Nem azért utasították el a választók a massachusettsi szenátort, mert nem értettek egyet a politikájával. A saját hazugságait elégelték meg – írja a National Review hasábjain David L. Bahnsen.

Elizabeth Warren szenátor elnökválasztási kampányának vége több kérdést is felvet. Frissen szerzett anyagi támogatással a háta mögött és az októberi közvéleménykutatásokban vezető helyezést elnyerve, Warren miért nem tudta ezeket az előnyöket szavazatokra beváltani? Vajon miért nem vezetett eredményre Warren sikeres vitáinak sora? A legégetőbb kérdés talán pedig, hogy hasonló beállítottságú szocialista kollégája Bernie Sanders, miért tudott Warrennel ellentétben előnyre szert tenni?

Más bukott elnökválasztási kampányokkal ellentétben Warren kiesését nem a pénzügyi támogatás hiánya, a kampányinfrastruktúra gyengesége, a szociális média követők alacsony száma vagy a munkamorál okozta. A massachusettsi szenátornak minden eszköz rendelkezésére állt, mégis veszített. Még a Clinton- és Obama-kampányok prominens alakjai is segítették, mégis hiába.

Ideológiáját nézve, Elizabeth Warren egy „igazi progresszív” politikus, bármit jelentsen is ez a kifejezés. Az extrém és felelőtlen környezetpolitikája ugyanúgy tűnik elhibázottnak, mint őszintének; a pénzügyi intézmények iránti megvetése már évek óta változatlan; a költekező kezdeményezései és radikális szociális reformja állandó. Azonban mégsem lehet állítani, hogy Warren jelölésének bukását is a több sebből vérző politikai álláspontja okozta. A Sanders-kampány is sok esetben tartalmaz átfedéseket, és az eddig még nem hátráltatta a vermonti szenátor jelölését.

Sokkal inkább köszönhető látványos leszereplése azoknak a hazugságoknak, amiket magánéletéről összehordott, és amik a politikai hitelességét is magukkal rántották a mélybe. Az a dac, amivel a nem létező indián származását védte; a hamis vád, miszerint terhessége miatt rúgták ki korábbi iskolai állásából; és a hamis állítás, hogy gyerekei nem jártak soha magániskolába, teljesen tönkretették a progresszív gondolkodó és ideológus megjelenését.

Saját állambeli kínos teljesítménye, a massachusettsi előválasztások harmadik helyezése is azt mutatja, hogy magánéletének ilyen módú kiteregetése a saját választói között is megtették a hatásukat. Így a Medicare for All szociális program és a Green New Deal klímaváltozással kapcsolatos gazdasági és társadalmi reformok relatív népszerűsége sem volt elég a szavazatok megszerzéséhez.

Elizabeth Warren biztosan szem előtt marad még a médiában, várva, melyik demokrata jelölt ajánl többet a támogatásáért. A kisszámú, de lelkes szavazótábora még értékes lehet a Sanders- vagy Biden-kampány számára. Az viszont biztos, hogy Warren őszintétlenségéből fakadó bukása tanulságként kell, hogy szolgáljon a jövőben induló elnökjelöltek számára.

Szemlézte: Buzási Ramóna