A 2024-es nyári olimpiai játékokon, amelyeket Párizsban rendeztek meg, az állítólagos női algériai ökölvívó, Imane Khelif hatalmas vihart kavart – nemcsak az ökölvívó színtéren, hanem a fair play, a nem, a nemi identitás és a sport kapcsolatának kérdésében is. A sportoló ugyanis annak ellenére versenyzett a női kategóriában, hogy XY kromoszómákkal rendelkezett, ami a biológiai nem téves azonosítására utal.
A mérkőzéseken Imane látható előnyben volt – ellenfelei egészségüket, sőt életüket féltve léptek vissza. Angela Carini 46 másodperccel a meccs kezdete után, miután egy súlyos ütést kapott az arcára, jelezte, hogy abbahagyja az összecsapást. Ez felfoghatatlanul nehéz döntés lehetett számára: végignézni, ahogy olimpiai álma olyan okból hullik szét, amire semmilyen befolyása nem volt.
A médiában eleinte leírt történet torzított képet rajzolt: Imane-t az áldozat szerepébe helyezték, holott már létezett minden bizonyíték arra, hogy nem lett volna szabad a női kategóriában versenyeznie.
A GLAAD és az InterACT szervezetek által közzétett, de később hamisnak bizonyult „tényellenőrzés” szerint „a transznemű sportolók részvétele nem befolyásolja hátrányosan a nemek közti egyenlőséget az olimpián.”
Ez a kijelentés szinte nyílt támadás a nők jogos tere ellen – amely mostanra már az olimpiai szintű sportot is elérte. Az efféle megalapozatlan állítások veszélyesek, mert figyelmen kívül hagyják a biológiai vizsgálatok eredményeit, amelyek egyértelműen kimutatták, hogy Imane XY kromoszómákkal rendelkezik, tehát férfi biológiai jellemzőket hordoz.
Az IBA és az IOC: két eltérő hozzáállás
Imane 2023-ban megbukott egy tesztoszteron-teszten a világbajnokságon. Az International Boxing Association (IBA) – úgy tűnik – komolyabban veszi sportolói védelmét, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC): diszkvalifikálta Khelifet, mondván „versenyelőnnyel rendelkezik más női sportolókkal szemben.”
Ez hatalmas vitát indított, mivel az IOC így reagált: „Minden embernek joga van diszkrimináció nélkül sportolni.”
Ez az álláspont azonban inkább a kellemetlenkedő sajtó elkerülésére, mintsem a női ökölvívók védelmére utalt. Az igazi áldozatok azok, akik a döntés következményeként szenvedtek el diszkriminációt. Angela Carini bátran kijelentette: „A férfi genetikai jellemzőkkel rendelkező sportolóknak nem kéne részt venni női versenyeken.”
Ez a teljesen ésszerűen elfogadható vélemény súlyos médiavisszhangot váltott ki. Sok hírforrás inkább Imane-t nevezte meg áldozatként, holott Carini volt az, akinek egészségügyi okból kellett visszalépnie – miután azt nyilatkozta: „Soha nem kaptam még ilyen ütést életemben.”
Felhívás az integritásért a női sportban
Sokak számára ez volt az első igazán nagy port kavaró ügy a nem, a nemi identitás és a sport viszonyában – de olyan női jogi aktivisták, mint Riley Gaines, már évek óta küzdenek ez ellen az árral szemben. Fontos különbség, hogy Imane – bár XY kromoszómákkal rendelkezik – nem azonosítja magát transznemű nőként. Ez még egyértelműbbé tette volna, hogy a biológiai alapokra támaszkodva kellett volna meghozni a döntést a női versenyzők védelmében. Az IOC mégis úgy döntött, hogy azt a sportolót támogatja, akiről egy hiteles laboratóriumi vizsgálat megállapította: „A kromoszóma-analízis férfi kariotípust mutat.”
Ahelyett, hogy azt a sportolót védte volna, akinek kétségkívül joga lett volna a női kategóriában versenyezni.
A közvéleményen túl az IOC-tól is elvárható lett volna, hogy a biológia mellett álljon ki – különösen, ha valóban komolyan gondolja a női jogok és az egyenlőség védelmét. Az érzelmi vetületek sem elhanyagolhatók: ezek a sportolók egész életüket az olimpiai álomnak szentelik, és még így is csak egy töredékük jut el az olimpiára. Imane ellenfelei gyakorlatilag esélytelenek voltak. Ők is kvalifikálták magukat, edzettek, áldozatokat hoztak – csakhogy olyan ember ellen kellett ringbe szállniuk, akiről az IBA is elismerte, hogy biológiai előnnyel rendelkezik.
Álmok romokban: a méltánytalanság emberi ára
És ha mindez nem lenne elég, sokan nemcsak hogy megvédték Imane-t – aki sosem mutatta be a női kategóriában való indulást igazoló teszteket –, hanem nyíltan támadták azokat, akik kiálltak az igazságért vagy nyíltan támogatták a női ökölvívókat – azokat, akik valóban XX kromoszómával rendelkeznek.
Egy közösségi média poszt például így szólt: „Kicsit későn eszméltél. Legközelebb inkább ne legyél bokszoló, ha nem tudsz bokszolni. Nyafogó, siránkozó vesztes.”
A little too late now. Maybe next time don’t be a boxer if you can’t box. Sore ass loser crybaby
— gha*da 🌺🇸🇩☥ (@thisisNOTghaida) August 2, 2024
Ez a tweet Angela Carini bocsánatkérése után született – miközben Imane soha nem kért bocsánatot azért, hogy elvette az aranyérmet női sportolók nyakából. Az ilyen esetek aktív diszkriminációt jelentenek a női sportolók ellen, és új módon szorítják háttérbe a nőket: jogos területeik elfoglalásával.
Szemlézte: Hannah LeBor
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
