Újra fellángolt a vita Oroszország nemzetközi sportversenyekre való visszatérésének lehetőségéről, miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megválasztott elnöke jelezte, hogy nyitott lenne a kérdés újragondolására, és diplomáciai szinten is felmerültek a sportkapcsolatok helyreállítását célzó javaslatok. Ez a fejlemény éles ukrán tiltakozást váltott ki, amely szerint az agresszor állam újra befogadása elfogadhatatlan, miközben a sportvilág továbbra is küzd az ukrajnai háború okozta morális és politikai dilemmákkal. 

A nemzetközi sportvilágban újra felerősödtek a találgatások és viták Oroszország esetleges visszatéréséről a globális versenyekre. A diskurzust Kirsty Coventry, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) hamarosan hivatalba lépő elnökének nyilatkozata táplálta. Coventry, aki júniusban veszi át Thomas Bachtól a szervezet vezetését, egy interjúban kifejtette, hogy személy szerint nem támogatná országok teljes kizárását az olimpiai játékokról nemzetközi konfliktusokban való részvételük miatt. Álláspontja szerint minden helyzetet egyénileg kell mérlegelni, és

képmutatás lenne kizárólag bizonyos konfliktusok miatt szankcionálni, miközben például saját kontinensén, Afrikában is zajlanak fegyveres összetűzések.

Coventry egy munkacsoport felállítását javasolta, amely kidolgozná azokat az irányelveket és keretrendszert, amelyek alapján a NOB a jövőben kezelhetné az ilyen összetett helyzeteket. Ez a megközelítés jelentős elmozdulást jelenthet a jelenlegi állapothoz képest, amely szigorú korlátozásokat ír elő Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni, 2022 februárjában indított teljes körű inváziója miatt. A leendő elnök szavai megnyithatják az utat Moszkva előtt, hogy sportolói újra teljes jogú tagként vehessenek részt az olimpiákon és más nemzetközi eseményeken.

Jelenleg az orosz (és fehérorosz) sportolók csak szigorú feltételek mellett, "egyéni semleges sportolóként" (AIN) indulhatnak az olimpiai játékokon, ahogy az a 2024-es párizsi nyári játékokon is történt. A NOB ugyanis eltiltotta az orosz csapatot az Ukrajna elleni agresszió miatt, megtiltva nemzeti szimbólumaik – zászló, himnusz – használatát, valamint a csapatként való részvételt a megnyitó és záró ünnepségeken. Ezt megelőzően Oroszországot már doppingbotrányok miatt is sújtották hasonló korlátozások. Más nemzetközi szövetségek, mint például a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF), szintén fenntartják Oroszország kizárását versenyeikről. Coventry lehetséges irányváltása tehát komoly következményekkel járhat erre a kialakult gyakorlatra nézve.
Ukrajna hevesen ellenzi Oroszország bármilyen formában történő visszatérését a nemzetközi sportéletbe, amíg az agresszió folytatódik.

Kijev élesen bírálta Kirsty Coventry hamarosan hivatalba lépő NOB-elnök felvetéseit, amelyek megnyitnák az utat Moszkva rehabilitációja előtt. Az ukrán tisztviselők és sportvezetők következetesen hangsúlyozzák, hogy Oroszországot éppen azért sújtották szankciókkal, mert az Ukrajna elleni invázióval súlyosan megsértette az Olimpiai Chartát és az olimpiai eszmét, különösen az olimpiai fegyverszünetet: Oroszország 2022. februári inváziója Ukrajna ellen éppen a pekingi téli olimpia záróünnepsége után, de még a paralimpiai fegyverszüneti időszak alatt történt. Érvelésük szerint mindaddig, amíg a háború tart, és Oroszország nem vonja ki csapatait Ukrajna területéről, semmilyen enyhítés nem indokolt, és az agresszor állam sportolóinak visszaengedése elfogadhatatlan lenne.

Az ukrán tiltakozás hátterében a háború pusztító hatása áll, amely drámai módon sújtja az ország sportéletét és sportolóit.

Az eddigi adatok szerint több száz ukrán sportoló és edző vesztette életét az orosz támadások következtében, továbbiak estek fogságba vagy tűntek el. Számos sportoló kényszerült megszakítani pályafutását, hogy a hazáját védje a fronton, vagy mert elvesztette edzési lehetőségeit és otthonát.

A sportinfrastruktúra is hatalmas károkat szenvedett: több mint hétszáz sportlétesítmény, köztük kiemelt olimpiai edzőközpontok rongálódtak meg vagy semmisültek meg teljesen az orosz bombázások és rakétatámadások miatt.

Ez a tragikus valóság teszi különösen fájdalmassá és elfogadhatatlanná Ukrajna számára azt a gondolatot, hogy orosz sportolók – még ha semleges státuszban is – visszatérjenek az olimpiai játékokra és más nemzetközi versenyekre. Az ukrán álláspont szerint ez nem csupán sportszakmai kérdés, hanem mélyen morális és politikai ügy is, amely az agresszorral szembeni nemzetközi szolidaritás és elszigetelés fenntartását követeli meg. Azt várják a nemzetközi sportközösségtől, hogy tartsa fenn a nyomást Oroszországon, amíg a háború véget nem ér.
A vita Oroszország sportbéli elszigeteltségének feloldásáról túlmutat az olimpiai mozgalmon, és a diplomácia, valamint a profi sportok világába is begyűrűzött. Ennek egyik figyelemre méltó példája az a javaslat, amely Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök közötti telefonbeszélgetés során merült fel a Kreml közlése szerint. A beszámolók alapján a két vezető felvetette egy amerikai-orosz jégkorong-mérkőzés ötletét, mint lehetséges eszközt a kétoldalú kapcsolatok javítására. Putyin aktívan keresi a lehetőségeket, hogy Oroszország újra csatlakozhasson a nemzetközi sport világába, ugyanis a sport egy alkalmas eszköz lehet a politikai feszültségek enyhítésére.

Ez a felvetés azonban azonnali és heves ellenállásba ütközött, különösen az észak-amerikai ukrán diaszpóra részéről. Több mint harminc ukrán-amerikai és ukrán-kanadai szervezet közös levélben fordult az Észak-Amerikai Profi Jégkorong Ligához (NHL), sürgetve, hogy határozottan utasítsa el az orosz Kontinentális Jégkorong Ligával (KHL) való bármilyen együttműködés, így a közös mérkőzések gondolatát is. Érvelésük szerint egy ilyen lépés legitimálná az agresszor államot, aláásná az NHL saját értékeit és hírnevét, figyelmen kívül hagyná az Ukrajnában zajló háború áldozatainak szenvedését, és gyakorlatilag Moszkva sportdiplomáciai törekvéseit segítené elő egy olyan időszakban, amikor Oroszország továbbra is katonai agressziót folytat.

And that’s why Razom joined 30 other #Ukrainian community groups in North America to oppose a proposed @NHL-KHL hockey game. We must not normalize Russian war crimes. https://t.co/9R6dFTmNZq pic.twitter.com/5cS4uT4MxE

— Razom for Ukraine 🇺🇸🤝🇺🇦 (@razomforukraine) April 8, 2025

Az érintett szervezetek reakciója óvatos és elutasító volt. Az NHL hivatalosan közölte, hogy nem vett részt az eredeti beszélgetésben, és semmilyen további egyeztetés nem folyt a javasolt mérkőzésekről, ezzel gyakorlatilag elhatárolta magát az ötlettől. Hasonlóképpen, a Fehér Ház bár elismerte, hogy a jégkorong szóba került a vezetők között, hangsúlyozta, hogy a kormányzat prioritása a szélesebb körű diplomáciai célok – mint például egy békeszerződés – elérése, nem pedig sportesemények szervezése. Ezek a reakciók jelzik, hogy bár a sportdiplomácia gondolata felmerülhet, a jelenlegi geopolitikai helyzetben rendkívül érzékeny és megosztó kérdés marad az Oroszországgal való sportkapcsolatok helyreállítása.

A legközelebbi nyári olimpia, a 2028-as Los Angeles-i játékok közeledtével egyre égetőbbé válik a kérdés: visszatérhet-e Oroszország teljes jogú résztvevőként az olimpiai családba?

Kirsty Coventry, a NOB leendő elnöke jelezte, hogy erről a döntésről nem ő egy személyben, hanem a NOB kollektív testületei és az általa javasolt, a hasonló helyzetek kezelésére létrehozandó munkacsoport fog határozni. Így Oroszország visszatérésének a kérdése megválaszolatlan marad, és úgy tűnik, hogy a döntés nagyban függ majd a háború alakulásától, a nemzetközi politikai légkörtől és attól, hogy a NOB milyen elveket és irányelveket fogad el a jövőben az agresszor államokkal szemben. A semleges sportolók státusza körüli vita valószínűleg folytatódik, de a kulcskérdés az marad, hogy Oroszország visszakaphatja-e a jogot a nemzeti csapatként való versenyzésre.

Forrás: World Population Review

A nemzetközi sportélet Oroszországgal szembeni állásfoglalása összetett morális és politikai dilemmákat vet fel: Miközben az orosz agresszió miatti szankciók indokoltak lehetnek, nehéz figyelmen kívül hagyni azt az érvet, hogy az egyes sportolók nem tehetők közvetlenül felelőssé kormányuk háborús döntéseiért, és az ő kizárásuk emberi jogi és diszkriminációs kérdéseket vet fel. Emellett a következetesség kérdése is felmerül: a történelem során ritkán került sor országok kizárására, és más, fegyveres konfliktusokban érintett nemzetek – például az USA az iraki invázió után vagy akár afrikai országok – esetében nem alkalmaztak hasonlóan szigorú sportági szankciókat. Mindez jól mutatja, milyen mértékben vált a sport a nemzetközi politika színterévé, ahol szükség lenne olyan kiegyensúlyozott megközelítésre, amely elítéli az állami szintű agressziót, de elkerüli az egyéni sportolók megbüntetését a nagyhatalmi játszmák és a geopolitikai érdekek miatt.

Szemlézte: Csongrády Márton

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon