Danube Institute Blog

Hová tart Erdogan Törökországa?

2016. december 13. - Danube Institute

erdogan_1.png

Ahogy a török kormány tovább folytatja véget nem érő offenzíváját a Kurdisztáni Munkáspárt ellen, egyre szűkül a politikai tér az alkotmányos reformok nemzeti szinten történő megvitatására, miközben növekszik a média elnyomásának valószínűsége, írja Roy Gutman a Politico Europe oldalán megjelent elemzésében.

„A legutóbbi halálos terrorista merénylet Törökországban, mely során kurd felkelők által egy járműbe helyezett pokolgép felrobbantása 38 halálos áldozatot követelt (…), egész Európa számára rossz előjel, arra vonatkozó figyelmeztetés, hogy a háború az ország dél-keleti részén irányíthatatlanná válhat” − írja a lap.

A merénylet előtt Erdogan török elnök minden rendelkezésre álló erőt felhasználó katonai akcióra szánta el magát az Ankara ellen fegyveres felkelést meghirdető, szeparatista Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ellen. A cikk szerint a probléma politikai úton történő békés rendezése kizárt. A szerző a török elnök vasárnap a sebesültek meglátogatásakor elmondott nyilatkozatából idéz, miszerint „az embereink nem kételkedhetnek abban, hogy a végsőkig folytatni fogjuk a harcunkat (…) a terror ellen”.

Suleyman Soylu belügyminiszter a kormányzat cselekvési tervét a szombati merénylet napján bővebben kifejtve azt mondta, „fel fogunk számolni minden terrorista csoportot”, valamint ígéretet tett arra, hogy lerombolnak minden búvóhelyet, ahol a PKK csapatai a télre berendezkedhetnek.

Az Isztambul belvárosában elkövetett szombati merényletért a felelősségvállalás követelése figyelmeztető üzenetet hordoz magában: Gutman szerint ahogyan a török állam lecsap a szeparatista csapatokra, azok folytatni fogják az ország más részeire is kiterjedő csatájukat. Ezzel a politikájával Erdogan ahelyett, hogy lecsillapítaná a kedélyeket, csak még jobban felkavarja a helyzetet.

A bosszúállásra vonatkozó ígéretek enyhíthetnek a török közvélemény felháborodásán, azonban a tisztségviselők nyilatkozatai aligha fognak bizalmat ébreszteni a turisták körében. Az elemzés rávilágít ugyanis arra, hogy a külföldi látogatók száma nagymértékben visszaesett, jelentős bevételi források elapadását okozva az állami költségvetésben, több tízezer idegenforgalomban dolgozó munkahelyét fenyegetve, s a török fizetőeszköz rekordszintű esését eredményezve az euróval szemben.

Amíg a nemzeti parlament kurd képviselői egyszer felajánlhattak egy megoldást a politikai helyzet megoldására, Erdogan Igazság és Fejlődés Pártja [AKP] a kurd parlamenti tagok mentelmi jogának felfüggesztésére használta fel a törvényhozásbeli abszolút többségét. Ennek eredményeként, írja a szerző, a kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) 11 képviselője a PKK támogatásának vádjával börtönben ül. Azonban a letartóztatottak a török társadalom 15%-át kitevő kurdok között hősökké váltak, s sokakat arra késztetett, hogy csatlakozzon a Kurd Munkáspárthoz.

Az elmúlt hétvégi bombarobbantás az összetett, sok vonatkozásban átfedéseket mutató török válság szimptómája. A PKK-vel való fegyveres konfliktuson túl, Erdogan a júliusi sikertelen puccskísérletre válaszul széles tisztogatásba kezdett több mint százezer közalkalmazott elbocsátásával. Mindeközben az újságírók letartóztatása korántsem hallgattatja el a társadalomban folyó diskurzust a sajtószabadságról és a független médiáról, írja elemzésében Gutman.

Szombaton Erdogan elnök hatalmi jogköreinek növelését célzó alkotmányreformról tartott volna vitanapot a török parlament. Azonban az isztambuli robbantás, mindösszesen négy órával a jogszabályi javaslat benyújtását követően, megszakította a vitát. A cikk szerint a török vezető célja egy, az amerikai és francia modellhez közelítő elnöki rendszer kiépítése, bevezetése. Nem lenne a kormánytagokat saját diszkrecionális jogkörében kiválasztó miniszterelnök, sem az amerikai Kongresszushoz hasonló, a kormányzattal egyenrangú intézmény. „Az eredmény egy alá-fölé rendeltségi viszonyokon alapuló szisztéma lenne fékek és ellensúlyok nélkül, és ahol a parlament legfontosabb szerepe az elnöki rendeletek jóváhagyása, vagy kétharmados többség kialakítása esetén új választások kiírása volna”.

A török kormány kemény álláspontja és bosszúállással kapcsolatos retorikájának visszatérő alkalmazása támogatást nyújthat az Erdogan által kezdeményezett, az elnök hatalmának megerősítéséről szóló népszavazás sikerességéhez jövő tavasszal. Hasonló stratégia révén tudta 2015-ben a török államfő a parlamenti választáson elért rossz eredményeket az új választások kierőszakolásával abszolút többség megteremtésére átváltani.

A júliusi sikertelen puccskísérletet követően a sajtót egyre keményebb eszközökkel ellenőrzése alá vonó lépéseivel Erdogan pénteken egy vezető európai emberi jogvédő szervezet (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, OSCE) felháborodását váltotta ki. Gutman írásának végén a szervezet egyik munkatársának szavait idézi, miszerint „elfogadhatatlan, hogy a 21. században hirtelen egy olyan rémisztő helyzet alakuljon ki, ahol az embereket megfélemlítik nézeteik kifejtése miatt”.

Szemlézte: Árpási Botond

süti beállítások módosítása