2016. augusztus 05. 08:01 - Danube Institute

Ezért hanyatlik az amerikai politika

amerika1.jpg

Hanyatlik az amerikai politika, de ami történik, egy általános amerikai hanyatlás terméke. Nem meglepő tehát, hogy Hillary Clinton és Donald Trump színvonala is elmarad a korábbi korszakok amerikai elnökjelöltjeitől − írja Andrew J. Bacevich a The American Conservative oldalán.

Egyre hanyatlik az amerikai politika színvonala, és ennek ékes példája Hillary Clinton demokrata párti és Donald Trump republikánus párti jelöltsége Andrew J. Bacevich szerint. A szerző a The American Conservative oldalán megjelent esszéjében gyerekkora Amerikáját idézi fel, hogy milyen is volt a korabeli politikai klíma. Emlékszik még az 1956-os választásra, amikor Dwight D. Eisenhower elnök, a 2. világháború győztes generálisa indult a második ciklusáért, vele szemben pedig a demokrata Adlai Stevenson állt. A szerző gyerekfejjel egyértelműen látta, hogy az ötcsillagos tábornok egy igazi államférfi, és vele szemben Stevenson túl puhának tűnt.

Bacevich elismeri: gyerekként nem látta még a politika árnyoldalait, de az akkori amerikai demokrácia erősebbnek, önbizalommal telibbnek, stabilabbnak tűnt a mainál. Az emberek bíztak a rendszerben, amely a világ legnagyobb és leghatalmasabb demokráciáját védte. A vesztes Stevenson később az USA ENSZ-nagyköveteként lépett fel keményen, államférfiként a kubai válság idején. Eisenhower jó elnök volt, de az is igaz, hogy az ő idején a CIA durván beavatkozott más államok belügyeibe, ráadásul ő kezdte bevonni Amerikát a vietnami konfliktusba.

De ettől függetlenül a 2016-os jelöltek Bacevich szerint világosan mutatják az amerikai politika hanyatlását. 1956-ban két felnőtt embert indított a két párt elnökjelöltnek − szerinte 2016-ban csak az egyiknek sikerült ez. 1956-ban két kedvelhető, népszerű jelöltet állítottak a pártok − 2016-ban mindkét jelölt inkább a népszerűtlenségben versenyzik. 1956-ban senki nem kételkedett a demokratikus rendszerben szemben 2016-tal, amikor is bármely jelölt nyer, azon a másik tábor fel fog háborodni és a rendszert fogja megkérdőjelezni.

Bacevich felteszi a kérdést: miként lehetséges, hogy Eisenhower pártja egy nárcisztikus, kontrollálatlan tévésztárt indít? És hogyan indíthat Franklin Delano Roosevelt pártja egy ilyen népszerűtlen, tömegek által nem megbízhatónak ítélt, sumákoló politikust? A szerző szerint egy Trump-elnökség magában hordozza a lehetőségét annak, hogy az Egyesült Államok leesik egy szikláról, míg Clinton-elnökségét olyannak képzeli el, mintha valaki rendre a falba verné a fejét, és nem értené közben, miért fáj ez annyira.

Az American Conservative szerint Trump és Clinton nem csak önmagukban alkalmatlanok: a körülmények tették őket most jelöltté. A szerző úgy látja, a nagy pénzek eltorzították a politikai életet, a vezető jelöltek mindig kollaborálnak a status quo erőivel. Továbbá: az identitáspolitika túlzottan rányomja a bélyegét a szakpolitikákra. Egy Clinton vezette Amerika a mai progresszió nézeteit próbálná különféle eszközökkel ráerőszakolni a világra.

Ezen túlmenően Bacevich szerint fontos tényezője a romlásnak az amerikai tömegek valóságérzékelésének torzulása: a nagyrészt Amerika által megteremtett posztmodern világban a tömegek egy megalkotott „realitásban” élnek, és azt el is akarják hinni maguknak. Az illúziók befolyásolják a tömegek tapasztalatait. Maguk az elnökválasztási kampányok is ilyen pszeudoesemények, amiket mégis el akarnak hinni a tömegek. Ez a látvány- és élménytársadalom távol van már Eisenhower ötvenes évekbeli Amerikájának világától.

Bacevich szerint nem önmagában Trump és Clinton a probléma. Az a gond, hogy az amerikai társadalom alapjait jelentő törvények, habitusok, kulturális előfeltevések megváltoztak, és ezzel eltorzult az amerikai politika is. Az önkormányzás eszméje is egyre inkább már csak a fantázia terméke.

A szerző úgy látja: ami történt, az nem haladás. De azt se higgye senki, hogy nem jöhet még ennél is rosszabb.

RG

süti beállítások módosítása