Miközben Afganisztánban és Irakban az államépítés kísérletei súlyos kudarcot vallottak, a Brit Birodalom egy több száz éves, stabil rendszert tudott létrehozni a világ lakott területeinek nagy részén, s közben az Egyesült Államoknál kisebb katonai erőre támaszkodott.

Első pillantásra akár egy nagyon rossz párhuzamot is húzhatunk a gyarmatosítók és a terrorellenes hadjáratot vívók között. A gyarmatosító hatalmak közismerten népirtó háborúkat viseltek; talán bizony egy terrorszervezet ellen is így kellene harcolnunk? Természetesen nem. A dolog inkább az államépítéssel kapcsolatos, azzal a folyamattal, amikor egy adott, mondjuk terroristák, vagy még korábban egy működésképtelen állam által uralt régiót kell ismét önműködővé tenni. A terrorellenes harcban központi elem ez. Az erőszak és a radikalizmus ugyanis az összeomlott, nyomorgó, reményvesztett társadalmakból táplálkozik. Egy terrorszervezet legyőzésekor a fő csapásirány egy stabil állam építése azokon a területeken, ahol korábban elsődleges toborzási tevékenységét végezte.

A legfontosabb probléma Afganisztánban és Irakban azzal volt, hogy javarészt a központi hatalom létrehozására és megerősödésére koncentrált minden államépítő projekt.

Ugyanúgy, mint a harmadik világba irányuló segélyek nagy része. Ez azonban semmit sem segített az egyszerű embereken, akiknek továbbra is a fejük felett zajlott le minden döntés, és továbbra is távoli városokból uralták őket, ismeretlen okokból meghozott intézkedésekkel, az adott központi vezetés által kinevezett emberekkel.

Pontosan ez működött a Brit Birodalomban fordítva. A nagy függetlenséggel bíró „körzeti megbízottak” kisebb régiókban kellett, hogy felügyeljék a helyiek által működtetett adminisztrációt. A körzeti megbízott sok időt töltött a helyi társadalom megismerésével, hogy ne csak a hivatalos folyamatokat, hanem a közösség szervesen kialakult döntéshozási, igazságszolgáltatási mechanizmusait is megismerhesse. Ez nem európai módon szervezett társadalmakban – ami természetesen nem jelent egyet a „fejletlenebb” jelzővel – nagyon fontos.

A körzeti megbízott a helyzet felmérése után alapvetően nem vett át valamilyen már létező funkciót, csak a közigazgatás, igazságszolgáltatás, döntéshozás „jó” – azaz a felettesei szemében jó – működését felügyelte.

A körzeti megbízott folyamatosan kapcsolatban volt a körzeti felügyelővel, amely egy-egy csoport megbízott tevékenységét koordinálta. Éppen ezért a körzeti megbízott ígéreteinek, fenyegetéseinek, egyszóval működésének súlya volt. Ha pedig leváltották a megbízottat, a korábbi munka ismeretében a körzeti felügyelő biztosította, hogy az új megbízott a lehetőségekhez képest konzisztensen folytathassa az adott terület felügyeletét.

A Brit Birodalom legtöbb területén a rendszer annak ellenére nem hozott létre jó hagyományt, hogy a legtöbb előírásban szerepelt, hogy szükséges képviseleti, széles társadalmi csoportokat bevonó helyi kormányzatokat támogatnia a megbízottaknak. A legtöbb megbízott számára ugyanis egyszerűbb volt valamelyik helyi „erős ember” mögé állni, és a különféle érdekcsoportok egyezkedéseinek kivonásával egyetlen emberen keresztül irányítania területét.

Ilyen módon szükség van arra is, hogy megfelelő célokat tűzzön ki a jövő államépítője egy társadalom újjászervezésekor. Ha tényleges hódító céljai vannak, az már régen rossz. Ha elkötelezett abban, hogy az adott területen tényleg működjön a helyi közösség, az az első lépés a siker felé.

Jó példa erre a Hungary Helps program például, amely teljesen jól felfogott, migráció-megállító célból is segíti a Közel-Keleten élők életét.

Egy komoly államépítőnek több kell persze: legelőször is nagy katonai erő, amely biztosítja, hogy a rendelkezéseit végre is hajtják a helyi csoportok. De itt is fontos, hogy a központi hatalom mellett erősítsék a kicsi közösségeket a nagy katonai erő árnyékában. Így épült fel a Brit Birodalom, a történelem legnagyobb államalakulata, talán felépülhet ezen a módszeren egy biztonságosabb világ is.

Források:

Texas National Security Review

The Historical Evolution of the District Officer

Írta: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon