Danube Institute Blog

Hanyatlóban a Republikánus Párt?

2016. november 03. - Danube Institute

republikanus_elefant.jpg

A Republikánus Párt a 2016-os választási év alatt egyre távolabb sodródott alapvető elveitől. Habár ennek a trendnek a folytatódása kérdéses, a párt mára már olyan változásokon ment keresztül, amelyek felismerhetetlenné tették – írja Brett Stephens a Washington Postban megjelent cikkében.

A korábban republikánus szimpatizáns Stephens szerint ő maga ugyanazon az elszakadási folyamaton megy keresztül, amin annak idején a szülei a Demokrata Párt megváltozása miatt. Habár saját véleménye nem, azonban a párt alapgondolatai olyan átalakulásokon ment keresztül az elmúlt időszakban, amely útjaik különválásához fog vezetni. A Republikánus Párt változásának bemutatására a bevándorláshoz, a kereskedelemhez és a külpolitikához viszonyuló hozzáállásában, valamint a kultúra, a polgári alapelvek és az egyéni jellemvonások fontosságának megítélésében bekövetkező változásokat értékeli.

A bevándorláspolitika kapcsán az 1980-as republikánus előválasztási vitát mutatja be, amikor Houstonban George H.W. Bush-t és Ronald Reagant kérdezték az illegális bevándorlók gyerekeinek ingyenes állami oktatásának témájáról. Ebben a vitában mindkét jelölt karakteresen kiállt amellett az álláspont mellett, hogy a taníttatásukkal igenis jót úton halad az állam, hiszen becsületes, tisztességes, családszerető állampolgárokat nevelnek ahelyett, hogy kizárnák őket a társadalomból, és ezzel ők maguk is törvényen kívüliekké válnának. Emellett szerintük haszontalan kerítéseket állítani a feltartóztatásukra: ha legálisan érkezve dolgoznának, pénzt keresnének és adót fizethetnének, az mindkét fél számára gyümölcsöző volna. Ezzel az alapgondolattal helyezi szembe azt a populista gondolatot, mely szerint egy Mexikó határán épülő fal és milliók deportálása lenne a megoldás az Egyesült Államok bevándorlási problémáira.

A kereskedelem témáját körbejárva egészen Adam Smith-ig és Milton Friedmanig nyúl vissza. Republikánus alapelvként azonosítja a szabadkereskedelmet és annak kiterjesztését, mivel a protekcionizmus csupán a fogyasztók magasabb fokú kizsákmányolását eredményezi a termelők jólétének kisebb fokú növelése érdekében. Egyik utolsó rádiós beszédében Ronald Reagan figyelmeztetett a demagógokra, akik készen állnak kereskedelmi háborút üzenni akár szövetségeseiknek, ezzel pedig meggyengíteni a nemzeti gazdaságot, és veszélyeztetni a nemzeti, valamint nemzetközi békét, miközben az Egyesült Államok zászlaját lengetik. Ezzel szemben Donald Trump éles kritikával illeti a szabadkereskedelmi övezetek létrehozására vonatkozó tervezeteket, illetve a már megkötött megállapodásokat. „Mégis hogyan egyeztethető össze ez a republikánus szellemiséggel?” – teszi fel a kérdést Stephens.

A második világháborút követő republikánus külpolitikai stratégia meghatározásában mérföldkövet jelentett 1947-ben Arthur Vandenberg, a Szenátus Külkapcsolati Bizottságának ülésvezetői tisztségét betöltő republikánus politikus és Harry Truman demokrata elnök egyetértése a görög és török kormányok szovjet agresszióval szembeni megsegítésében. Ez az esemény fémjelezte a GOP elfordulását az izolacionizmustól az internacionalizmus felé, melyet azóta hat republikánus elnök követett rendületlenül. Mind elfogadták a robusztus katonai szövetségesi rendszerek szükségességét, illetve a Szovjetunió megállítását, visszaszorítását. Ez a lassan hét évtizedes meggyőződés látszik felbomlani, amikor Newt Ginrich nyilvánosan megkérdőjelezi a NATO-tag Észtország esetleges orosz agresszió miatti megvédését, illetve amikor az alternatív jobboldal egyenesen támadás alá veszi a globalizmust.

A kultúra és a polgári alapelvek tiszteletét, és a politikusok jellemét tekintve egy egész kort jellemez általános hanyatlással. A konzervatív szakirodalom évtizedeken keresztül boncolgatta a demokratikus intézmények megőrzése érdekében létfontosságú személyes jellemeket. A William J. Bennett által írt „The Book of Virtues” és a „The Death of Outrage: Bill Clinton and the Assault on American Ideals” is ideális példája ennek a kritikus vonulatnak. Az alapgondolat egyértelmű: az ország vezetőinek jellemvonásai jellemzik az országot is. Stephens felteszi a kérdést: hogyan jutott el a Republikánus Párt addig az emberig, aki Twitteren és televíziós beszédekben személyes támadásokat intéz mindenki ellen, aki valaha bírálta őt?

Szemlézte: Molnár Gergő

süti beállítások módosítása