Trump és Sanders felemelkedése új korszak kezdetét hordozhatja magában az amerikai politika számára, ami veszélyekkel és lehetőségekkel is jár. Ezért a konzervatívoknak ideológiák helyett az egészséges és humánus köztársaság megőrzésére kell törekedniük – állítja a The American Conservative szerkesztőségi cikke.

A The American Conservative szerkesztőségi cikke szerint az idei választási év egy nemzedék legszokatlanabb pillanatának tűnik az amerikai politikában. Egy olyan választásról van szó, amelyben néhány hónapja azt gondoltuk, hogy egy újabb Bush-Clinton meccsé alakul − ehelyett viszont a populista Donald Trump és Bernie Sanders felemelkedését látjuk. Akár megszerzik ezek a jelöltek pártjuk jelölését, akár nem, az elmúlt húsz év neoliberális konszenzusa eltűnni látszik. Megkérdőjeleződik a szabadkereskedelem, a bevándorláspolitika, a demokráciáért való háború gondolata éppúgy, mint a kapitalizmus „demokratikus szocializmushoz” viszonyított érdemei − ezzel pedig a Bushokhoz és Clintonokhoz hasonló szereplők legitimációja is.

A cikk szerint a milliárdos Donald Trump politikai mozgalma „a közép Amerikájának radikálisaira” (ez Donald Warren szociológus fogalma) épít. Ez nem újdonság, középosztályi és alsóbb jövedelmi szintű fehér populáció kulturális attitűdjeire és osztályérdekeire negyven éve építenek politikai mozgalmak (mint például Pat Buchanan elnökjelöltségi kampányai a kilencvenes években).

E paleokonzervatív mozgalom ugyanakkor nem tudott áttörni, és jelentőségük a Bush-korszak idején is csökkenni látszott. Most viszont megérkezett Trump  közben pedig a baloldalon Sanders azokat a hidegháborús időket idézi vissza, amikor a progresszívek büszkén vállalták a szocialista jelzőt. (A Bill Clinton elnökjelöltségéért sokat dolgozó Democratic Leadership Councilt 1985-ben éppen azért hozták létre, hogy a Demokratikus Pártot piacalapú megoldások felé tolják.)

A The American Conservative szerkesztői szerint a populizmus felemelkedése a gazdasági világválság és Barack Obama nyolc évének gazdasági teljesítménye fényében nem meglepő − annál inkább lesújtó a kétpárti „establishment” gyengesége, amelynek konvencionális gondolatai már nem egyértelműen elfogadottak egyik pártban sem. Ezt mutatja, hogy Trumpon kívül többé-kevésbé valamennyi republikánus jelölt a konzervatív ortodoxia bajnokaként próbálja vagy próbálta meg márkázni magát. De ez az ortodoxia már nem képes a Trump megelőzéséhez szükséges számú szavazót megszólítani – éppúgy, ahogyan már a neoliberalizmus sem jelent konszenzust a demokraták oldalán.

A szerkesztők szerint ez nem egyszeri alkalom, Trump és Sanders csak a populizmus első megtestesítői. Talán egyikük sem jár sikerrel, de a haldokló establishment megújulása sem látszik egyelőre. Ezért az American Conservative a jelenlegi időszakot éppúgy egy éra lezárulásának látja, mint a rendszerváltás korát – a következő években pedig új, eddig ismeretlen politikai mutációkra kell számítanunk. A Bush és Clinton által képviselt nézetek akkor is a múlt gondolatai, ha mások nyernek novemberben és a jövőt nem Trump és Sanders uralják majd.

A Burke-i szemléletű konzervatívok mindezt csak óvatosan szemlélhetik − hiszen talán lehetőség jön a fakuló ideológiák lecserélésére egy elvekhez jobban illeszkedő gondolkodással. Ugyanakkor nagy kockázata van annak, hogy az ismert rosszból egyszerűen csak ismeretlen rossz következik. Ezért a The American Conservative szerint az amerikai konzervatívoknak tudniuk kell, mit szeretnénk megőrizni: nem ideológiákat és címkéket, hanem egy egészséges és humánus köztársaságot.

Zulik Ákos