Hillary Clinton indulása 2020-ban alapos melléfogás lenne a demokraták számára, ha a céljuk a győzelem. A National Review véleménycikke.

A Wall Street Journal megírta: Hillary Clinton nem elég, hogy újból indulni fog az elnökválasztáson, hanem a győzelméhez sem férhet kétség. Mark Penn politikai tanácsadó így fogalmazott a lapban: „Mrs. Clinton 75%-os támogatottságot élvez a demokrata szavazók körében. Van egy befejezetlen küldetése, hogy az első női elnökként vonuljon be a történelembe, valamint a Trumppal szembeni személyes sértettség is vezérli, akinek szavazói ismételten „Csukjátok le!” felkiáltásokkal illeték. Ezt a sérelmet meg kell bosszulni.”

Valójában Clinton indulása 2020-ban alapos melléfogás lenne a demokraták számára, ha a céljuk a győzelem. A kék hullám ugyanis lassan, de biztosan tör előre, legalábbis a Képviselőházban, ahol a mérsékeltebb demokraták jól teljesítettek a félidős választásokon. A progresszív reménységek azonban a 2018-as választás veszteseinek tekinthetők, habár nagyon közel jártak a sikerhez Georgiában és Floridában is. Mindent összevetve, a demokratáknak kevesebb hely jutott az alsóházban, mint az előzetesen remélték, a republikánusok fölénye a Szenátusban pedig a vártnál kisebbre sikeredett.

Szakértők gyorsan meg is állapították, hogy a demokraták meg tudják fordítani az eredményeket az elkövetkező két évben, ha erősen a szociális és gazdasági kérdésekre koncentrálnak. A régi demokrata szlogenek, mint „a republikánusok elveszik tőletek az egészségügyet”, még mindig működnek. Azonban kétségtelen, hogy nem a legjobb recept ennek a stratégiának a megvalósítására az a tény, hogy a demokraták az 50 leggazdagabb kongresszusi kerületből 42-ben győztek novemberben.

A legegyértelműbb tanulság azonban a baloldal számára a következő: nehogy újból jelöljék Hillary Clintont, ha nem teszik, minden rendben lesz.

Clinton mellett ugyanis egyetlen ésszerű érv sem szól. Hillary két dologban tehetséges jelöltként: kiüríti a nagy demokrata párti támogatók zsebeit és összefogja a republikánusokat.

Ha felidézzük a 2016-os elnökválasztást, megállapíthatjuk, hogy a két nagy párt valaha volt két legnépszerűtlenebb jelöltje mérkőzött meg egymással. Két évvel később a republikánusok még mindig Trumppal kénytelenek beérni, Clinton azonban többé-kevésbé a feledés homályába merült a baloldalon.

Az eredmény: a republikánusok szavazatokat veszítenek, a demokraták pedig visszaszerzik azokat. A republikánus párt a számára kulcsfontosságú Közép-Nyugaton és a rozsdaövezetben is veszteségeket szenvedett. Az Oklahoma City, Dallas és Phoenix külvárosaiban tapasztalható elpártolás alapján igencsak azon kell törni a fejüket, hogy korábbi biztos szavazóbázisaikat megtartsák.

Emellett az is tény, hogy olyan demokrata jelöltek, akik nem érezték szükségesnek, hogy nyomorúságosok gyülekezetének nevezzék a lakosság egy jó részét (ahogy Clinton tette egy végzetes elszólásban a Trump-szavazókat illetően még 2016-ban), mégis meg tudták nyerni Clinton körzeteit, és emellé még Iowa, Michigan, Pennsylvania és Wisconsin államokat is besöpörték.

Hillary Clinton sok dolgot rontott el az élete során. Csupán néhányat kiemelve ilyen volt az iraki háborúra való rábólintás, amely a 2008-as demokrata előválasztásokon elszenvedett vereségét eredményezte, vagy a líbiai intervenció, amely elősegítette az Iszlám Állam működését a Földközi-tenger térségében, és az európai migrációs válság fokozódását vonta maga után.

Ezekben a kérdésekben nincs második esély, éppen ezért a Demokrata Pártnak nem szabad ismét megadni Clinton számára az esélyt, hogy elnökjelölt lehessen. Senki nem tartozik Hillary Clintonnak, ugyanis már most sokkal-sokkal gazdagabb, mint azt bárki, aki közéleti tevékenységében ennyi kudarcot vallott intézkedést tett, megérdemelné.

Szemlézte: Balogh Zita