Számos fekete szülő elővigyázatosan válogatja ki a könyveket, filmeket és játékokat, amik a gyermekeikhez eljutnak, változó sikerrel – írja Dawn M. Dow a The Atlantic hasábjain.

Néhány éve a volt amerikaifutball-játékos, Martellus Bennett könyveket keresett felolvasni a lányának, de csalódott volt a lehetőségek láttán. Nem talált olyan művet, amely főszereplője kinézetben hasonlított volna a lányához, vagy akinek olyan szülei lettek volna, mint ő.

Így, olyan könyvet nem találva, amilyet szeretett volna, megírta a sajátját: a szeszélyes „Hey A.J.” sorozat egy kalandos lány kalandjait követi, akinek olyan dús és barna haja van, mint a lányának.

Bennett mint fekete szülő nincs egyedül azzal, hogy úgy érzi, a saját kezébe kell vennie az irányítást, ha arról van szó, hogy milyen tartalmakkal érintkezik a gyermeke a mindennapokban. A cikk írója mint szociológus, aki családokat tanulmányoz, 60 közép- és felső-középosztálybeli afroamerikai anyával készített interjút. Közülük sokan nem csak a médiában való alulreprezentáltságuk miatt aggódnak, hanem az üzenetek miatt is, amelyekkel a gyermekeik könyvekben vagy műsorokban találkoznak. Úgy érzik, hogy a legfőbb szülői feladat − boldog, kellő önértékeléssel rendelkező gyermekek nevelése – nagyobb erőfeszítést igényel színes bőrű gyerekek esetében.

Az anyák, akikkel M. Dow beszélt, általánosságban nem voltak biztosak abban, hogy ha bekapcsolják a tévét, moziba vagy könyvesboltba mennek, akkor a gyermekük saját maguk példaképét fogják látni. Egy anya a cikk írójának azt mondta: „Nem akarom, hogy a fiam a médiából kapjon képet a feketékről. Tudja, azt akarom, hogy úgy ismerjen meg minket, feketéket, amilyenek valójában vagyunk”. Ő és más anyukák, akikkel az író beszélt, aggódnak a média sztereotípiákra gyakorolt hatása miatt és tudatosan szűrik gyermekeik médiabevitelét, különös tekintettel a faji ábrázolásra.

Egy házas, dolgozó, kétgyermekes anyuka egyes tévéműsorokról alkotott véleményéről beszélt a szerzőnek. Olyan műsorokat próbált ajánlani a lányainak, mint a Dóra a felfedező, viszont a Disney-filmeket túl fehérnek találja.

Akikkel interjúk készültek, úgy érezték, hogy a saját életükben már végbement egyfajta fejlődés. Egy anya úgy fogalmazott, hogy a helyzet az elmúlt húsz évben javult, ő a gyerekkorában nem emlékszik könyvek lapjain fekete arcokra. Az utóbbi időben több afroamerikai szülő fogadott boldogan olyan filmeket, mint az Időcsavar, a Fekete párduc, valamint A számolás joga, amelyek a fekete bőrszínt pozitív kontextusba helyezik.

És hogy mi a végső eredmény? Javuló önkép a színes bőrű gyermekek számára, legalábbis a szülők ezt remélik.

A cikket szemlézte: Őri-Kovács Márton