2019 októberében Kína és Nepál kapcsolatai új szintre emelkedtek: 23 év hiátus újra kínai vezető látogatott a himalájai országba. K. P. Sharma Oli miniszterelnök és Hszi Csin-ping 20 egyezményt – például az egészségügy, az infrastruktúra és a turisztika területén – írt alá a látogatás során, ezenkívül Kína a következő két év során 500 millió dollár értékű segítséget is ígért a nepáli gazdaság erősítésére. Kína látogatását hamarosan India követte – a két hatalom Nepálért való vetélkedéséről ír az Insitute of South Asian Studies az Eurasia Review oldalán.
India és Nepál kapcsolata mélyen gyökerezik: 1816-tól a Brit Kelet-indiai Társaság protektorátusaként működött, 1950-ben pedig már a független Indiával is szerződést kötött „békéről és együttműködésről”. Ez utóbbi Indiának nagy beleszólást biztosított Nepál politikai életébe, ugyanakkor a határokon átívelő szabad mozgást is lehetővé tette, ezzel segítve a gazdaságilag fejletlen Nepál felzárkózását – a 2011-es népszámlálás szerint 3,9 millió nepáli élt Indiában, illetve 4 millió indiai Nepálban.
Nepál földrajzi elszigeteltsége miatt is Indiára volt utalva, emiatt India 8,2 milliárd dolláros mérleggel jelenleg Nepál legnagyobb külkereskedelmi partnere, és a nepáli közvetlen külföldi befektetések (FDI) 30%-áért is felelős.
Mindezek ellenére az elmúlt évtizedben megromlottak a kapcsolatok: Nepál Indiára gyakran már gyarmatosítóként tekint – ez egyrészt annak köszönhető, hogy Újdelhi igyekezett aláásni a jelenleg hatalmon lévő kommunista párt hatalomra kerülését, másrészt területi vitáknak, harmadrészt nyersanyagvitáknak, negyedrészt pedig belső etnikai feszültségeknek. A magukat diszkriminálva érző madhesi népcsoport tagjai 2015-ben tüntetéseket szerveztek, amelyek során lezárták a két ország határát, ami az éppen földrengés által sújtott országban komoly gyógyszer-, kőolajtermék- és élelmiszerhiányt okozott – a kommunista vezetés pedig a madhesi népcsoporttal jó kapcsolatokat ápoló Indiát okolta mind a tüntetések, mind a határzár okozta áruhiány miatt.
Kína a 2015-ös földrengés után került igazán képbe: nemcsak 663 millió dollár értékben segítette az ország katasztrófa utáni újjáépítését, hanem abban is segített, hogy az India által kivetett kereskedelmi blokádon felülemelkedjen az ország. Kína azóta Nepál legnagyobb külföldi befektetőjévé (FDI) és 1,56 milliárdos forgalommal második legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. Nepál azóta résztvevőjévé vált az Egy Övezet Egy Út programnak, melynek keretein belül egy transzhimalájai vasúti hálózat is ki fog épülni részben az országon belül. Katmandu elkötelezte magát az Egy Kína elv mellett is, és ezért minden Kína-ellenes megmozdulást elhárít saját társadalmában – ebben kínai biztonsági erők is segítenek neki.
Indiának ez természetesen nagyon kényelmetlen, ráadásul haderejével szoros kapcsolatokat ápoló nepáli katonaság is Peking irányába kacsintgat – 2018 szeptemberében Katmandu kihagyta az első közös hadgyakorlatát Indiával, de ugyanabban a hónapban Kínával gyakorlatozott együtt. India a soft power terén is kezdi elveszíteni Nepált: a kínai nyelv oktatása sok magániskolában kötelezővé vált, és más eseményeken is gyakran népszerűsítik a kínai kultúrát – koncerteken, hagyományos kínai orvoslásról szóló kurzusokon stb. Még egy csapás Újdelhinek, hogy Katmandu lecsökkentette a Bollywood-filmek sugárzására fordítható időt a televízióban, és lemondta több díjátadó ceremóniájának a megrendezését is.
India számára Kína törekvéseinek komoly biztonságpolitikai vonzatai vannak: az Egy Övezet Egy Út beruházásai szorosan körbeveszik a szubkontinenst, és az új vasúti hálózattal már a Himalája sem nagyon választja el a két országot. Ha Peking felpörgeti beruházásait, akkor India területi integritása is veszélybe kerülhet.
Kína és India összetűzéseiben Nepál azonban semleges kíván maradni, ahogy ez a 2017-es Doklam-krízis során is nyilvánvalóvá vált. A semlegességet azonban nehezíti a Kínával kialakuló aszimmetrikus gazdasági és politikai együttműködése, illetve Indiával romló kapcsolatai.
Újdelhinek komoly érdekei fűződnek a Nepállal való jó viszonyhoz, és ezért dolgozik is: 2018-ban egy földrengés után 13 millió dollárral segítette a himalájai országot, 2019-ben pedig egy kőolaj-vezetéket adtak át a két ország között. Az igazi kérdés az, hogy képes lesz-e Kínához hasonló mennyiségű erőforrásokat mozgósítani a befolyás érdekében.
Szemlézte: Kiss Dávid
