Igazság, szépség és jóság – mintha ezek a fogalmak kivesztek volna a modern, materiális világból, miközben a klasszikus konzervativizmus válságba került. Ám még ilyen körülmények között is visszahozhatók a tradicionális értékek a társadalomba – vélekedik Rod Dreher az American Conservative-ban megjelent cikkében.

Dreher szerint Donald Trump elnökké választásával az addig is folyamatosan erősödő populizmus és nacionalizmus győzelmet aratott. A szerző egy aggasztó tendenciát lát kibontakozni, melyben a konzervativizmus elveszíti eredeti értékeit, és „nem szolgál tovább védőpajzsként a tömegpolitika veszélyeivel szemben”. A helyzet azonban távolról sem ilyen reménytelen: hinnünk kell, hogy kulturális mintáink megváltoztatásával új nap virradhat a tradicionális konzervatív gondolkodókra.

De mit is jelent a tradicionális konzervativizmus? Sokak számára a liberalizmus ellentétét, ám Dreher szerint ennél sokkal többről van szó. A konzervativizmus menedéket nyújt a modern individualizmus magányossága ellen, visszamutat az emberi természet eredeti, természetes közege felé és a személy attitűdje helyett az antik értékeket helyezi előtérbe – hivatkozik a szerző James Matthew Wilson The Vision of the Soul: Truth, Beauty, and Goodness in the Western Tradition című könyvére.

A hagyományos jobboldali értékek tehát adottak. De mennyire élnek még ezek az elvek, mennyire rugaszkodott el a konzervativizmus önnön hagyományaitól?

Amerika jövője Dreher szerint – aki John Lukacsot, az elismert jobboldali, magyar származású történészt idézi – alapvetően a jobboldalon dőlhet el, egy „küzdelemben azon jobboldaliak között, akik alapvető hittétele a baloldal megvetése; azok között, akik jobban gyűlölik a liberálisokat, mint amennyire szeretik a szabadságot; illetve azok között, akik jobban szeretik a szabadságot, mint amennyire tartanak a liberálisoktól”.

Dreher szerint ez egy rendkívül káros folyamat, melyben a konzervatív eszme a liberalizmus ellentétévé válik. Ez is mutatja, mennyire eltávolodtunk eredeti értékeinktől és milyen mértékű zűrzavar uralkodott el a társadalomban, melynek Donald Trump is lehet a jele, mint a dekadenciát és az elit eltávolodását szimbolizáló személyiség – véli a szerző.

Azonban Trump, mint jelenség nem a semmiből tűnt fel. Rod Dreher ismét John Lukacsra hivatkozik, aki szerint nem megvetendő a populizmus minden formája, hiszen a tömegpolitizálás és a tömegmozgalmak hozták el a demokráciát Közép- és Kelet-Európába. Gondoljunk csak az 1956-os magyar forradalomra, mely után és melynek köszönhetően már nem sikerült száz százalékig visszaállítani az elnyomást, így a magyar rendszerváltás vérontás nélkül mehetett végbe.

Ezzel szemben nehéz bármilyen pozitívumot találni az amerikai stílusú populizmusban. A jobboldali populizmus Amerikában már egészen másról szól: nem jelent többé védelmet a tömegpolitizálás veszélyeivel szemben és egy igencsak olcsó politikai fegyverre, a nacionalizmusra épít. A nacionalizmus pedig lényegében nem más, mint a gyűlölet egy olyan formája, amely egyesíti az embereket. Ennek köszönhetően is nyerhette meg a nacionalista eszméket valló Republikánus Párt a választásokat.

Jól látható tehát, hogy a hagyományos konzervativizmus nem az, amit a nacionalista és populista mozgalmak képviselnek. De újjáéleszthető-e még ilyen légkörben ez az eszme? Összességében – hivatkozik Dreher ismét James Matthew Wilson könyvére – a történelmi tapasztalatok nem adnak túl sok okot a bizakodásra, hiszen a jelenkor szkepticizmusa, fogyasztói nézőpontja és kultúra-nélkülisége joggal ébresztenek kétségeket ezzel kapcsolatban.

De a kétségek közt megbújik a remény is. A remény arra, hogy gyökeresen újragondolva saját kulturális rendszerünket új lehetőség nyílhat a hagyományos konzervatívok számára megmutatni saját értékeiket. És legfőképpen a remény arra, hogy a tradicionális konzervativizmus három fő alapvetése – az igazság, a szépség és a jóság – megvédhetők és újjáéleszthetők.

Szemlézte: Illés Gergő