Az Egyesült Államokban a viaskodó társadalmi, politikai csoportoknak még válság idején sem sikerül megegyezésre jutniuk. A cselekvőképtelenség hátterében az elmúlt évek, évtizedek tematikus politikai fragmentációja áll. Az amerikaiak egymást keresztező, de csomópontokba tömörülő vonalak mentén oszlanak meg a politikai, gazdasági és társadalmi vitákat illetően, és ez felőrli a megegyezés lehetőségét.

„A politikai konszenzus kialakítására való képtelenségünk bizonyos valóságos tények felismerésének képtelenségéből fakad” – írja Kevin D. Williamson a National Review-ban. Például a konzervatív alkotmányértelmezés hagyománya rendkívül negatív hatással volt az amerikai politikai kultúrára: az abortusz és a fegyverviselés szabadsága a konzervatív/liberális világnézet alapján osztotta és osztja meg azóta is az amerikai társadalmat.

Másik példa lehet a klímakérdés körüli vita fellángolása, mely a tudósokat és a mögéjük felsorakozó aktivistákat állítja szembe egymással. Ugyanez igaz a koronavírus-járvány okán bevezetett megszorító rendelkezésekre is. A korlátozásokat támogatók és ellenzők egy láthatatlan – talán a valóságban nem is létező – vonal mentén oszlanak ketté társadalmi feszültséget keltve és a politikai konszenzus lehetőségét teljesen ellehetetlenítve.

A felsorakoztatott példák sokban különbözhetnek, de végső soron mind az amerikai társadalom politikai halmazokba tömörülését mutatják, mely halmazoknak sokszor nem akad metszete (közös része); a konszenzus és kooperáció lehetősége megszűnik a társadalom belső bizalmatlansága és ellenségeskedése miatt.

„Amikor eljátsszuk a konszenzus kialakításának képességét, elveszítjük a társadalom támogatását, és a kormányzás lehetetlenné válik – ez igaz a mostanihoz hasonló válságos időkben is” – írja Williamson. A politikai életben – kifejezetten az amerikai kétpárti váltógazdaságban – a közös hang megtalálása és a kompromisszumos megegyezés a hatékony kormányzás alapvető feltétele. Ha a kormányzó párt nem képes egyezségre jutni ellenfelével, mi több, ha a pártokat támogató tömegek sem képesek egymás és az őket képviselő pártok közötti feszültségeket civilizált, demokratikus módon feloldani, akkor az ország irányítása rövid időn belül nehézkessé, ha nem lehetetlenné válik.

Az amerikai társadalomnak felelős és érett módon kell reagálnia a járvány okozta nehézségekre, máskülönben a további fragmentáció társadalmi és politikai válságba torkollhat.

Szemlézte: Sajti Konor