Több tízezer ember tüntetett Berlinben április 23-án Barack Obama látogatása kapcsán, a TTIP, azaz a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Szerződés ellen. A Magyarországon egyelőre nem sok visszhangot kapott megállapodás az EU és az USA között a világ legnagyobb szabadkereskedelmi zónáját hozná létre. A komoly gazdasági fellendüléssel kecsegtető terv azonban több olyan, a névleges céltól független kitételt rejt, amelyek felülbírálják az EU-tagállamok törvényeit.
Az USA és Európa együtt a globális GDP 60%-át teszik ki, és a második világháború óta olyan szoros kulturális, gazdasági és politikai egységet alkotnak, hogy a közös piac kialakításának előnyeit nehéz vitatni. Mindkét térség GDP-jében legalább 0.5%-os azonnali növekedés várható, ami az európai polgároknak átlagban évi 545 euró tiszta profitot jelent.
Persze nehéz előre megjósolni a világtörténelem legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodásának következményeit, és biztosan senki nem fog borítékot kapni Barack Obamától és Jean-Claude Junckertől a fenti összeggel, de a TTIP hatása könnyen tapasztalható lesz. Rengeteg új termékkel találkozhatunk majd a boltokban és a már kapható amerikai importok árát az egekbe emelő vámok is eltűnnek. Érdemes lesz figyelni az Apple termékek árait is. De a vámok eltűnésével hirtelen nagyon sikeres lesz számos európai termék is, melyeket eddig a vám szorított ki az amerikai piacról.
A 2008-as válság után Európa és az USA más utakon indult el a megoldás felé, és a TTIP céljai között van az így kialakult szabályozásbeli különbségek összehangolása is. Összehangolná azonban a környezetvédelmi és élelmiszerpiaci szabályozásokat is, holott ennek semmi köze a válsághoz és a szabadkereskedelmi zóna kialakításához sem szükséges. Ez a gyakorlatban egyes kritikusok szerint azt jelentené, hogy a jóval szigorúbb európai szabályozás az USA szintjére enyhülne. Tehát a TTIP hatására nem csak például olcsó génmódosított élelmiszerekkel telnének meg a boltok, hanem hatályukat vesztenék azok a törvények is, amelyek kötelezővé teszik ezek jelölését. Így egy zárt ajtók mögött, nem demokratikus alapon hozott megállapodás felülbírálná a választott képviselők által hozott, a választópolgárok többsége által támogatott törvényeket. Ez egyelőre Németországban vezetett a legtöbb tiltakozáshoz, ahol igen erős a környezetvédelmi és élelmiszerpiaci szabályozás, és a lakosság mindössze ötöde támogatja a megállapodást.
A megállapodás jelenlegi tervezete ráadásul még ennél is messzebb megy: lehetőséget adna cégeknek, hogy bepereljenek kormányokat, ha nehezítik kereskedelmi tevékenységüket, például azáltal, hogy a lakosság akaratának engedve előírják a génmódosított élelmiszerek jelölését és így ezekből kevesebb fogy. Ennek várható következményeit példázza, hogy jelenleg egy kétoldali megállapodás hasonló cikkelye alapján perli a svéd Vattenfall energiacég Németországot, amiért a fukusimai tragédia hatására úgy döntött a kormány a polgárok nyomásának engedve, hogy háttérbe szorítja az atomenergiát és inkább megújuló energiaforrásokra támaszkodik.
Természetesen szólnak érvek az élelmiszeripari és környezetvédelmi szabályozás gyengítése mellett; és Németország már szerződött a Vattenfallal, amikor más utat választott, így ez a kérdés sem egyértelmű. Ám a probléma nem a TTIP ezen cikkelyeinek tartalmával van, hanem hogy bizonyos érdekcsoportok egy valóban fontos megállapodásba csomagolva igyekeznek ráerőltetni érdekeiket olyan országokra, melyek lakói egyértelműen ellenzik őket, és ezt saját demokratikus rendszerükben már ki is nyilvánították. Szinte biztos, hogy a TTIP érvénybe fog lépni, a kérdés csak az, hogy a problémás cikkelyek ellenzőinek sikerül-e addig akkora támogatottságra szert tenni, hogy kieszközöljenek valamilyen módosítást.
Daniel Corsano
