Danube Institute Blog

Hogyan csillapítható a dél-kaukázusi válság?

2020. október 14. - Danube Institute

karabah.jpg

A dél-kaukázusi konfliktus megállításához az Egyesült Államoknak kell féken tartania Törökországot.

Washington döntésképtelensége Ankara ellenséges magatartásának kezeléséről olyan soha véget nem érő konfliktustengerrel fenyeget, melyet Törökország generál – írja Erik Khzmalyan és Armen Sahakyan, az amerikai The National Interest geopolitikai elemzőpárosa. Az amerikai elnökjelölti vita kiválóan rámutat a nemzet egyik fő problémájára: a diskurzus soha nem terelődött komolyabban a külpolitika irányába, s ez jól szimbolizálja az ország polgárainak viszonyulását a határon túli eseményekhez – mutatnak rá a szerzők. Elmondásuk szerint erre a koronavírus okozta belső krízis is ráerősít jelenleg. A világjárvány okozta halálozások arra forszírozzák a kormányokat, hogy szűkös erőforrásaik jó részét az egészségügyi rendszer összeomlásának megelőzésére használják fel. Épp ezért sürgetett nemzetközi tűzszünetet António Guterres ENSZ főtitkár: „A háború helyett inkább életünk igazi harcát kell most megvívnunk” – fogalmazott.

Mindeközben Törökország komoly fejtörést okoz Washingtonnak – jelentik a szerzők. Mike Pompeo külügyminiszter Görögországba látogatott, hogy amerikai hadiképesség Törökországból való áttelepítéséről tárgyaljon. A szerzők elismerik, hogy a terv fogyatkozó türelemről árulkodik, ugyanakkor úgy gondolják, hogy megvalósulása esetén is megkésett és nem lesz komolyabb hatása. Szerintük így is félő, hogy „Ankara destabilizáló lépései bármikor élesíthetik a Közel-Keleten ketyegő időzített bombát”.

Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnök megszilárdította hatalmát az ellene intézett 2016-os puccskísérlet után, s azóta neoottomán álmokat dédelget – térnek ki rá a szerzők. Erdogan amerikai háttérszerepet sejtett a puccs mögött, ezért tovább keményítette agresszív fellépését a nyugatbarát államok, így Izrael, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ellen. Az államcsínykísérletet belföldön ürügyként használta fel a politikai ellenfelek országos felszámolására, a média bedöntésére, valamint az akadémikusok és a vállalattulajdonosok letartóztatására, megerősítve ezzel egyszemélyes uralmát – részletezik az elemzők. Hozzáteszik, hogy mivel Törökország gyakorlatilag következmények nélkül avatkozott be Líbiában, Szíriában és egyéb feszültséggel övezett területeken, ezért a dél-kaukázusi eseményeket is készen állhatott befolyásolni.

Törökország beavatkozása az örmény-azeri konfliktusba döntő jelentőségű. A regionális erőegyensúly elbillenése komoly kérdéseket vet fel a török, az iráni és az orosz érdekek vonatkozásában – vélekednek geopolitikai elemzők. Azerbajdzsán szeptember végi támadása a de facto Örményország irányítása alatt álló Hegyi-Karabah Köztársaság ellen a két ország viszályának legjelentősebb fellángolása az 1994-es fegyverszüneti megállapodás óta. Ezt tetézi, hogy a török államfő négyezer iszlám terroristát, valamint amerikai gyártmányú vadászgépeket bocsájtott azeri kézre – számolnak be jelentések.

Az Egyesült Államok Erdogan agresszív politikájának korlátozásával képes lehet elérni a feszültség enyhülését – állítják a szerzők. Arról azonban általános egyetértés uralkodik Washingtonban, hogy Ankara immáron nem megbízható partner, s Erdogan nyugatellenes politikája komoly rést ütött a kapcsolatokon. Kiemelik, hogy „a politikai és katonai szövetségi viszony is felértékelődött azzal, hogy Törökország NATO tagként megkérdőjelezte a szervezet létjogosultságát, emellett hátráltatta a közel-keleti műveleteket az ISIS és az al-Kaida terroristacsoportok támogatásával”.

„Washington a rövidtávú politikai célszerűség rovására feláldozta a hosszú távú regionális stabilitást, nem törődve az emberi jogok porba tiprásával, a tekintélyelvűség megszilárdulásával és a kiszámíthatatlan külpolitikával” – nehezményezik a cikkírók. Az elnyomó környezetben rekedt örmény demokrácia létét mindenképpen szavatolnia kell Amerikának, ezentúl pedig fegyverembargók és egyéb szankciók foganatosításával kell sújtania Ankarát és Bakut – szögezik le. Következmények hiányában a két rezsim agressziója változatlan marad, mely egyaránt sérti az Egyesült Államok és a NATO érdekeit is a régióban. „Amerikának muszáj cselekednie” – szólít fel rá az elemzőpáros.

Szemlézte: Irlanda Balázs

süti beállítások módosítása