2021. február 01. 07:00 - Danube Institute

A teljes politikai közbeszéd újraértelmezésével kaphat új lendületet az amerikai jobboldal

A nemrégiben vendégkutatóként intézetünknél tevékenykedő Douglas Murray a Spectator magazinban osztotta meg gondolatait az amerikai jobboldal helyzetéről, elsősorban a választási rendszerbe vetett bizalom problematikáját górcső alá véve.

trump-2023751_1920.jpg

Komoly kérdések merültek fel az új elektronikus szavazógépek pontosságával és megbízhatóságával kapcsolatban. Elsősorban a csalás és a rendszer meghackelésének lehetősége ad aggodalomra okot.


E mondat nem Donald Trump szájából hangzott el pár hónapja, hanem Dianne Feinstein demokrata szenátoréból még 2006-ban. Egy évtizeddel később pedig egy másik demokrata, Hillary Clinton is elcsalt választásról, egészen konkrétan Vlagyimir Putyin orosz elnök beavatkozásáról panaszkodott – emlékeztet Murray. Clinton ekkor nem csupán ellene irányuló személyes támadásról beszélt, hanem a demokratikus berendezkedésüket érő súlyos fenyegetésről.

Persze Donald Trumpot sem kellett félteni – teszi hozzá a szerző és felidézi: az előző elnök már a 2016-os kampányában is csalással riogatott, hogy képes legyen valamibe kapaszkodni veresége esetén. Természetesen a győzelme után hamar alábbhagytak a rendszer tisztaságához fűződő kétségei, majd ezek a tavalyi kampányban újra felerősödtek, s végül veresége után a Capitolium ostromában kulminálódtak.

Murray szerint elmondható tehát, hogy a választási csalás belebegtetése egy veszélyes fegyver, melyet mindkét párt igen jól ismer már. A választási rendszer sérthetőségével kapcsolatos félelem az egyike azon kevés dolognak, melyben – ha nem is egy időben – egyetértés figyelhető meg a republikánusok és a demokraták között.


Igencsak aggasztó, hogy a világ legerősebb demokráciájában csak a saját szavazataik hitelességében hisznek az emberek – következtet a cikk szerzője.


A konzervatív író meglátása szerint Donald Trump képtelen volt épkézláb bizonyítékokkal előrukkolni a választás kimenetelének megfordításához, ezt követően pedig egy rendkívül önpusztító és időpazarló akcióba kezdett. A republikánus szavazók mintegy fele kiállt a távozni kényszerülő elnök feltételezése mellett, és gyakorlatilag abba a hitbe ringatták magukat, hogy minden intézmény hazudik, s azok a konzervatív döntéshozók, akik perdöntő bizonyíték hiányában nem adtak helyet Trump keresletének, mind feladták értékeiket a demokraták kiszolgálóiként.


Murray ugyanakkor nehezményezni a másik oldal viselkedését is: „a demokraták persze csábítónak találják, hogy gúnyt űzzenek a Trump-szavazókból” – írja és hozzáteszi: őket nevezik meg az ország fő problémájaként, s


a capitoliumi eseményeket alapul véve – azt az egész szavazókörre kiterjesztve – igyekeznek terroristának és rasszistának bélyegezni az ország egyébként igen jelentős hányadát.


A Danube Institute egykori munkatársa szerint a legfontosabb és egyben legnehezebb feladat az lenne, hogy az amerikai társadalmi és politikai közbeszéd kilépjen a rá jellemző „pozitív visszacsatolási spirálból”. A pozitív visszacsatolás a természet- és a társadalomtudományokban egyaránt megfigyelhető jelenség. Lényege, hogy egy adott folyamat önmagát gerjeszti, így az egyre távolabb kerül a kiindulóponttól. Ellenben negatív visszacsatolás esetén egy adott folyamat önmagát gyengíti, ezért nagyobb egyensúlyt teremt. A Murray által emlegetett spirált tehát úgy kell érteni, hogy az abban zajló kommunikáció egyre távolabb kerül a valóságtól, az egészséges egyensúlytól. Az ebből való kievickélés első lépése lehetne, hogy


a politikusok egy párton átívelő együttműködés keretében olyan biztosítékokkal szolgáljanak, mely lehetetlenné teszi, hogy az elkövetkező választások eredményeit bárki is vita tárgyává tegye - javasolja a véleményformáló.


Ezen felül az új adminisztrációnak be kell látnia, hogy Trump népszerűségének igenis volt alapja. Érdemes megjegyezni, hogy a volt elnök támogatottsága egyenes következménye volt annak a több évtizedes tendenciának, amely szerint a választópolgárok egyre bizalmatlanabbak a washingtoni intézmények iránt. Ezzel pedig számot kell vetnie az új vezetésnek is. A Trump-hű republikánusoknak pedig be kell látniuk, hogy jelöltjük vereséget szenvedett, melynek szintén meg vannak az okai – világít rá Murray. Hozzáteszi, hogy csak ezután lehet felfedezni a kudarc valós okait. Aggályai szerint azonban ezt a feldolgozási és újraértelmezési folyamatot épp a vereséget szenvedő személy közéletben maradása akadályozhatja.

Szemlézte: Irlanda Balázs

süti beállítások módosítása