„Válasszátok őt, mert azt akarja, hogy megválasszák?” Miről szól a Clinton-kampány? Miért is akar elnök lenni? Mi is a politikája? − teszi fel a kérdéseket Charles Krauthammer a National Review-ban. Clinton ugyan nagyon erős támogatottsággal rendelkezik a demokrata elitben, de nagyon sérülékeny mind a belpolitika, mind a külpolitika terén.

A National Review szerzője Hillary Clinton demokrata elnökjelöltté válása után tesz fel néhány alapvető kérdést Mrs. Clintonnal kapcsolatban: mik egyáltalán a nézetei? Mit képvisel? Miért akar elnök lenni?

Bill Clinton a feleségét úgy konferálta föl, mint a legjobb „változáscsinálót”. No de egy olyan évben, amikor Bernie Sanders ígért baloldali politikai forradalmat, és a másik oldalon Donald Trump ígéri a nagy felfordulást, hogyan is lehetne Hillary Clinton a változása arca? Krauthammer szerint ez a Clinton-kampány alapvető problémája.

Hillary Clinton egy politikai dinasztia jelöltje, aki azért lehet ott, ahol van, mert ez az előre eltervezett karrier utolsó, legmagasabb állomása. Nyolc év demokrata uralom után annyit tud mondani, hogy jól áll az ország, de lehetne jobb is. Ez azért kevés. Bill Clintonnak sem sikerült megfogalmaznia, mi is az a „hillaryzmus”, inkább csak felsorolta kronologikusan a felesége cselekedeit − talán azért, hogy emberibbé tegye őt.

S hogyan zárta Bill Clinton felesége ajánlását? „Az ok, hogy őt válasszátok, az az, hogy mi vagyunk a leghatalmasabb ország a világon és mindig a jövőre gondoltunk.” Krauthammer szerint nincs ennél banálisabb szónoki közhely.

A National Review szerzője úgy látja: Donald Trump elnökjelölti beszéde egy sötét, disztópikus Amerika-jövőképről szólt, amit ugyanakkor értelmezni tudnak és egyet is tudnak vele érteni a hátrányos helyzetű környékeken élő, alsóbb társadalmi csoportokhoz tartozó fehérek. Ezért is népszerűbb Trump 39 százalékponttal Clintonnál a felsőfokú végzettség nélküli fehérek körében.

Clinton ezzel szemben nehezen talál témákat. Leginkább a lehetőségek növekedéséről és a kirekesztett csoportok felszabadításáról beszél, de nehéz ma már kirekesztetteket találni. Ha már a transzneműek mosdóválasztása a legégetőbb kérdés, akkor az egyszeri fehér melós joggal kérdezheti: „De mi van velünk?”

A demokraták ráadásul rózsaszín szemüvegen keresztül látják a világot, nem akarnak a rosszról beszélni. Krauthammer szerint a demokrata kongresszus első napjának 61 beszédében egy szó sem esett a terrorizmusról vagy az Iszlám Államról. Hillary Clinton közben a politikai tapasztalatairól beszél, de külügyminiszterként egy sor bukást könyvelhet el Líbiától Szíriáig, az orosz konfliktustól az iraki kivonulásig − állítja Charles Krauthammer.

Clinton ugyan nagyon erős támogatottsággal rendelkezik a demokrata elitben, de nagyon sérülékeny mind a belpolitika, mind a külpolitika terén. Még egy terrortámadás, még egy emailbotrány, és minden megváltozhat. Őrült egy év 2016, semmi nem számítható ki előre. Clinton egy életen át készült az elnökségre, de most szinte egy pénzfeldobás kiszámíthatatlanságával készülhet a megmérettetésre.

RG