Amerika lassan káoszba fullad Carlson szerint

2020. június 15. - Danube Institute

carlson.jpg

Tucker Carlson szerint a tüntetések nem George Floydról és a faji igazságosságról szólnak, inkább Trumpról és a hatalom megszerzéséről.

Carlson az amerikai Fox televízió, az USA egyetlen országosan fogható konzervatív kábeltelevíziós csatornájának fenegyerek műsorvezetője, akit a Fox nézői imádnak, a baloldali-liberális média és demokratapárti elit pedig gyűlöl. Carlson, aki egyébként a CNN-nél is dolgozott karrierje elején, Tucker Carlson Tonight című beszélgetős műsorában estéről estére lerántja a leplet a világmegváltó szerepben tetszelgő, jóemberkedő és az identitáspolitikát fegyverként használó balliberális médiáról, aktivistákról, celebvilágról és politikusokról. Műsorának része a bevezető monológ, amelyben kifejti álláspontját egy-egy aktuális, főként belpolitikai témában.

Június 5-i monológjában Carlson kijelentette: az Amerika-szerte terjedő zavargások már régen nem George Floydról vagy a „faji igazságosságról” szólnak, hanem „Trumpról és a hatalom átvételéről”.

Carlson szerint Amerika lassan káoszba fullad. A televíziók képernyőin látható erőszak és rombolás képei döbbenetesek és bénítóak, olyannyira, hogy sokan nem is képesek egyelőre felfogni, mi is folyik az USA-ban tulajdonképpen. Carlson szatirikusan megjegyezte: azokat, akik az Apple boltokat fosztják ki, persze nem is érdekli a dolgok tágabb kontextusa, ők egyszerűen ingyen iPadeket akarnak. Na de mit akarnak a nagyvállalatok, a hírességek, a kongresszusi képviselők, techóriások és újságírók, akik lelkesen üdvözlik a megmozdulásokat, és szinte szurkolnak a zavargóknak? Carlson szerint ez elvileg egyelőre rejtély, ugyanis közülük senki sem jelentette ki, mi is a végső cél. Csakhogy, mondta Tucker, valójában az első perctől fogva világos kellett volna, hogy legyen, miről is szól az egész tüntetéssorozat: Trumpról.

Tucker Carlson kifejti: „a normális emberek számára Donald Trump az elnök. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de akárhogy is, előbb-utóbb majd valaki más lesz az elnök, és szépen tovább lépünk, ahogyan eddig is”.

Csakhogy Trump ellenségei számára Trump „minden”. Donald Trump meghatározza egész életüket, jelentette ki Carlson gúnyosan: tőle függ a házasságuk, az, hogyan nevelik a gyerekeiket. Tehát azok, akiknek minden Trumpról szól, boldogtalanok, mert Trump az elnök. Ezért bármit is tesznek, „mindennek az a végső célja, hogy eltávolítsák Trumpot. És jelenleg éppen ezt próbálják megtenni. Erről szólnak a zavargások”.

Tucker megfejtése szerint az amerikai társadalom „leginkább privilegizált csoportjai felhasználják a társadalom legelkeseredettebb csoportjait arra, hogy mindenki mástól elragadják a hatalmat”. Ha valóban a faji igazságosság érdekelné a tüntetőket feltüzelőket, akkor nem ítélnék el amerikai polgártársaikat pusztán a bőrük színe miatt, ahogyan azt egyébként teszik.

Carlson úgy látja: szégyellniük kellene magukat mindazoknak, akik elhitték, vagy úgy tettek, mintha elhinnék, hogy „ez az egész” George Floydról szól. De a legrosszabbak Tucker szerint azok, aki „szándékosan fokozzák a káoszt”, akik tökéletesen tisztában vannak vele, hogy mit akarnak elérni, és akik minden egyes zavargásokat hozó éjszaka után egyre merészebbek, és immár nyíltan védelmükbe veszik az erőszakot a tévéképernyőkön. Tucker számos liberális újságírót és politikust idézett, köztük a CNN ismert műsorvezetőit, Don Lemont és Chris Cuomót (aki egyébként a New York-i polgármester fivére), valamint Chuck Schumer demokrata párti szenátort, akik különböző szavakkal ugyan, de mindannyian kifejtették, hogy a fosztogatás és rongálás tulajdonképpen nem probléma, nem számít erőszaknak, és ugyan mi mást is várhatnánk „a frusztrált tüntetőktől”, ráadásul „sehol sincs leírva, hogy a tüntetéseknek udvariasnak és békésnek kell lenniük”.

De a Trump-ellenesek azt is látják, hogy „sajnos” a rendőrök néhány helyen meg tudják vagy meg tudnák akadályozni a zavargásokat, ezért hát mit tesznek? Támadást indítanak a rendőrség ellen, és olyanokat javasolnak, hogy a helyi állam, illetve önkormányzat ne finanszírozza többé a rendőrséget, amit még egy demokrata kongresszusi képviselőnő, a (palesztin származású, sokak szerint antiszemita) Rashida Tlaib is támogat. Szimbolikus támadásokat is indítanak a rendfenntartók ellen: Carlson felidézte, hogy a Texas állambeli Dallasban a repülőtéren ötven éve álló Texas Ranger (a rangerek fegyveres rendfenntartók) bronzszobrát is eltávolították, a dán Lego pedig bejelentette, nem forgalmaz a továbbiakban olyan szetteket, amelyekben műanyag rendőrfigurák vannak.

Minneapolisban, ahol George Floydot megölték, 66 üzlet teljesen kiégett, és több mint 300-at pedig szétvertek és kifosztottak. De a helyi képviselőtestület egyik tagja, Steve Fletcher, mindezt meg sem említi, inkább a rendőrséget akarja teljes egészében felszámolni a városban.

Mindez Carlson szerint annyira abszurd, hogy nevetséges is lehetne, ha nem volna véresen komoly. Los Angeles polgármestere, Eric Garcetti, miután Amerika második legnagyobb városában 30 éve nem látott léptékű zavargások törtek ki, arról beszélt, hogy a városban „túl sok a rendőr”. Garcetti már be is jelentette, hogy képviselőtestület meg fogja nyirbálni a rendőrség költségvetését. A rendőrség helyi vezetője szerint akár a teljes költségvetésük 10%-át is elvehetik, a zavargások kellős közepén. New York-ban 48, különböző tisztségekért induló demokrata jelölt írt alá egy petíciót, amelyben azt követelik, hogy vonjanak el egymilliárd dollárt a rendőrségtől. Carlson megállapította: „Ha a demokraták országszerte elkezdenek egyszerre ugyanarról beszélni, biztosak lehetünk benne, hogy ennek oka van. És komolyan gondolják.”

Az amerikai emberek többsége azonban nem így gondolja, fejti ki Carlson. Valójában a rendőrség egyike azoknak az intézményeknek az USA-ban, amelyekben az emberek a leginkább bíznak. Egy tavaly készült Gallup felmérés szerint az emberek 53% százaléka nagyon vagy meglehetősen bízik a rendőrségben, miközben a bankokban, az egyházakban, az egészségügyben, a közoktatásban vagy a sajtóban ennél jóval kevésbé bíznak – ezeknek a megbecsültsége mind 40% alatti. „És hányan bíznak meg a Kongresszusban? 11 százaléknyian!” – érzékeltette Carlson. Egy 2016-os Pew kutatás szerint a fekete bőrű lakosság 55%-a bízott a helyi rendőrségben, tehát azokban a rendőrökben, akikkel dolguk volt és akiket ismertek. Egy 2011-es statisztika szerint azok közül, akik már hívták életükben a rendőrséget segítségért, az afroamerikaiak 90%-a azt mondta, hogy a rendőrség megfelelően lépett fel.

Carlson felteszi a költői kérdést: vajon hogyan éreznék magukat az emberek, ha egyszer csak nem lenne rendőrség? Szerinte egyértelmű – rettegnének, és okkal. Carlson szerint csak meg kell kérdezni, milyen volt Bagdadban az iraki háború idején vagy New Orleans-ben a Katrina hurrikán utáni fosztogatások során, és mindjárt megértené mindenki, miről is van szó. Ha nincs rendőrség, akkor ugyanis „a csőcselék az úr.” „Ha ez úgy hangzik önöknek, mint egy rémálom, akkor jól érzik, mert az. De azok, akik ezt, a rendőrség feloszlatását szorgalmazzák, nem találják a dolgot ijesztőnek, ők ugyanis nem félnek a csőcseléktől. Ők irányítják a csőcseléket. Ez a lényeg. Ők az erőszakra politikai hatalmuk eszközeként tekintenek. Az utcákon randalírozó csőcselékkel, melyet az irányításuk alatt tartanak, elérhetik azt, amit valójában akarnak: megbuktatni Trumpot és gúzsba kötni Amerikát. Most éppen ez történik.”

A közelmúltban elhangzott tuckeri monológok büntetése nem is maradt el – a Disney bejelentette, nem hirdet többé a műsorban. Az éppen azt bizonyítja tökéletesen, amivel Carlson érvel – azaz, hogy az amerikai nagyvállalatok kritikátlanul behódoltak a balliberális kánonnak, sőt, egymásra licitálva teljesítenek túl politikai korrektségben és a „fehér önostorozásban”.

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia