Az egyre népszerűbb szélsőjobboldali pártok nem számítanak újdonságnak Európában, azonban egyre nagyobb a szakadék Brüsszel és néhány tagállam között az Oroszországgal szembeni szankciók megítélése terén. Antonia Colibasanu Geopolitical Futures-ben megjelent cikke szerint erre az egyik legjobb példa Ausztria.

A konzervatív Osztrák Néppárt és a szélsőjobboldali Szabadság Párt koalíciója a minap lépett lépett kormányra Ausztriában. „Amikor 2000 és 2007 között a két párt utoljára kormányzott, az összes EU-tagállam és Izrael is diplomáciai bojkottal fejezte ki nemtetszését” – írja Colibasanu. A nemtetszést a nacionalista intézkedések és a Szabadság Párt neonácinak tartott célkitűzései váltották ki.

Most azonban a populizmus és nacionalizmus sok európai ország számára a mindennapok részét képezik. A britek már döntöttek az EU-ból való kilépésről és Lengyelország is szócsatákat vív Brüsszellel az EU értékrendjének betartásáról. Ausztria csak a legújabb azon demokratikusan megválasztott kormányzatú országok sorában, amelyek sok brüsszeli javaslattal szemben foglalnak állást. Az egyik legfontosabb ilyen kérdés Oroszország szankcionálása.

„A német, holland és francia szélsőjobboldali pártokkal ellentétben a két osztrák nacionalista párt nem követeli az integráció szorosabbra fűzésének leállítását vagy az eurozóna felbomlását. Azonban kijelentették, hogy jobb kapcsolatokat akarnak Moszkvával” – olvasható a cikkben. Nem egyértelmű, hogy mit jelent a jobb kapcsolat, de az oroszokkal szembeni szankciók enyhítéséről is szó lehet.

Ez a véleménykülönbség vezethet a tagállamok és az Európai Bizottság közötti következő nagy összeütközéshez. Az EU bürokratái nem szeretnének enyhíteni a szankciókon, erről a döntést azonban a tagállamoknak kell meghozniuk, ráadásul konszenzussal, így akár egyedül az osztrák kormány is képes lehet megakasztani a döntéshozatalt. A szankciók 2014-es bevezetése komoly károkat okozott a német, francia és olasz vállalkozásoknak is, így ezekben az országokban is egyre többen követelik a szankciók eltörlését vagy enyhítését.

Ráadásul a német koalíciós tárgyalások során a szociáldemokratákhoz kerülhet a pénzügyminiszteri tárca, akik kampányukban megemlítették a szankciók enyhítését.

Ha Ausztria egymaga képes elérni a szankciók enyhítését, azzal segíthet egyes tagállamoknak. Németország − amelynek a jövőben várhatóan egyre nagyobb szüksége lesz az orosz piacokra − és más országok így nem kell, hogy szembemenjenek az Egyesült Államokkal. Az osztrák szélsőjobboldali pártra foghatnák a szankciók enyhítését, miközben csendben jól járnának a változással. „Az új osztrák kormány ezzel megnyithatja az utat egy új, Oroszországgal szembeni szankciókat ellenző európai koalíció előtt” – zárja sorait a szerző.

Szemlézte: Ujvári Márton