engedik a gátat tovább telni. Minden független szakértő egyetért azzal, hogy a gát csak 175 métert bír el biztonságosan, viszont ugyanaz a „hibás” jelentés, amely elszámolta az árvízvédelmi kapacitást is, kijelentette, hogy szükség esetén a terhelést 180 méterig is lehetne emelni.

A gát leghangosabb kritikusa, a Németországba disszidáló hidrológus, Dr. Vang Wejlou (aki mellesleg a projekt egyik vezető mérnöke volt kezdetben, de akadékoskodása miatt kirakták a csapatból) pontosan ettől fél a leginkább, mert szerinte az építmény strukturális problémái miatt akár át is szakadhat egy komoly áradáskor. Vejlou szerint7 a gát azért lehet hibás, mert a tervezésért, kivitelezésért és a minőségellenőrzésért is ugyanaz a Párt által kijelölt szűk bizottság felelt. És elég csak az évente beomló román autópályákra gondolni, hogy megértsük ez miért baj. A Három Szurdok Gát építésekor is kispóroltak8 belőle annyi acélt és betont, amennyit csak biztonságosnak véltek, és nem kétséges, hogy jó pár ember egy életre elegendő vagyonhoz jutott ezzel. Az eredmény viszont már akkor is meglátszott, hisz még el sem kezdték elárasztani a völgyet, amikor a mérnökök repedéseket vettek észre egyik-másik tartóoszlopon. De a kommunizmusban ez nem jelent nagy fejtörést, a „jó lesz az úgy”-típusú érvelés itt is bevált, hisz már egy maroknyi milliomos aláírása bizonyította a gát biztonságosságát, a lopást pedig senki nem akarta bevallani, főleg, ha a fél Párt részesedett9 belőle.

Nos, ha a következő években vagy évtizedekben a gát leomlik (amire Vejlou komoly esélyt lát), az száz milliók életébe is kerülhet10. A Jangce-medencében, közvetlenül, vagy közel a folyó árterületéhez nagyjából 400 millió ember lakik, akiknek legalább a negyede biztosan belehalna egy efféle katasztrófába, nagyrészük pedig minden bizonnyal örökre elvesztené az addigi lakhelyét. Jicsang-ot és Vuhan-t teljesen elmosná a víz, de még a delta partján fekvő Sanghajban is komoly károkat okozna.

És itt tartunk most. Évről évre egyre több repedést fedeznek fel a gáton, sőt újonnan az egyik szakaszon a betonfal enyhén meghajlott, de a Párt szerint aggodalomra nincs ok, ez csak az építmény „elasztikus”11 szerkezetéből adódik. Vejlou szerint viszont nagyon is tudják, hogy baj van, de senki nem meri vállalni azt a felelősséget, ami a tények beismerésével jár. Ezért is nem tekintette meg egyetlen vezető pekingi politikus sem a gátat 2003 óta, mert ahogy az ősi kínai mondás tartja, „a súlyos betegnek nincsen sok látogatója”fogalmazott a tudós egyik cikkében12.

Gorbacsov utólag többször hangoztatta13, hogy a Szovjetunió bukása valójában Csernobil-lal kezdődött, mert az atomkatasztrófa utáni ellenérzés miatt már menthetetlenné vált a rendszer. Adja Isten, hogy a Három Szurdok Gát kibírja, amíg egy felelősebb kormány politikusai ki nem javítják a hibákat, de ha úgy hozná a sors, hogy az emberi hübrisz e modern Bábel-tornya mégis összedőlne a jövőben, akkor az biztos, hogy azok, akik életüket vesztik, a kínai kommunizmus utolsó áldozatai lesznek, mert velük együtt a KKP-t is elsodorja majd a saját hazugságainak fékezhetetlen árja.

 

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, a blogon megjelenő vélemények nem értelmezhetők a Danube Institute hivatalos állásfoglalásaként.

 

6 Uo.