Clintonék receptje: tagadj, támadj, tarts ki!

2016. november 08. - Danube Institute

clintonek.jpg

Clintonék gondolkodása szerint nincsen semmi kivetnivaló a rendszer öncélú felhasználásában. Silányságában, rossz döntéseiben és a botrányaik elsimításának készségében sem javult a Clinton-házaspár mérlege − írja a National Review-ban Jim Geraghty.

Bill Clinton elnöksége alatt elterjedt vélemény volt, hogy csupán azért kaphattak ennyi figyelmet a beiktatott elnök botrányai, mivel ciklusa alatt az Amerikai Egyesült Államok egy kiegyensúlyozott, kiszámítható pályán haladt, se gazdasági problémákkal nem küzdött, se komoly háborúban nem állt ez idő alatt. Azonban Hillary Clinton kampányának megkezdődésével párhuzamosan újra reflektorfénybe kerültek a korábbi ügyek, amelyek egy sor ellentmondásos esettel egészültek ki.

Ezekre a korábban említett elmélet alapján nem kellene a médiának túl nagy hangsúlyt fektetnie, hiszen sokkal nyomasztóbb problémákkal áll szemben az ország, mint Bill Clinton elnöksége alatt. Azonban a lassan fejlődő gazdaságnak, a szociális háló felszakadozásának és a terrorizmus nyugtalanító térnyerésének ellenére is központi szerepet kaptak a botrányok. A taktika azonban nem változott sokat Bill Clinton elnöksége óta: „tagadj, támadj, húzd be a nyakad és tarts ki”!

A Hillary Clinton által korábban vezetett Külügyminisztérium és a Clinton Alapítvány között bonyolult összefonódások alakultak ki. A Clintonok gondolkodása szerint nincsen semmi kivetnivaló a rendszer öncélú felhasználásában. A legtermészetesebb dolog, hogy olyan személyektől vagy intézményektől folynak be alapítványi támogatások, amelyek közvetlenül érintettek és érdekeltek egy a Külügyminisztériummal kapcsolatos döntésben, és teljesen normális szerintük több százezer dolláros honoráriumért beszédet mondani a Las Vegas-i Egyetemen, elítélve a túlzottan magas tandíjakat.

Hillary Clinton egész életében az államigazgatásban dolgozott, pontosan tudja, hogyan működik a rendszer, tehát csak a hozzáállásában keresendő a szabálysértéseinek kiváltó oka – írja Geraghty. Hillary önmagát kivételesnek és a törvény felett állónak gondolja; úgy érzi, nem tartozik elszámolási kötelezettséggel a kisemberek felé. Töretlenül kiáll amellett, hogy jobboldali összeesküvést szőnek ellene, és ez a személyes támadás legitimálja az azonnali és kemény ellencsapást. A jobb jövő ígéretének zászlaját lengetve racionális alapokon hozza azokat a döntéseket, amelyek véghezviteléhez a hazugságok, a törvények bármiféle megsértése és a hatalommal való visszaélés mind igazolhatók.

A Clinton-házaspár tehát „nem javult meg”, repertoárjukban ugyanúgy megtalálható a tagadás, a hazugság, az ellentámadás triója, ami kiegészül a vihar elcsendesedésének alkalmi kivárásával. De hogy is várható el tőlük, hogy felhagyjanak ezzel a módszerrel? Eddig is működött, most is működik, és ezután is működni fog.

Szemlézte: Molnár Gergő