Így huny szemet Európa a lopakodó török diktatúra fölött

2016. március 18. - Danube Institute

erdogan_zaman.jpg

Március 4-én Recep Tayyip Erdogan török elnök kormánya egy bírósági határozatra hivatkozva átvette az irányítást az ország egyik legjelentősebb szabad kiadványa, a Zaman felett. Sevgi Akarcesme, a Zaman volt szerkesztője beszélt a történtekről a New York Times-nak.

A rendőrség éjfélkor könnygázt és vízágyúkat bevetve oszlatta fel a szerkesztőség előtt a sajtószabadságért tüntetőket és elkezdte megsemmisíteni a lap archívumát. Két nap múlva már kormánypropagandát publikált az új vezetőség, miközben Erdogan miniszterelnöke, Davutoglu Brüsszelben tárgyalt az Európába tartó menekültek egy részének elszállásolásáról, több milliárd euró segélyért és a török EU csatlakozás meggyorsításáért cserébe.

A Zamant többször összefüggésbe hozták már Erdogan egyik fő kritikusával, Fethullah Gulen Pennsylvaniában élő volt muszlim imámmal. Gulen valaha Erdogan szövetségese volt, de két éve összeütközésbe kerültek. Ekkor váltott kormánypártiról ellenzékire a Zaman, az ország egyik legnagyobb napilapja, amely az angol nyelvű Today’s Zamant is kiadja, és elkezdte lehozni az imám prédikációt. Bár Gulennek semmiféle hivatalos médiakapcsolata nincs és ezt a bíróságnak sem sikerült bizonyítékokkal alátámasztania, a Zaman bezárásáról szóló határozatnak az az indoklása, hogy ő irányította a lapot a háttérből. Akarcesme elismeri, hogy a szerkesztőség egy része, mint még több millióan, felnéztek Gulenre és inspirációt találtak békepárti, mérsékelt prédikációiban, de sértőnek tartja a feltételezést, hogy az ő irányítása alatt álltak volna.

Erdogan rezsimje a 2013-as Gezi téri zavargások brutális elfojtása óta egyre kevesebb fenntartással használja a rendőrség és a bíróság intézményeit a politikai ellenségei és kritikusai ellen. Még ebben az évben gyanús korrupciós vizsgálatok segítségével megszabadult több miniszterétől, majd megvádolta kritikusait, köztük Gulent és Hizmet nevű mozgalmát is, hogy kormányváltásért szervezkednek. Azóta több újságíró is börtönbüntetést kapott „terrorista propaganda terjesztéséért”. Akarcesme elődje 2014. októberében került börtönbe egy Twitter-posztért, ő maga pedig tavaly felfüggesztett börtönbüntetést kapott a posztjára érkező reakciókért. És ez csak kettő az elmúlt másfél évben kezdeményezett közel kétezer bírósági tárgyalás közül török állampolgárok ellen, Erdogan megsértése miatt, ami bűncselekménynek számít.

Angela Merkel és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, eközben /áttörésről beszélt a Törökországgal folytatott tárgyalásokban, miután Ahmet Davutoglu miniszterelnök belement az Európába illegálisan érkezett bevándorlók kicserélésében Törökországban rekedt szíriai menekültekre. A törökök további hárommilliárd euró segélyt kérnek, illetve azt, hogy júniusra megkapják a vízummentességet az unióban. A megállapodás részleteit egy 17-án és 18-án dolgozzák ki.

Törökország tagságát nem rég még a liberális demokrácia értékeinek előmozdításához kötötte az EU, most azonban mintha fontosabbá vált volna a migrációs válság kezelése. Barack Obama amerikai elnök és több Európai vezető is kifejezte ellenérzéseit a szólásszabadság gátlástalan eltiprása ellen de egyelőre úgy néz ki, az európai vezetés hajlandó szemet hunyni felette a migrációs válság kezelésében nyújtott segítségéért cserébe. Nem tudjuk még, mennyire lesz hasznos a törökök segítsége, de Akarcesme szerint hosszútávon nagyobb veszélyt jelent az, ha hagyjuk diktatúrába süllyedni a legdemokratikusabb muszlim többségű országot.

Daniel Corsano