2020. október 14. 15:00 - Danube Institute

Nincs mivel támadniuk a demokratáknak Amy Coney Barrettet

barrett.jpg

Ruth Bader Ginsburg alkotmánybíró utódjaként Donald Trump amerikai elnök Amy Coney Barrett szövetségi fellebbviteli bírót jelölte. Barrett egész eddigi bírói pályafutása során rendíthetetlenül kiállt a törvény mellett, konzervatív gondolkodása miatt azonban folyamatos kritikák és vádak érik személyét a demokraták részéről. A bírónő elleni vádak ugyanakkor egytől-egyig alaptalannak bizonyultak. A National Review szerkesztőinek véleménye.

A demokraták első vádja Amy Coney Barrett jelölése ellen úgy szól, hogy az elnökválasztási kampány alatt nem lehet betöltetni a bírói posztot. Köztudott tény azonban, hogy a hivatalban lévő Szenátus és az éppen regnáló elnök mindenkor élhet azzal a jogával, hogy ha szükséges, új alkotmánybírót jelöl. Így az a szabály, amit a republikánusok állítólag megsértettek, válójában nem is létezik.

Demokrata politikusok és az újságírók a Legfelsőbb Bíróság elnökének, Roger Taney 1864-ben bekövetkezett halálával példázzák elméletüket, miszerint az elnökválasztási kampány alatt nem lehet betölteni a bírói posztot. Elfelejtették azonban megemlíteni azt a tényt, hogy ekkor a Szenátus hónapokon keresztül nem ülésezett, Lincoln elnök pedig a választási kampány alatt szándékosan nem jelölt új bírót a posztra, mert azt szerette volna elérni, hogy a bírói jelöltjei támogassák kampányában. A választások után a Szenátus decemberben újra összeült és elfogadta Lincoln jelöltjét.

Amy Coney Barrettet már bírói kinevezése előtt az a kritika érte, hogy nem lehet megbízni benne, mivel konzervatív nézete és istenhite befolyásolja bírói munkássága során. Ekkor Barrett így fogalmazott Dianne Feinstein szenátor aggodalmára: „Nem érzem úgy, hogy hitem összetűzésbe keveredne bírói kötelezettségeim elvégzésével. Sose erőltetném rá saját meggyőződésemet a törvényre”. Barrett korábban is ezt vallotta. Még joghallgatóként, 20 évvel ezelőtt társszerzője volt egy cikknek, melynek központi gondolata az volt, hogy egy bíró vallási meggyőződése miatt nem utasíthatja el a halálbüntetést. Emiatt azonban nem látott indokot arra, hogy mentességet kérjen a halálbüntetésről, az abortuszról vagy migrációs esetekről szóló ügyekben való részvétel alól.

Barrett ellenzői ugyan próbálják nézeteit radikálisnak beállítani, de az ellene koholt vádak alaptalannak bizonyultak. Egyik kritikusa, Clarence Thomas bíró álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság túlságosan ragaszkodik ahhoz, hogy a tévesnek bizonyult ítéleteket is precedensnek tekintse. Barrett ellenzői valójában azt szeretnék elérni, hogy a Bíróság megkérdőjelezze a szólásszabadsággal, vallásszabadsággal és a fegyvertartással kapcsolatos, precedens értékű ítéleteit.

Végül a demokraták megpróbálják Barrettet úgy beállítani, mint akinek nincs elég tapasztalata a Legfelsőbb Bírósághoz, mert csak három évet töltött szövetségi bírói tisztségben. Azonban ez a vád is könnyen megkérdőjelezhető, hiszen a demokrata többségű Szenátusnak és Barack Obama volt amerikai elnöknek nem jelentett gondot, hogy Elena Kagant bármiféle bírói gyakorlat nélkül jelöljék legfelsőbb bírónak. John Roberts szintén kevesebb időt dolgozott a bíróságon azelőtt, hogy Legfelsőbb Bíróság elnöke lett.

A demokraták egyenlőre nem találtak fogást Amy Coney Barrett ellen, de minden megtesznek, hogy találjanak valamit, amivel meghiúsíthatják a kinevezését. Azonban ilyen súlyú vádakkal a kritikusok egy bírósági perben csak vesztésre számíthatnának – véli az elemzés szerzője.

Szemlézte: Morvay Sáron

süti beállítások módosítása