Új-Zélandon mai szemmel nézve radikális módszerrel szállna szembe egy iskola az egyre gyarapodó online zaklatások ellen. Az aucklandi Kowhai Intermediate arra kéri diákjait, hogy az ott töltött két évük alatt minden szálat vágjanak el, ami a közösségi médiához köti őket.

Mivel a felhívásuk az intézmény falain kívülre, az otthon töltött időre is vonatkozik, ezért ez alkalommal a szülök segítségére is számítanak. A New Zealand Herald cikkét szemlézzük.

Ma már kutatott jelenségnek számít az ún. online gátlástalansági hatás: az internethasználat által felkínált anonimitás lehetővé teszi a tetteinkért való felelősségvállalás elkerülését, így a morálisan káros viselkedéseknek is nagyobb teret enged. Magyarországon is egyre hangsúlyosabbá válik a „cyberbullying”, azaz az internetes zaklatás jelentősége, a tavalyi év során pedig kifejezetten előtérbe került a kérdés: először a Kék Bálna nevű internetes „játék” váltott ki nemzetközi visszhangot, miután számos tinédzser öngyilkosságáért tették felelőssé. Ezt követte az UNICEF nemzetközi kampánya, amely Magyarországon is segítette beszédtémává válni a jelenséget:

Azonban a világ túlfelén sem rózsásabb a helyzet: egyre több iskola küzd Új-Zélandon azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet felvenni a harcot a „felelőtlen online viselkedéssel” szemben. A közösségi média robbanásszerű terjedésével együtt ugyanis az online zaklatások is egyre súlyosabb problémát jelentenek: az utóbbi időben számos eset került napvilágra, amikor diákok szexuális tartalmú képek küldözgetésétől kezdve a sértő vagy bántó bejegyzéseken keresztül egészen a lefilmezett verekedések megosztásáig kiszolgáltatott vagy megalázott helyzetbe hozták egymást a közösségi média különböző felületein.

Az aucklandi Kowhai Intermediate már sokat tett diákjai védelmében a jelenség visszaszorításáért: az iskolában korlátozzák az internet-hozzáférést, a diákok pedig leteszik az okoseszközeiket az iskolakapunál. A mostani eset azért különleges, mert ez az első alkalom, hogy az iskola a szülők aktív részvételét kéri, hogy otthon se lehessenek a gyerekek a felelőtlen online viselkedés áldozatai. Ezért ebben az évben arra kéri a tanulóit, hogy vágják el minden kapcsolatukat a közösségi média minden csatornájával, mint pl. a Facebook, az Instagram, vagy a Snapchat, arra a két évre, amíg az iskolához tartoznak.

Ezt az igencsak keményvonalas álláspontot szakértők is támogatják, hangsúlyozva, hogy a szülők felelőssége figyelemmel követni a gyermekeiket az online térben is.

Tapasztalatok és vélemények

Wade Gillooly, a Kowhai Igazgatótanács elnöke a Weekend Haraldnak adott interjújában elmondta, hogy az iskola kezdeményező és proaktív álláspontja különböző testületekkel, valamint az iskola szélesebb közösségével folytatott megbeszélések eredménye. „A közösségimédia-mentes irányelvünkkel szándékunk párbeszédet indítani a szülők és a diákok között arról, hogy hogyan lehet helyesen, azaz a megfelelő időben és kellő felelősséggel használni ezeket az oldalakat.”

A szülők között is van támogatottsága a kezdeményezésnek: van, aki úgy látja, hogy a fia korosztálya még túl fiatal a Facebookon való jelenléthez. „Nagyon jó ötletnek tartom, mert egy gyerek még nem tudja kezelni, amivel a közösségi médiában találkozik: nem érzik át egészen annak a súlyát, hogy amit feltöltenek, az örökre ott marad, és számolni kell a negatív kommentek hatásával is.”

Az aucklandi általános iskolák egyesületének elnöke, Kevin Bushwhich a kérdés kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségi média problémái korábban a középiskolák jellemző kihívása volt, most azonban kezd átterjedni a 10-13 éves korosztályra is. „Ez elég meghökkentő – tette hozzá, – és sajnos feltehetőleg továbbterjed a még fiatalabbak közé is. Hiszen egyre kisebb korban kapnak saját okoseszközt, az internet is egyre szabadabban érhető el, sok családban pedig a nagyobb testvérek mintájára a kisebbekben is hamar megjelenik az igény a közösségi média használatára.”

Egy vidéki iskola igazgatója, Kevin Bush elmondta, hogy iskolájában úgy veszik fel az online zaklatás elleni küzdelmet, hogy a kifejezetten felkészítik rá a diákokat, mit szabad az online térben, és mit nem. Az igazgató egyetért a Kowhai Intermediate álláspontjával, de úgy véli, nagyon nagy a szülők felelőssége, hogy aktívan figyeljék gyermekeik online tevékenységét a közösségi felületeken és rendszeresen ellenőrizzék a telefonos üzeneteket is. „Sok esetben a gyerekek nincsenek egészen tisztában azzal, amit csinálnak, – mondta, – de olyan is van, hogy egészen szándékosan tesznek egymás kárára.”

Caroline Gray, a Golden Bay-i Collingwood Area School vezetője jelentős változást tapasztalt a diákok viselkedésében, amióta az iskola betiltotta a közösségi médiát az iskolában. Sőt, egy évvel ezelőtt még a tanárok számára is letiltotta a Wi-Fi hozzáférést. „Teljesen tisztában vagyok azzal a nyomással, amelyet a tizenévesek szembesülnek a közösségi médiában. El akarom azonban kerülni, hogy épp akkor váljanak frusztráltabbá, amikor az órák közti szünetekben a kikapcsolódás lenne a legfontosabb számukra."

Ellenszélben

Az új-zélandi lakosok online biztonságért dolgozó Netsafe vezetője, Martin Cocker elmondta, hogy nagyon megérti, hogy az iskolák olyan online tevékenységek, viták hatásaival is foglalkozni kezdenek, amelyek elsődlegesen az iskolák falain kívül történnek. A közösségi csatornák betiltásának kérdése ugyanakkor nagy falat. „A probléma az, hogy folyamatosan növekszik azoknak a közösségi platformoknak a száma, amelyeket kifejezetten a fiataloknak szánnak – például a Facebook Messenger Kids –, és így egyre nehezebb őket offline tartani. Így persze egyre nehezebb lesz a tiltással megvédeni őket az ezzel járó veszélyektől is” − mondta.

Bár a legtöbb közösségi csatorna, mint pl. a Facebook is, 13 éves kor alatt elvileg nem engedi a felhasználói fiók létrehozását, ezt azonban könnyű kijátszani, hiszen az egyetlen korlát egy felugró ablak, ahol rákérdeznek az életkorra.

Ugyan a fenti vélemények mind a pro oldalt képviselték, fontos kitérni arra is, hogy valóban a tiltás jelentheti-e a legjobb megoldást a kérdésre. A kezdeményezés kétségkívül hatékonyan hívja fel a figyelmet az online tudatosság növelésének fontosságára, és valóban elősegíti a gyerekek és szüleik közti párbeszédet, ugyanakkor nagyon erős ellenhatás a fiatalokra nehezedő közösségi nyomás. Ezért a teljes tiltásnak csak akkor lehet hosszú távú pozitív hatása, ha az a diákok (és szülők) önkéntes vállalásán alapszik, azaz a gyerekek nem a szabadságuk korlátozásaként élik meg a helyzetet. Ez ugyanis a korlátok megkerüléséhez vezethet, ami a szülők iránti bizalmi kapcsolat rovására mehet, épp egy olyan témában, ahol – mint a véleményekben láthattuk – leginkább a szülőkkel való együttműködés jelentheti a védelmet a fiatalok számára.

Ha viszont a diákok és a szüleik „közös kalandja”, kísérlete a közösségi médiában való közös részvétel, az egyszerre építheti a kapcsolatukat, egyszerre pedig valós biztonságot jelenthet az online jelenlét veszélyeivel szemben. Ezt viszont talán inkább a közös jelenlét, mintsem a közös távolmaradás segíti elő.

Szemlézte: Ottlik Domonkos