Merre tartanak az amerikai–észak-koreai kapcsolatok?

2020. május 24. - Danube Institute

trump_kim.jpg

Az idei év elején még tervben volt egy újabb találkozó a két ország között, azonban ahogy haladunk előre az évben, és amilyen események történnek, egyre inkább valószínűsíthetővé válik az, hogy 2020-ban semmiféle amerikai–észak-koreai találkozó sem lesz – írja Lucia Husenicová a National Interest hasábjain.

Nem valószínű ugyanis, hogy az Egyesült Államok elnöke egy világjárvány okozta válsághelyzet, valamint az elnökválasztási kampány kellős közepén csak úgy otthagyná országát és tárgyalóasztalhoz ülne Kim Dzsongunnal 

Egy találkozó persze nem csak egyoldalú, és nem feltétlenül csak az amerikai fél „diktálna”. Fel kell térképezni tehát azon motivációkat, melyek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot és annak vezetőjét arra sarkallhatják, hogy az igenis ejtsen meg egy találkozót Donald Trumppal. Egyrészt ahhoz, hogy egy csúcstalálkozó megvalósulhasson, Kim Dzsongunnak azt kell eldöntenie, hogy őt várja-e az elkövetkezendő négy évre az Egyesült Államok élére, és ha igen, milyen előnyökkel szolgálhat majd Trump az országa számára.

Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy az előző kettő találkozó nem volt túl pozitív kimenetelű Észak-Korea számára, főleg, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy Hszi Csinpingnél többet sikerült elérnie Kimnek, mint Trumpnál. Egy további kérdéses pont pedig felmerül annak fényében, hogy pár hete még Kim válságos egészségügyi állapotától volt hangos a nemzetközi média: mostanában lenne itt az ideális pillanat arra, hogy a vezér elhagyja az országot? (Abban az esetben, ha majd Trump nem hajlandó Phenjanba utazni.)

Vajon egy interkontinentális ballisztikus rakéta tesztelése előmozdítana bármiféle tárgyalásokat? Lehetséges, mert így volt ez például a 2017-es évben – és valójában az eddigi összes végrehajtott koreai rakétatesztelés esetében is –, amikor a teszttel amellett, hogy az egész nemzetközi közösség figyelmét sikerült Észak-Koreának magára irányítania, egyben elérte Kim Dzsongun belső hatalmának megerősödését is. „A nukleáris tesztelés egyik lehetséges oka valószínűsíthetően a rendszer alapításának szeptember 9-i évfordulója lenne, ugyanakkor ismét meg kell fontolni a tesztelés lehetséges előnyeit: Egy ilyen teszt például negatívan befolyásolhatja Trump újraválasztási esélyét, mivel az az Egyesült Államok választópolgárainak megmutatná, hogy az elnök – lényegében – egyetlen külpolitikai sikere, a Kimmel fennálló kapcsolatok pozitív irányba terelése valójában nem is volt annyira sikeres.” Ha pedig Kim egy Trump vezette Egyesült Államokban érdekelt, akkor ez rajta is negatívan csapódna le.

De pont az észak-koreai vezető egészségügyi helyzetéből és pozíciójának erősségéből fakadóan lenne esély egy újabb rakétatesztelésre: „Elképzelhető, hogy lesznek kísérletek akár interkontinentális ballisztikus rakétával, akár nukleáris lőfegyverrel annak érdekében, hogy megnyugtassák az észak-koreai embereket és kiemelten az észak-koreai elit egyes részeit a vezető erősségéről és döntéshozatali stabilitásának képességéről” – írja Husenicová.

Trump kapcsán újra kiemelendő, hogy ő jelenleg az energiáit a koronavírus világjárvány okozta válsághelyzet megoldására, valamint választási kampányára kell, hogy fordítsa, szükségszerűen. Ebből kifolyólag nem valószínű, hogy Trump úgy dönt: Kim Dzsongunt vonja majd be újraválasztási stratégiájának lehetséges részeként. Ez azonban a szavazások fényében majd természetesen változhat. „De be kell vallani, hogy az elnök igenis felhasználhatja a Kim-kártyát, hogy javítsa esélyeit.”

Szemlézte: Markó Alíz Izabella